Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-17
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.17 . 22 Csehországba, és a DélAmerikában élő magyarság is kérte őket, hogy szervezzenek számukra hagyományőrző tábort, hadd ismerkedjenek meg a gyökereikkel. Csak az anyanyelvén lehet az ember igazán naggyá és boldoggá – szögezte le Benkei Ildikó, ezzel mintegy meg is adva a választ saját kérdésére. Ezt a véleményt igazolta az előző előadás is, amelynek során Bakó Zsuzsa, a vicei Bástya Egyesület kuratóriumi tagja mutatta be a szórványkollégiumot. A B eszterceNaszód megyei magyar falucska intézménye nem pusztán a környék falvainak magyar gyermekeit fogadja be, ingyenes anyanyelvű oktatást biztosítva számukra, de immár negyedik éve a moldvai csángó gyermekek taníttatását is vállalja. Ezzel nem pusztán a falu iskoláját menti meg a bezárástól, de biztosítja azt is, hogy ezek a nagyrészt elrománosodott gyermekek megtanuljanak magyarul, megismerkedjenek kultúrájuk kincseivel. Az előadó elmondta: a náluk végzett fiatalok mind magyarul tanulnak tovább, és jó e séllyel meg is őrzik identitásukat. A jelentkezők száma évről évre növekszik, a közeljövőben újabb ingatlant kell venniük, hogy mindenkit befogadhassanak. – Ha egy településen megszűnik az iskola, ott gyakorlatilag meghalt a magyarság, mondta Bakó Zsuzsa, példaként említve több olyan települést is, ahol előbb összevonták az osztályokat, majd be is zárták az intézményt. vissza Nemzetféltés felsőfokon Szabadság • 2010. augusztus 17. ROSTÁSPÉTER ISTVÁN Igaza van Lia Olguţa V asilescu szenátornak, amikor a belügyminiszter azonnali lemondását követeli: valóban tarthatatlan, hogy miközben Marosfőn a határon túli románság sorskérdéseiről folyik eszmecsere, Gyergyószentmiklós határában magyar, sávos és székely zászlók hada lobog az EMItáborban. Meg környékén, szerte a falvakban. Az is felháborító, hogy a két rendezvény hatósági támogatása között komoly pénzbeli eltérés van a marosfői nyári egyetem rovására. Egyáltalán mit keresnek még ezek a hazátlanok itt az ország szívében? Konju nkturális (pédélésudémérés) cinkosság van a hivatalos hallgatás mögött. Szögesdróttal kell körülvenni őket, hadd hőbörögjenek, amíg bírják. Az utóbbi három vélemény már a netes felületen megjelenő hírre érkező reakciók közül való, igen jól kiegészítik az ellenzéki politikus felütését. A szenátort temperamentumos fellépéseiről, harcos modoráról ismerni fel, arról, hogy a művelődési szakbizottság tagja, volt nagyromániás, önvédelmi sportok aktív kedvelője és a szociológia doktora. Ezt a címet Vilfredo Paret o munkásságának elemzéséértfordításáért kapta. A leginkább az elitelméletről ismert Pareto a szakma nagyágyúja, halála előtti esztendőkben Mussolini frissen megerősödő rendszerének szimpatizánsa. Az Il Duce ezért szenátorrá nevezi ki. És még van egy dolgo zata Vasilescu szenátornak: A kultúra mint nemzetbiztonsági tényező. Nem olvastam a szociáldemokrata politikus egyik művét sem, azt viszont tudom, hogy jelenlegi mandátumában eddig hétszer tett politikai nyilatkozatot és két ízben interpellált: szereplései nek egyik esetben sem volt nemzeti vonatkozása. Mostani pengevillogtatása kicsit nosztalgikus, egykori vadimista múltjához illő gesztus, ugyanakkor a szociáldemokraták nemzeti(eskedő) vonalának megerősödését hivatott újból igazolni. A felháborodás tárgyár ól, a zászlókról már volt alkalmam itt a harmadik oldalon véleményt alkotni. Szajkómód csak az akkoriakat melegítem fel, kissé áthangszerelve: a jelképnek számító lobogó, a nemzeti, bizony gond. Adminisztratív, jogi és esztétikai egyszerre. Főhet a feje a szerény költségvetésű polgármesternek, ha e szűkös időkben a megfakult trikolórt ki kell cserélnie újabb, fénylő selymű zászlóra. Először is nincs már erre keret, meg becsületes gyártó is alig. Erdélyszerte tucatjával látni többségiek által lakottvezetett települést, ahol rojtosszélű lobogók díszelegnek a homlokzatokon, de olyan is van, hogy rossz ízlésű műanyagzászlócskák szegélyezik a főutcát, nemegyszer már bikolórrá foszlott cafatok lógnak a zavarában még büszkén égrebökő árbocon. A svéd törvény példáu l, meglehet a szeles időjárás miatt, arra kötelezi polgárait, hogy napkeltekor felvonják a nemzeti zászlót, napnyugtakor pedig bevonják. A skandinávok a maguk szívós, szótlan módján eléggé nacionalisták, a svédek is saját udvarukon, üdülőik kertjében állít anak zászlótartót. Csakhogy törvénytisztelőkként apró furfanghoz folyamodnak: nem a szabványos téglalap alakú kéket húzzák fel sárga kereszttel, hanem a jelkép egy áramvonalasított, háromszögű változatát. Mely esőben, fagyban, éjszaka és nappal helyén mara d, és nem sért szabályt. Igaz, cafatos és megkopott zászlókat még így sem láttam odafönt. (Horvátországban még közillemhelyeken is láttam csempés felületre feszített nemzeti zászlót.) Romániában van nemzeti zászló ünnepe, de a parlamenti folyosókon megejte tt gyorsteszten még a honatyák nagy része sem tudná megnevezni a napot. Törvénybe kéne iktatni továbbá, hogy a pirossárgakék színösszetételt milyen körülmények között szabad használni, sőt le is védetném, visszaéléseket elkerülendő. Vasilescu szenátor ké pzelőereje biztosan megpezsdül
