Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-17
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.17 . 14 társadalmi szerepük már ma is rendkívüli jelentőséggel bír. Ismert neveket mellőzve, bizton állíthat ó, hogy jelenlegi mélyen tisztelt vezetőink a múltban valamelyik szintén mélyen tisztelt elvtársunk gépkocsivezetőiként, pincéreiként, testőreiként biztosították családjuk szerény megélhetését. Mivel az államépítés szempontjából nem elhanyagolható körülmén y a folytonosság megléte, Ukrajna több ezer éves államisága bizonyításához a fentebb említett folyamat minden kétséget kizáróan jelentős történelmi hátteret biztosíthat. Az ukrajnai magyar kisebbség érdekeinek képviselői helyesen cselekszenek, ha tisztele ttel viseltetnek a nevezett ajtónállók (magyarul: útonállók) iránt. Ugyanis az ő támogatásuk nélkül semmilyen kisebbségi probléma nem kerülhet testközelbe, azaz nem kaphat állami prioritást (magyarul: nem létezőnek nyilváníttatik). A helyes politikai magat artás megköveteli, hogy a nyelvi, oktatási, kulturális kérdések pozitív állami elbírálása érdekében mindig tolerálható kisebbségi alkalmazkodást tanúsítsunk, függetlenül a hatalmat képviselő ajtónállók (értsd: útonállók) politikai beállítottságától. Ez a m agatartás akkor is célravezető, ha a regnáló magyarországi politikai hatalom, netán a velünk egy forrásból táplálkozó ellenlábas magyarságszervezet étvágyát hivatott kielégíteni. Sőt, ez a helyzet még lehetőséget is nyújt kisebbségi magyarságunk hatványozo ttan hátrányos voltának bizonyításához. Határozott fellépésünk eredménnyel kecsegtet úgy a magyarországi lejáratási kampány ellensúlyozása tekintetében, mint lehetséges ukrajnai ajtónálló (magyarul: útonálló) jóakaróink támogatását illetően. Az eredményes politizálás feltételezi a kompromisszumra való törekvés képességét. Az érdekérvényesítés, akár nemzeti kisebbségi színezettel, csak a különböző álláspontok egyeztetése útján képzelhető el. Bármennyire érdekelt is anyaországunk aktuális politikai döntésho zói bizonyos társadalmi szervezeteink futtatásában, nem hagyhatja figyelmen kívül ukrajnai realitásunk tényét. Ez pedig, legyen az európai szemmel akár visszataszító, nem képzelhető el a jelenlegi ajtónállók (magyarul: útonállók) pozitív hozzáállása nélkül . Sajnos a kiválasztottak, magyarságuk tudatában, képtelenek felfogni ennek az ukrajnai valóságnak – visszataszító voltában is – meghatározó erejét. Lehet, hogy számukra a kettős állampolgárság Kárpátalján kívüli realitása jelenti a jövőt? vissza Vass Tibor, Kijev A csinovnyik mosolya KISZO • 2010. augusztus 14., szombat Méltatta a különböző nemzetiségek békés egymás mellett élését, a kárpátaljaiak toleráns viselkedését az EBESZ két tanácsosa, akik néhány napot Ukrajn a legnyugatibb csücskében töltöttek, hogy az itt élő kisebbségek helyzetéről tájékozódjanak. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet két képviselőjét személyesen Knut Vollebaek kisebbségügyi biztos irányította vidékünkre. A két EBESZ – tanácsos el sősorban a magyarok és a románok mindennapjaiba kívánt betekinteni. Személyesen tájékozódtak a megye magyarságközpontjában, Beregszászban, valamint a jelentős létszámban románok lakta Felső – Tisza – vidék centrumában, Técsőn. Ám mielőtt közvetlenül a helyi ma gyarság és románság képviselőit keresték volna fel, előzőleg az ilyenkor szokásos protokoll szerint a régió hivatali elöljáróinál viziteltek. Az állami vezetők pedig nem hazudtolták meg önmagukat. Régi bevett csinovnyikszokás szerint csak nyomták a rizsát, a semmiről olyan szép képet festettek, hogy a végén képesek elhitetni az emberrel, hogy Ukrajna élenjáró a kisebbségek védelmezése, segítése, felzárkóztatása terén. Szépen elmondták, hogy Kárpátalján hány magyar középiskola van, hogy Ungváron és Beregszá szban is lehet magyar nyelven felsőfokú tanulmányokat folytatni, hogy számos civil szervezet, kulturális kör működik, könyvtárhálózat is van, anyanyelvű sajtó látja el a magyarság tájékoztatását stb. Csak egyvalamit nem fűztek hozzá. Azt, hogy ezt az egés z intézményrendszert többnyire anyaországi támogatásokból, valamint nemritkán lelkesedésből működteti a magyarság, vagy ahol az lehetséges, például a sajtónál, meghatározórészt a piacról él meg. Tegyem gyorsan hozzá, hasonlóan van ez a románoknál is, meg a többi itt élő nemzetiség esetében. Ami az állam dicséretére válhat, az csupán az, hogy hagyja, nem gátolja a kiépített intézményrendszer működését, bár voltak, és egész biztosan lesznek is periódusok, amikor még ez sem mondható el. Az az ember érzése, hog y a hatalom képviselői úgy gondolják: éljetek csak nyugodtan,
