Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-09
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.0 9 . 36 múzeumaiból, kiállítási anyagaiból, történelemtankönyveiből, de ami a legrosszabb, mindannyiunk emlékezetéből és történeti gondolkodásából is. A szepességi vagy éppen a pozsonyi németek mellett a nyíregyházi vagy akár a pesti szlovákok éppúgy a felejtés áldozataivá váltak, mint a sárosi magyarok, a régióban szétszórtan élt magyar nemesség, a majd minden településen jelen volt zsidósága. Jóllehet ma már egyre több helyen akadnak rájuk figyelmeztető emlékhelyek, azok elsősorban a veszteségekre, a tragédiákra figyelmeztetnek, s alig juttatják eszünkbe a korábban magától értetődő együttélés természetességét. Paradox módon a kisebbségi kérdés felértékelődése szintén összefügg ezzel a jelenséggel: egy másik nép, a másik n yelv elfogadása sokkal nehezebb abban a közegben, ahol a korábbi együttélés tradícióit felszámolták, ahol a másikhoz kizárólag az „ezeréves elnyomás” vagy éppen a „Benešdekrétumok” tagolatlanul negatív toposzai tapadnak. Csakhogy a kormányalakítás után k iderült, a most hatalmi helyzetben lévő szlovák demokratikus erők sem nyitottak a kisebbségi kérdés új típusú megközelítésére. Miért nem érdekeltek egy átfogó rendezésben? – Az elmúlt húsz év alatt túl sok negatív tapasztalat gyülemlett fel mindkét részről . Ezt az MKP is megtapasztalhatta a két Dzurindakormány idején. Fontos, hogy a kérdésben meghatározó szerepet vállalt Rudolf Chmel miniszterelnökhelyettes hangsúlyozottan szakítani kíván ezzel a konfliktusos megközelítéssel. Az átfogó rendezéshez pedig m indkét, sőt mindhárom oldalról okos programok, átfogó elemzések, racionális megközelítések, tárgyalások, új kezelési technikák kellenek. És persze kölcsönös jóakarat, együttműködési szándék. A magyar közösség új helyzetben van azáltal, hogy az MKP nem ker ült be a parlamentbe, a magát szlovákmagyar vegyes pártként meghatározó MostHíd pedig kormányzati szerephez is jutott. A politikai megosztottság, és a kétféle látásmód és érdekérvényesítés milyen hatással lehet közösségünkre? – Hacsak a (cseh)szlovákiai magyar kisebbségi pártok történetét megtanulnák a pártok sorsát meghatározó politikusaink, már könnyebb lenne a helyzet. Hiszen azonnal kiderülhetne, hogy saját közösségi, választói bázis nélkül, az ő akaratának figyelmen kívül hagyásával soha kisebbségi m agyar párt két ciklusnál tovább nem maradt fenn. A hasonló értékeket valló többségi pártokkal való együttműködés nélkül eredményes parlamenti politika nem folytatható. Mint ahogy az is jól látszik az eddigiekből, hogy a kisebbségi egypártrendszert tartósan ott sikerül fenntartani, ahol a különböző vélemények szabadságát, jelenlétét intézményesíteni tudták a párton belül. vissza MOLNÁR JUDIT Elszoktunk a magyar nyelvű ügyintézéstől Új Szó • 2010. augusztus 9. hétfő, 08:14 | V eres István DélSzlovákia azon részein, ahol tömbben él a magyarság, a hivatali ügyintézés is inkább magyar nyelven folyik, még ha a legtöbb formanyomtatvány szlovák nyelvű is. Azokban a falvakban, ahol a magyarság aránya már több évtizede ötven százalék alatt mozog, az emberek megszokták, hogy szlovák nyelven intézik hivatalos ügyeiket. forrás: diakhalozat.sk Egyebek mellett erre a jelenségre is fényt derített a Kétnyelvűség Felmérő Körút. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Diákhálózat együttműködéséve l megvalósított projekt a szlovákiai magyar falvak kétnyelvűségi gyakorlatát vizsgálja. „A Bodrogközben és NyugatSzlovákiában átlagban nagyobb falvakat találunk, erős magyar többséggel. Gömör viszont régebben is vegyesen lakott vidék volt, és a legtöbb f alu lélekszáma nem éri el az ezer főt. Sok polgármester félállásban dolgozik, így pedig nehéz mindenre figyelni, főleg olyan dolgokra, mint a kétnyelvűség” – állítja Orosz Örs, a felmérő körút szervezője. A felméréssel ösztönözni szeretnék az önkormányzat okat, hogy biztosítsák a kétnyelvű hivatali ügyintézés feltételeit. Nyitra környékén több olyan falu van, ahol már csak a lakosság kevesebb mint 10 százaléka vallja magát magyarnak. Az itt élőknek viszont több mint 50 százaléka folyékonyan beszél magyarul, például Nyitraegerszegen és Vicsápapátiban. „Az iskoláikat a hatvanas években bezárták, intézményes háttér híján lassan kiveszett belőlük a nemzeti identitás. Egy lehetséges megoldás lenne, ha a vegyes összetételű falvak az államtól kétnyelvűségi pótlékot kapnának. Szlovéniában ez nagyon jól működik. Ha egy hivatalnok az államnyelven kívül más nyelven is el tudja látni feladatát, a fizetése mellé plusz pénzt kap. Így a kisebbséghez tartozóknak nemcsak az anyanyelvi ügyintézéshez való jogot biztosítják, han em azt is, hogy ezzel élni tudjanak” – nyilatkozta Orosz Örs.
