Reggeli Sajtófigyelő, 2010. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-08-09
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 08.0 9 . 34 vannak kezdeményezések, de még több beruházás kellene. A foglalkoztatáspolitikában a munkaerő kölcsönzés viszont jól működik, sok szlovákiai magyar dolgozik a határ menti vállalatoknál. A délszlovákiai fejlesztési polit ikának kiemelt figyelmet kell szentelnie a határ menti régiókkal való együttműködésre, s ezt a magyar kormány is szorgalmazza. Az eddigi kapcsolatok mennyire esetlegesek, húzódik mögöttük koncepciózus háttérmunka? – Szlovákiában 12 eurorégió van, ebből 8 a szlovákmagyar határon működik. Még a legelmaradottabb régiók is többszörösen le vannak fedve, de az aktivitásuk elmarad a várakozásoktól. A VágDunaIpoly, vagy a Kárpátok Eurorégió teljesen halott. Persze, vannak pozitív példák is, mint például az IsterGranum Eurorégió, Párkány és Esztergom térségében. A határ menti együttműködés azért sem elhanyagolható, mert identitásmegőrző szerepe is van. A Kárpátmedence egységes gazdasági tér, és a magyar kormány térszemléletében erre így is tekint. Ennek megerősí tésére stratégiai lépések is történtek, gondoljunk csak az OTP és a MOL terjeszkedési irányaira. A jelenlegi magyar kormány a magyarmagyar gazdasági kapcsolatok megerősítésében érdekelt, de egyelőre még kérdéses, hogy ezt milyen intézményi keretek közt ké pzeli el, előrelépés lenne a vállalkozási piacismeret intézményi szinten történő támogatása. Szlovákiában a kormányváltás gazdasági váltást is jelent. Ön szerint a kormányprogram hogyan kezeli a hátrányos helyzetű déli régiók felzárkóztatását? Kellő dönté sek híján reális a fenyegetettség, hogy ezek a régiók teljesen leszakadnak? – A legrosszabb helyzetben lévő Rimaszombati járásban közel 34 százalékos a munkanélküliségi ráta, minden harmadik aktív lakos munkanélküli, a Rozsnyói járásban minden negyedik. Na gy részük tartós munkanélküli, a munkaerőpiacon már alig van esélyük. Sok függhet a SARIO Ügynökségtől, hogy képes lesze befektetőket a térségbe irányítani. Az elmúlt években egyetlen jelentősebb beruházót sem tudtak megtelepíteni ezekben a régiókban. Mos t se lehet másra számítani. Ha a kormány prioritásként kezelné a déli régiók felzárkóztatását, akkor a kormányprogramba bekerült volna, hogy előnyt élvez az R7es gyorsforgalmi út megépítése, ez a mondat azonban nincs benne. A programból általában hiányozn ak a régiófejlesztésre vonatkozó konkrétumok. A kormány aktualizálni akarja az ország területfejlesztési tervét, de a déli fejlesztési tengelyek abban is harmadrendűek, a PozsonyDunaszerdahely tengely távlatilag sincs benne. A fejlesztés kimerül abban, ho gy több pénzt kap majd a Selye János Egyetem, amely az elmúlt négy évben alulfinanszírozott volt. Egyértelművé vált, ez a kormány is az északi régiók fejlesztését támogatja, mert választóik többsége északon él, és nem a Csallóközben, Gömörben, Nógrádban. D élSzlovákia fejlesztésével nem szereznének szavazatokat. A közhangulat az elkövetkező időszakban minden bizonnyal jobb lesz, de az ország gazdasági térképe az eddigiekhez hasonló tagoltságot, sőt, az sem kizárt, hogy még nagyobb egyenlőtlenségeket mutat m ajd. vissza MOLNÁR JUDIT Szarka László: Együttműködés vagy szembenállás Szabad Újság • 2010. július 29. csütörtök, 10:13 (201030) A jobboldali kormányok megalakulásával új fejezetéhez ért Magyarország és Szlovákia ka pcsolata. SZARKA LÁSZLÓ történész, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánja úgy véli: a vitás kérdésekben elengedhetetlen a kölcsönös megegyezés. Az átfogó rendezéshez azonban okos programok, átfogó elemzések, racionális megközelítések, tárgyaláso k, új kezelési technikák kellenek. És persze, kölcsönös jóakarat, együttműködési szándék. Komoly várakozások és elvárások kísérték Iveta Radičová és Orbán Viktor múlt heti informális találkozóját, amely után a szlovák sajtó élesen bírálta Radičová gyenges égét. A két ország közti hidegháborús viszony minden bizonnyal véget ért, de remélhetőe, hogy most már elkezdődik legfelsőbb szinten a konstruktív párbeszéd? – A jószomszédi viszony előfeltételei közt a legfontosabbak egyike a folyamatos, rendszeres és in tenzív párbeszéd. Mégpedig lehetőség szerint minden szinten. Ahhoz, hogy két szomszéd állam közt ne csak formális kapcsolatok alakuljanak ki, a szakértői, szakpolitikai eszmecserékre éppúgy szükség van, mint a kormány- és államfői találkozókra. Arra pedig még inkább, hogy a jó viszonyt akadályozó kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki, az együtt könnyebben megoldható ügyekben összefogjanak, a nemzetközi, illetve az uniós politikában pedig
