Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-30-31
Kárpátmedencei Sajtófókusz 20 10 . 07.3031 . 26 Miközben nem kaptak támogatást olyan szervezetek mint a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító s zebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ, az egyik legkiemelkedőbb, 4 millió forintos támogatást az a bálványosi szabadegyetem kapta, amel y köztudomásúlag a fideszes politikusok önfeledt PRakcióját is szolgálja. Az LMP azonnali választ vár arra, mikor és milyen szempontok szerint használják fel a szét nem osztott keretet? Milyen kritériumok alapján döntöttek arról, hogy mennyit tart viss za az első félévi pályázatokból az Alap? Miért kell az előző kormányra mutogatni, ha egyszer a Fidesz kérte, hogy ne szülessen döntés a pályázatokról? Politikai preferenciák is megjelennek a döntésben? Reméljük a szűkszavú nyilatkozatnál bővebb válaszai i s vannak az illetékeseknek. vissza Dorosz Dávid országgyűlési képviselő Tudásexport és akiknek nem kell – Globális modernizáció Foreign Affairs • 20100801 Az év elején Hillary Clinton amerikai külügyminiszter kampányt in dított a „21. századi kormányzás” alapjainak megvetéséért, mely – az amerikai technológia erőteljes vívmányaira támaszkodva – globális mértékben megváltoztathatná, modernizálná és jobbá, hatékonyabbá tenné a nemzetközi környezetet. Betsy Gelb és Emmanuel Y ujuico, a Foreign Affairsnek írt cikkében kiemeli: Clinton helyesen emelte ki annak az elvárásnak fontosságát, hogy „a világon mindenki, az internet révén egyenlő mértékben juthasson hozzá a tudáshoz és az eszmékhez”. A felvázolt perspektíva valóban lenyű göző, hisz ha csak arra gondolunk, hogy a harmadik világ szükséglete találkozik az Amerika által nyújtani tudott diplomáciai, gazdasági és technológiai tudással, valóban egy új világ körvonalai bontakozhatnak ki az emberiség előtt. De jó lesz azért vigyáz ni – figyelmeztet Gelb és Yujuico. Történelme során az Egyesült Államok nem egyszer vágta már olyan fába a fejszéjét, mellyel aztán később sehogy sem boldogult, elsősorban azért, mert csak saját céljai lebegtek a szemei előtt és egyszerre akár évszázadokat akart átugrani jobbító szándékaival. A cikk megemlíti a legendás – és egyben ellentmondásos – iparmágnás, Henry Ford kísérletét, melybe 1927ben fogott. Úgy döntött, nem támaszkodik tovább az addig Malájföldről behozott nyersgumira – mely az autógyártásá nak, az autógumi iránti drámaian növekvő szükséglet miatt, egyik kulcseleme volt – , hanem létrehoz a brazíliai KözépNyugaton, az Amazonas térségében egy vadonatúj várost, Fordlandiát, oda telepít pár ezer embert, nagyszerű infrastruktúrát teremt számukra, magas fizetéseket ad, és a jövőben onnan, azaz immáron saját ültetvényéről fogja a nyersgumit az államokba hozatni. Mondani sem kell, az ötlet felesleges pénzkidobásnak bizonyult, mert az a bizonyos remélt munkaerő – elsősorban a Ford által megszabott elé ggé aszketikus előírások miatt (nincs alkohol, nincs nő) – egyáltalán nem tolongott Fordlandia kapuiban. 2008ban indították el az Egyesült Államokban az „Egy laptop – egy gyermek” akciót, mely a technológiai világóriás MIT (Massachusetts Institute of Tec hnology) szaktudására, és olyan cégek anyagi támogatására épült volna, mint a Google, AMD és a News Corporation. A cél 150 millió energiatakarékos, ütésbiztos és internetbarát laptop szétosztása volt elsősorban olyan térségekben, ahol a tanulni kívánó fiat alok ilyesmihez addig nemigen juthattak hozzá. Ám 2010 közepéig a tervezett computermennyiség mindössze tíz százalékát tudták szétosztani, ugyanis a különböző kultúrák olykor komoly fenntartással fogadták a nyugati adományt. Kínában attól tartottak, hogy fiataljaik előtt olyan világ nyílhat meg, melyet a központi kormányzat nem ellenőrizhet. Másutt a tanulási folyamat addigi hatékonyságét féltették tőle, azt állítván: a gyerekeknek a gyakorlat ad igazi tudást, a laptopok által képviselt virtualitás viszon t eltávolít a valóságtól.
