Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-15
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.15 . 19 Az említett összejövetelen szóba került a magyar szellemiségű újságírás is. Ez a fogalom időnként nagy vitát vált ki a sajtóban, hisz en némelyek nem értik, mások megpróbálják félremagyarázni. Hogy tudatlanságból vagy rosszindulatból, ebbe most nem szeretnék belebonyolódni. Ellenzékiség vagy partnerség? Nos, erről is napokon át lehetne polemizálni. Talán azoknak van igazuk, akik úgy véli k, hogy a kisebbségi újságírónak sem szabad elhallgatnia a problémákat, de úgy kell feldolgoznia azokat, hogy a közössége boldogulását szolgálja. Hogy a gyakorlatban ez mit jelent, arra mindenkinek magának kell rájönnie, mert egységes recept bizonyára ninc s. Mivel eddig egy előadásról beszéltem, elmondom azt is, hogy az előadó a keleti bölcsekre hivatkozott, akik szerint a tudásnak négy szintje van. A legveszélyesebb az, amikor nem tudod, hogy nem tudsz. Mi gyakran ebben a fázisban vagyunk, hiszen nem i smerjük fel a hiányosságainkat, buktatóinkat. A második természetesen a tudom, hogy nem tudok, a harmadik a tudom, hogy tudok és a negyedik, a nem tudom, hogy tudok. Sejtelmem sincs, a tudásnak melyik szintjén lehet az a csókai, magát kiskirálynak képz elő egyén, aki nemrégiben megverte a helyi lap egyik újságíróját. Nem azért, mert a lokális krónikában rosszat írt volna róla, nem is tehetné, hiszen a lapot a községben hatalmon lévő párt szigorú ellenőrzés alatt tartja, hanem az újságíró blogjában vélt m agára ismerni az egyik meseszerűen megfogalmazott történetben. Nem tudom, fontose vagy sem, de az esethez az is hozzátartozik, hogy mindketten a többségi nemzet tagjai. Egy budapesti kolléga jegyezte meg, hogy a kisebbségek a kívülállóknak közösségnek tűnnek ugyan, de vajon belülről, önmaguk számára is annak látszanake? Lehet, hogy erről a kérdésről, magukra vonatkoztatva, másoknak sem ártana elgondolkodniuk! vissza A magyarság ne legyen teher Hét Nap 20100715 Ré pás Zsuzsannától, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) helyettes államtitkárától elsősorban a nemzetpolitika területén felmerülő kérdéseinkre kerestünk választ. Érdeklődtünk a magyar állampolgárság igénylésének feltételeiről is * Államtit kár asszony, milyen impressziókkal vette át hivatalát, múltbeli tapasztalatait vajon tudjae hasznosítani? - Amikor átvettem ezt a területet, akkor voltaképpen azt találtam, amire a szocialista kormányzat alatt szerzett benyomásaim alapján számítottam. Nem helyeztek kellő súlyt a nemzetpolitikára, nem vették figyelembe a határon túliak érdekeit, nem törődtek velük. Az is látható volt, hogy az a hivatal, amelynek az ezzel kapcsolatos feladatokat kellett volna intéznie, sem szervezetében, sem struktúrájáb an nem volt alkalmas arra, hogy a határon túli magyarok érdekeit szolgálja. A kérdés második felére válaszolva annyit mondhatok el, hogy gyakorlatilag több mint 12 éve foglalkozom ezzel a területtel. Az első Orbánkormány alatt a Határon Túli Magyarok Hiva tala és a Külügyminisztérium között én voltam az összekötő kapocs, 2002től pedig a Fidesz Külügyi Kabinetében feleltem a határon túli magyarokkal foglalkozó területért. Az évek során felhalmozott tapasztalatokra és kapcsolatokra szeretnék építeni. * M it tart legfontosabb feladatának? - Elsődlegesen azt, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadjunk a határon túli magyarságnak. Ha egy kicsit messzebbre tekintünk, azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a határon túliak a szülőföldjükön teljes magyar életet tudjanak élni, és hogy segíteni tudjak, segíteni tudjunk azoknak a korlátoknak a lebontásában, amelyek őket ebben megakadályozzák. Szeretnénk elérni, hogy számukra a magyarságuk ne teher legyen, hanem valami pluszt jelentsen. * Milyen jelentős átszervezésekre lehet számítani a határon túli magyarság ügyeit intéző magyar állami rendszerekben? - A nemzetpolitika kiemelt szerepet játszik az elkövetkező években, ezt jelzi, hogy a területért miniszterelnökhelyettesként Semjén Zsolt felel. Az elm últ nyolc évben a legnagyobb probléma az volt, hogy háttérbe szorult ez a terület, egy eldugott főosztály foglalkozott az ügyekkel, a nemzetpolitikai szempontok pedig egyáltalán nem érvényesültek az előző kormányzat működésében. Ezen szeretnénk gyökeresen változtatni, s azt szeretnénk, ha a magyar kormány magatartását áthatná az összetartozás gondolata, az, hogy Kárpátmedencei keretek között kell a magyarságról gondolkodni. Az államtitkárság lesz a nemzetpolitika műhelye a kormányzati struktúrán belül. A határon túli magyarokkal kapcsolatos bármely ügy, probléma ide kerül először. Természetesen az államigazgatás egyéb területein is vannak
