Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-15
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.15 . 13 Mi van a B osnyák Nemzeti Tanáccsal? Ha nem lenne más kifogás, csak sorra venné valaki a macedón és a bosnyák nemzeti tanács megalakulásával kapcsolatos jogi és politikai észrevételeket, ez is elég lenne, annak megállapítására, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvé ny, s ezzel szoros összefüggésben a Ciplic kisebbségügyi miniszter, valamint minisztériumának magatartása a jogszabály megváltoztatásáért kiált. A tény, hogy e két nemzeti tanács még mindig nem alakult meg, arra utal, hogy a szerb kormány és a parlament nem véletlenül iktatta ki az állami jogkörök közül a nemzeti tanács 2008as tervezetében még szereplő feladatot, a kisebbségi választók névjegyzékének felállítását. Most látszik, hogy ezzel a változással a kisebbségi jogok érvényesítésének e fontos intézmé nyét a szerb kormány, helyet engedve ezzel a manipulációs lehetőségek garmadájának, szándékosan engedte át a kisebbségügyi minisztériumnak. Most már látszik: a bosnyákok esetében is balul ütött ki a hatalmi szóval kieszközölt megoldás, hogy ne csak a kis ebbségi pártok és a polgárok csoportjai, hanem a civilszervezetek is rendelkezzenek a jelöltállítás lehetőségével. A bosnyákok esetében (területileg a történelmi Szandzsák jelenleg Szerbiához tartozó, nagyobb részéről, szerb szóhasználat szerint Raskáról van szó), megtörtént az, amire a szerb hatalom alkalmasint nem számított. Az iszlám közösség egyik (nacionalista) szárnya civilszervezeten keresztül indult, s megnyerte a szavazatok 49 százalékát. Ha a külső szemlélő szemével nézzük a történéseket, úgy tűn ik, hogy a szerb hatalom a bosnyák nacionalista mozgalom e virulens megnyilvánulását egyszerűen nem engedi érvényesülni. Annak ellenére, hogy további két képviselő csatlakozása után a bosnyák nemzeti jobb többségi pozícióba került, a szerb hatalom egyszerű en nem hajlandó elismerni. Ez érthető, hiszen az így felálló Bosnyák Nemzeti Tanácsban mind a két jelenleg kormánytag bosnyák miniszter által favorizált képviselők ellenzékbe szorultak volna. Ez a lényeg. Még két momentumot azonban érdemes figyelembe v enni. Az egyik, hogy a parlamentben is jelen levő Szerbiai Liberális Párt (LDP) nyilatkozatban figyelmeztetett a szerb kisebbségügyi miniszter túlkapásaira. Cedomir Jovanovic pártelnök (a néhai Djindjic miniszterelnök legközelebbi munkatársa) rámutatott: ö ssze kell hívni a szerb parlament alkotmánybizottságának a vezetését, mert Ciplic kisebbségügyi minisztert „meg kell akadályozni” abban, hogy így diszkriminálja a bosnyákokat. Szerinte a kisebbségügyi minisztérium „közvetlen, alkotmányellenes hátrányos meg különböztetést végez, amikor akadályozza e kisebbség megválasztott nemzeti tanácsának legális megalakulását”. A másik szintén fontos – ha nem sorsdöntő – megnyilvánulás a török miniszterelnök szerbiai látogatásához kötődik. Annak ellenére, hogy szívhez szóló levélben ecsetelték számára a bosnyákok (első sorban a nacionalista szárny) elleni elnyomás növekedését és megjelenési formáit, a Szandzsákba is ellátogató Recep Tayyip Erdoğan az utólagos magyarázat szerint a protokoll megszabta korlátok miatt, nem fogadta az egyik egymással hadakozó iszlám vezetőt sem. S a bosnyák nemzeti tanács ügyébe így, egyszerűen be sem avatkozhatott. Az előállt helyzetben, amikor az ügyetlen kisebbségi miniszter baklövései miatt újfent nyilvánosságra kerültek a szerb nemzet i érdek érvényesítését célzó politikai manőverek, Tadicék megelégedésére, a török miniszterelnök szemmel láthatóan nem kíván állást foglalni. Hát igen. A bosnyák nemzeti elitnek is meg kell barátkoznia a tényekkel. Nevezetesen, hogy a kétszintű felelősség vállalás körülményei között a szandzsáki bosnyákok saját nemzeti tanácsuk felállásához fűződő érdeke kevesebbet nyom a latban, mint a török igyekezet, hogy az ország mielőbb bejusson az EUba. Akkor is így van ez, ha a török csatlakozás a közeljövőben semm iképpen sem esedékes. Anélkül, hogy elmerülnénk a balkáni politika konkrét esetben lezajlott fortélyos megnyilvánulásainak ecsetelésébe, megállapíthatjuk: Tadic elnök a bosnyák ügyben ismét sikert könyvelhet el magának.
