Reggeli Sajtófigyelő, 2010. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-07-05
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 07.05 . 12 szükség 4 milliárd dolláros hitelért folyamodni Oroszországhoz?" - s zögezte le. Timosenko számtalan interjújában arról beszél, hogy Janukovics és környezete minden lehetséges módszerrel azon dolgozik, hogy őt ellehetetlenítse és hamis tényekkel kompromitálja, s céljuk érdekében a legdurvább eszközöktől sem riadnak vissza. A "forradalom hercegnője", akárcsak Janukovics 20062007es kormányzása idején, attól tart, hogy a hatalmon lévő Régiók Pártjának célja a kétharmados többséget jelentő háromszáz főre bővíteni az általa vezetett koalíciót. Erre utal, hogy szinte hetente szi várognak át ellenzéki képviselők a kormányerők soraikba. Timosenko szerint "kilóra megvett" honatyákról van szó, s ezért elismeri, az ellenzéknek, így saját politikai tömörülésének is, mihamarabb meg kell tisztulni az oda nem való személyektől. vissza Dunda György (Ungvár) / Népszava Bugárék szuperjó lépése lehetne egy szuperhivatal Bumm.sk 2010. 07. 04 Az emberi jogokra nem lehet licitálni - ezzel a címmel fejti ki gondolatait Peter Javurek a Pravda hasábjain. Szerinte h iba a kisebbségi kérdést a kisebbségi pártokkal azonosítani, és Bugár Béla azzal tenné a legtöbbet, ha egy pártoktól mentes kisebbségügyi hivatalt szorgalmazna. „Nem lep meg, hogy a koalíciós pártok nem tudnak megegyezni a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnökhelyettesi poszt kompetenciájiban. Az a tény lehet a ludas, hogy a miniszterelnökhelyettesi poszt és a kompetenciája a választások utáni licit része l ett, és nem a javasolt módosítások fontos és fölösleges részletei kerültek előtérbe“ – kezdi sorait a Pravda publicistája. „Iveta Radičová szerint az egyik lehetséges megoldás az lehetne, hogy egy új állami szerv jönne létre az emberi- és a kisebbségi jog ok felügyeletére. Viszont a koalíciós partnerek az egész pénteki találkozót arra fecsérelték, hogy mikét tudnák egy ilyen új hivatal ötletét megkerülni. Szükségünk van olyan emberjogi hivatalra, amely a kormány szintjén volna, de nem függene a politikai p ártok négyéves hatalmi ciklusaitól? A válasz egyszerű: igen“ – szögezi le a szerző. „A másik kérdés, hogy a Híd párt kérései milyen irányba mutatnak, és itt kételyek vannak. Bugár Béla helyesen érvel akkor, mikor azt állítja, hogy a kisebbségi ügyekért fe lelős miniszterelnökhelyettesnek nincsenek meg a megfelelő jogkörei. Ami viszont a jogkörök mellett az alapvetőbb probléma, hogy pártjelölt kerül a posztra. Kevesebb dolog rontotta annyira a kisebbségek és a többség viszonyát, mint az a gyakorlat, hogy a kisebbségi kérdéseket etnikai politikai pártokon kereztül próbálják megoldani. Mintha az MKP politikusai, vagy most a Hídé, a kisebbségi élet minden aspektusát elérnék. Ennek a szabálynak az eredménye volt, hogy egy félmilliós közösség teljesen hétköznapi dolgai is át lettek politizálva. Az egyik oldalon ezután értelmetlenül azt állítják, hogycsak az a szlovák kormány lesz meg felelő, amelyben ül valamilyen „magyar“ párt (mintha erről nem a választók döntenének, akik teljesen más pártokat is választhatnak). A másik oldalon viszont a démonizálás jelenik meg: „Bevették az MKPt a kormányba – megteszik újra!“ (Na, és akkor mi van? – kérdezi az az ember, aki nem „vér“, vagy anyanyelv alapján szavaz.)“ – állapítja meg Peter Javurek. „Azzal a buta szabállyal, hogy a kisebbség egyenlő a kisebbségi párttal, összefügg még egy abszurd gyakorlat: Ezek szerint a kisebbségi politikusok autom atikusan arra vannak jelölve, hogy a legjobban értik a többi kisebbséget és még az emberi jogokat is általánosságban. Ennek érvénytelenségének legjobb bizonyítékaként érdemes egy embert megemlíteni: Csáky Pált, a kisebbségi ügyekért és emberi jogokért fele lős miniszterelnök helyettest, 2002 és 2006 között. Összefoglalva és hangsúlyozva: ha a Híd kiállna egy kisebbségi és emberjogi „szuperhivatalért“, amely nem a személyi állomány létszáma vagy a berendezése miatt lenne „szuper“, hanem inkább a kompetenciáj a és a kormányoktól való függetlensége miatt, akkor ezen a területen egy „szuperjó“ lépést tenne. De legelőször ezt a szándékot ki kéne emelni a választások utáni kalkulációból, amikor nem arról van szó, hogy valami hasznose, vagy sem, hanem arról, hogy k ihez mi fog tartozni“ – zárja sorait a Pravda publicistája. vissza
