Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-24
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.24 . 24 alapján kell kidolgozniuk a Romániát fenyegető veszélyek és kockázatok megelőzése érdekében szükséges konkrét intézkedéseket. A tervezet hatodik fejezete tartalmazza a Romániát fenyegető külső vesz élyeket. Ezek között említik a radikális, irredenta és szélsőséges megnyilvánulások elszaporodását, amelyek következtében sérülhetnek az állampolgári jogok és szabadságjogok, akárcsak a társadalmi kohézió, valamint az etnikumok közötti viszony. A tervezet a külső veszélyek között említi még például a drogfogyasztást és kereskedelmet, a szervezett bűnözést, a terrorizmus terjedését, valamint a nemzetközi pénzügyi rendszer törékenységét. Ez a kockázati lista azt mutatja, hogy Bukarest szemében még mindig ne m jelent elegendő garanciát az, hogy Románia és Magyarország teljes jogú tagja az Európai Uniónak és a NATOnak. A régi reflexek még működnek, és a „magyarveszély” a román nemzetbiztonsági elképzelések szerint még mindig reális kockázati tényezőként lappan g a háttérben. A Jobbik megerősödése és a magyar parlamentbe való bejutása is minden bizonnyal nagyobb odafigyelésre ösztönzi a román nemzetbiztonsági intézményeket, de nem kizárt, hogy a magyarországi kormányváltás is befolyásolta a CSAT döntését. Ezek a megalapozatlan félelmek csak megerősítik, hogy a bukaresti politika mentalitása még távol áll az európai közösség és az egységes katonai védelmi szövetségi rendszer meghirdetett eszmeiségétől. A tervezetnek egy másik nagyon fontos alfejezete az, amely a R omániát belülről sebezhetővé tevő tényezőkkel foglalkozik. Ezek között említik például az állami intézmények ellen irányuló szervezett sajtóhadjáratokat, amelyek keretében az intézmények tevékenységéről hamis adatokat terjesztenek, a médiavállalatok pedig nyomást gyakorolnak a politikai döntéshozatali mechanizmusra anyagi előnyök szerzése érdekében. Valeriu Ţurcan, az államfő szóvivője meglehetősen cinikus választ adott arra a kérdésre, hogy miért szerepel a kockázati tényezők között a sajtóra vonatkozó ki tétel. Szerinte ez nem jelenti azt, hogy a hatalom korlátozni szeretné a média tevékenységét, hanem mindössze égetően szükségessé vált ennek a kérdésnek a közvitára való bocsátása. Ez is sokat elárul a hatalomnak a sajtóhoz való viszonyulása tekintetében k ialakított mentalitásáról. A hatalom általában eleve problémának tartja a sajtó puszta létét, és minél szűkebb keretek közé szorítaná mozgásterét. Ugyanakkor a médiának is megvannak a maga bűnei, hiszen az elmúlt években a román tőkéjű médiavállalkozások többsége valóban lezüllesztette az újságírói szakmát – ami egyébként világméretű jelenség – , és számos médiaintézmény – főleg a televíziók – valóban vastagon manipulálja a közvéleményt, ami ellen érthető módon berzenkednek a politikusok. Csakhogy a megoldá st nem a médiának nemzetbiztonságot veszélyeztető szereplőként való kezelése jelenti, hiszen ez előbbutóbb hatalmi visszaélésekhez és a demokrácia, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérüléséhez vezet. Sokkal hatékonyabb lenne megtanítani a z embereket a helyes médiafogyasztásra, ugyanis ennek a fogyasztási formának is van kultúrája, ami nálunk igencsak fejletlen. Ha viszont ez megerősödne, akkor önmagukat számolnák fel a rendszeres és tudatos manipulációhoz folyamodó médiaintézmények. vissza Felvidéki szólamok Erdélyben – Hogyan tovább etnopolitika? Szabadság 2010. június 23. CSOMA BOTOND A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) veresége, valamint a transzetnikus, HídMost nevű, magyar – szlovák párt sikere a szlov ákiai választásokon bizonyos reflexiókra kötelez bennünket, akik az etnopolitika porondján fejtjük ki tevékenységünket, és sokszor a rutin megszokott bűvkörébe esünk. Sokfélét mondtak és írtak az MKP választási fiaskóját kiváltó okokról, és általában – ah ogyan ez megszokott a politika és sokszor a publicisztika világában is – a vélemények az ideológiai és aktuálpolitikai törésvonalak mentén fogalmazódtak meg. Az egész kérdéskört meglehetősen szubjektív lepel borítja. Az esemény óta eltelt idő rövidsége mia tt a mélyebb, tárgyilagosabb és empirikus elemzésekre még várnunk kell. Első látásra úgy tűnik, hogy a kizárólag védekező álláspontú, igencsak az anyaországra tekintgető, etnikai alapú politikai üzenet talajt vesztett a felvidéki magyarok körében, még egy olyan miliőben is, amely nem éppen a
