Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-24
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.24 . 20 "A tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja a szombati szlovákiai választásokon elbukott, a belőle kiszakadt, majd a szlovákság felé hajló Híd - Most párt viszont bejutott a szlovák parlamentbe, Csáky Pálnak katasztrófa, Bugár Bélának pedig diadal. A Kárpátmedencében működő nemzeti irányultságú politikai erőknek viszont olyan kijózanító balsiker, ami újra vágányra állíthatja az autonómiakövetelők és a nemzeti integráció elkötelezettjeinek mármár leállni látszó, némelyek szerint kisiklott mo zdonyát" - fogalmaz az eset kapcsán kiadott közleményében Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke. Mint írja, hiba lenne azt hinni, hogy Bugár diadala kiút lehet, akár csak a felvidéki magyarok számára is. "A szolgaság az bizony sz olgaság. Mégha a győzelmi mámorban valaki azt hinné is, hogy a "kormányzati felelősségvállalás" megoldás lehet mind a közvetlen részvevőknek, mind a nemzetrész egészének." "A választási bukás az MKP számára - átmenetileg mindenképpen - katasztrófa. A nemz et egésze számára azonban megélhetővé teszi a szolidaritást. S tovább erősítheti a nemzeti felemelkedés alapjait" - írja a VMDP vezetője. vissza Kárpátalja: Híd Itt és Most KISZO 20100624 Történelmi győzelmet aratott a legutóbbi szlovákiai parlamenti választáson a Bugár Béla vezette Híd – Most párt. A jelzőt – noha erre sem sok példa akad – nem azért érdemelte ki a párt, mert röpke tizenegy hónapnyi létezés után 8,1 százalékos támogatottságot ért el, s ezzel tizennégy képv iselői mandátumhoz jutott. A Híd – Most azzal írt történelmet, hogy kárpátmedencei magyar pártként aposztrofált tömörülések közül egyedül neki sikerült áttörni az etnikai határt. Szavazatainak egynegyedét tudniillik a legszerényebb becslések szerint is szlo vák nemzetiségű választópolgároktól kapta. Mind ez idáig egészen más volt a helyzet. A magyar pártok eddig amolyan "rezervátum pártok" voltak, annak minden esetleges előnyével és hátrányával. Előnyt jelentett, hogy saját közösségében, ha már minden más ag itációs érvből kifogyott, a nemzeti lelkiérzelmi húrokat bármikor meg tudta pengetni. Óriási hátrányt okozott viszont a számbeli behatároltság, ami egyben megrajzolta maximális lehetőségeit is. Két vagy több egymással is versengő azonos etnikumú párt, ala csony számarány vagy/és a kisebbségi közösségek közömbössége esetében ez gyakran vezetett ahhoz, hogy a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetek kívül rekedtek az adott önkormányzaton. Esetünkben a minimális maximumra jó példa az első, akkor még teljes egészéb en egyéni körzetekre épülő parlamenti választás, amikor a magyar jelöltek első helyen jutottak be a második fordulóba, ám ott már nem tudták növelni voksaik számát, így elvéreztek a szláv ellenféllel szemben. A második állítást pedig igazolja a 2006os hel yhatósági választás, amikor a fentebb említett okok miatt megyei szinten például, noha a magyarság részaránya meghaladja a 12 százalékot, mindkét magyar szervezet alatt rezgett a léc, és egyikük sem jutott be az ungvári városi tanácsba, pedig a megyeszékhe ly magyarságának 8 százalékos részaránya jóval meghaladja az általánosan három százalékos bejutási küszöböt. Változott a helyzet más téren is, hiszen ez az etnikai határ eddig is tele volt "határsértőkkel". Csakhogy a mozgás rendre és szigorúan egyirányú volt. Nincs olyan Magyarországgal határos utódállam, ahol a többséget tömörítő pártok ne vetették volna ki hálójukat a magyar nemzetiségű szavazókra. A módszer szinte mindig és mindenütt azonos: a listájukra tesznek egykét jól hangzó renegát magyar nevét, aki hozza saját fajtájának a voksait. Ezek az emberek vagy sértettek, vagy a hatalomtól egzisztenciálisan függő köztisztviselők, vagy számító, csakis a profitra koncentráló vállalkozók. Példákért nekünk sem kell messze mennünk, elég, ha megismerkedünk a m egyei, vagy éppen az ungvári, beregszászi, nagyszőlősi járási önkormányzatok képviselőinek listájával, s a rajta szereplő magyarok párthovatartozásával. Minden országnak megvannak a sajátosságai, ezért nehéz megmondani, hogy a Bugárféle Híd más utódállam ban, így nálunk felépíthetőe. Megkockáztatom, talán nem lehetetlen. Feltéve, ha a velünk együtt élő más nemzetiségű választópolgároknak általuk is elfogadható programot, valamennyi fél számára hasznos szövetséget ajánlunk fel. Ilyen kapaszkodó lehet a kis ebbségvédelem, illetve a kiállás az európai normák mellett. Országos szinten már bevált és eredményt hozott a magyar – orosz – román együttműködés, meg lehetne próbálni kárpátaljai szinten is. Építeni lehetne a legfeljebb a magyar – horvát békés viszonyhoz hason lítható több évszázados közös múltra visszatekintő magyar – ruszin barátságra is. Ráadásul az oroszok és románok a számarányuk miatt, a ruszinok pedig
