Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-23
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.23 . 29 székelyföldi választott tisztségviselőnek kellene kézjegyével megerősítenie azt a dokumentumot, amellyel alátámasztva kérik a széke lyföldi területi autonómia alapdokumentumának parlamenti jóváhagyását. A Házbizottság csak remélni tudja, hogy a székelyföldi önkormányzatok nemzetiségi és politikai hovatartozástól függetlenül támogatják kezdeményezéseiket, belátják, hogy csatlakozniuk k ell minden olyan elképzeléshez, amely a régió javát szolgálja. vissza Balkanizálódik a magyar elit – Beszélgetés Marius Cosmeanuval Erdély.ma [ 2010. június 22., 13:57 ] [654] Marius Cosmeanuval, az ofCorso erdélyi het ilap főszerkesztőjével beszélgettünk életútjáról, a román – magyar interetnikai kapcsolatokról, a média függetlenségéről. Milyen szálak fűzik a magyar ajkú közösséghez? – Vegyes házasságból származom: édesanyám magyar, édesapám román. Marosvásárhelyen szüle ttem, a baráti körömben is vannak magyarok, Budapesten éltem pár évet. Mondhatni tehát, hogy gyerekkorom óta forgok magyar körökben is. Milyen szakmai életutat járt be addig a jelenbeli pontig, amikor az ofCorso kulturális hetilap főszerkesztője lett? – S zülővárosomban végeztem a líceumot, katonaság után szintén Marosvásárhelyen bejutottam az almérnökire. Fél évem maradt az almérnöki befejezéséig, amikor jött a forradalom, és akkor nem láttam értelmét annak, hogy ezt a képzést befejezzem; abban az időben r engeteg mérnök került ki az egyetemekről. Abbahagytam hát, de rá egy évre Temesváron beiratkoztam a szociológia szakra. A szociológiai alapképzés után Budapesten mesteriztem. Ezek után szociológusként dolgoztam az ENSZnél, majd egy belga, illetve a Soros alapítványoknál, végül ismét az ENSZnél. Addig, amíg 2004ben Caţavencuék elhívtak Bukarestbe, majd a Cotidianulhoz kerültem és rovatszerkesztő lettem, egy olyan, napilapi témákhoz képest szokatlan médiaágazatban, amely tudomány, szociológia, média, ökoló gia, kisebbség és más hasonló témákkal foglalkozott. 2008ig folytattam ezt a munkát, majd ismét szociológusként kezdtem dolgozni. Közben jelentek meg írásaim az origo.hun és különböző román napilapokban. 2009ben felajánlottak egy projektet: létezett itt , Vásárhelyen az Informaţia de Mureş című kiadvány, aminek az új tulajdonosa felkért, hogy dolgozzam át egy új projektté a régi újságot. Megírtam a projektet és tulajdonképpen ebből lett aztán a Corso, ami végül egy erdélyi hetilappá nőtte ki magát. Amikor a projekt kész volt, akkor az a döntés született, hogy egy nagyobb régiót fedjen le, ne csak Marosvásárhelyt. - Milyen tapasztalatai vannak a román és magyar értelmiségiek közötti viszonyról? – A ’90es évek közepétől azt észlelem, hogy a két közösség el itje elég közel került egymáshoz. Politikai szempontból olyasmire gondolok, hogy például az RMDSZ többször tagja volt a kormánykoalíciónak, Tompa Gábor nyeri az Uniterdíjakat stb. Van tehát egy közeledés, amit jó dolognak tartok. Ugyanakkor, amit az utóbb i kéthárom évben észlelek, a bukaresti elit gyenge pontjait átveszi a magyar elit. Felületesebbek, komolytalanabbak, egyre többet adnak a látszatra, egyszóval olyan benyomásom van, mintha egyre inkább balkanizálódnának. Ezeken a tapasztalatokon túl a két közösség elitje közötti viszony szerintem konstans és potenciálisan konfliktusmentes. És így jól van, de hangsúlyozom ismét, hogy a közeledés egyfajta cserét is jelentett: a román elit jobban megérti napjainkban a romániai magyar közösséget ennek elitjén k eresztül, viszont a magyar elit rossz dolgokat is átvett román nyelvű társaitól. Mi van az eliten túl? Mit gondol a mindennapi életben történő román – magyar interetnikai kapcsolatokról? – Hu, hat éve Bukarestben élek!... Ez persze csak vicc, figyelem, sőt szereplője vagyok a magyar médiának. Publikálok a magyarországi origo internetes hírportálon, olvasom a Transindexet, a HVGt, a Magyar Narancsot, nézem a magyarországi tévécsatornákat. Nem hiszem, hogy az emberek annyira megváltoztak volna, inkább az éle tmódjuk és az érdekeik változtak meg. Annyira, hogy ez a kérdés már nem elsődleges prioritású, sem a magyar közösség, sem a román közösség tagjai között. Egy kissé rezignált a helyzet, más problémák lettek fontosabbak, ezek foglalkoztatják az embereket. De azt gondolom, hogy bármikor terítékre kerülhet a téma, és nem telne három hétbe, s a nemzeti érzelmeket szélsőséges módon lehetne aktivizálni. Tehát inkább egy felületes változásról lehet beszélni. Nincs egy tudatos stratégia sem a médiában, sem az oktatá sban arra nézve, hogy a két közösséget milyen
