Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-17
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.17 . 21 – Ezelőtt pár hónappal még volt eg y nagykövetünk Vilniusban, Tokay György személyében. Más magyar nemzetiségű diplomatáról csak elvétve tudok: Bécsben, Budapesten és Sanghajban van egyegy. Miért nem lépnek erre a pályára az erdélyi magyarok? – Ez a kérdés évek óta foglalkoztat. Próbáltam megismertetni a külképviseleti munkát és a diplomáciai alkalmazással kapcsolatos feltételeket a romániai magyar közösséggel. Be kell vallanom, nagyot csalódtam. Hiába próbáltam a sajtón keresztül meghirdetni a vizsgákat, amelyeket kiírt a külügy, hat év a latt egy százalékon aluli arányban jelentkezett magyar ajkú a bukaresti Modrogan utcában szervezett felvételire. A belügynél egyébként ennél is rosszabb volt a helyzet; ott most elindult egy pozitív folyamat, elkülönített helyekre jelentkezhetnek magyarok , ami a külügynél nem lehetséges. Pedig biztos vagyok benne, hogy sok romániai magyar beszél idegen nyelvet, és helytállna a román diplomáciában. vissza Tanulságok Európának – Mi is eljuthatunk a felszabadultságnak arra a sz intjére, amely nem elválaszt, hanem összeköt. ÚMSZ Bíró Béla | 20100616 23:15:18 Az Új Flamand Szövetség (ÚFSZ) belgiumi választási sikere, nem csak Flandria, még csak nem is Belgium, hanem egész Európa vonatkozásában új helyzetet teremthet. A mindegy re kiújuló vallon – flamand konfliktus miatt Belgium államisága ugyan már jó ideje kérdéses, de először történik meg, hogy a választásokat olyan párt nyerje, aely a flamand függetlenedést tűzte zászlajára. Az Új Flamand Szövetség (ÚFSZ) belgiumi választási sikere, nem csak Flandria, még csak nem is Belgium, hanem egész Európa vonatkozásában új helyzetet teremthet. A mindegyre kiújuló vallon – flamand konfliktus miatt Belgium államisága ugyan már jó ideje kérdéses, de először történik meg, hogy a választásokat olyan párt nyerje, aely a flamand függetlenedést tűzte zászlajára. Igaz, a függetlenedés az UFSZ felfogásában sem lenne azonnali, ahogy azt a kommentátorok emlegetik, Belgiumnak fokozatosan kell elpárolognia a térképről. A párt kezdetben laza államszövets égre gondol, amelyben csupán a biztonság és a külpolitika maradna a szövetségi kormány hatáskörében. A belga Alkotmány a kiválás lehetőségét kétharmados törvényhez köti. S mert a flamandok részaránya 60 százalék, a szétválást nemcsak minden flamandnak, de a vallonok egy részének is helyeselnie kellene. És ha meg is születne a döntés, a kérdés akkor sem oldódna meg, hiszen a viszály fő forrása eddig is Brüsszel kérdése volt. Brüsszel ugyanis flamand területen található, sőt nem csak Belgium, de Flandria főv árosa is, lakosságának túlnyomó többsége azonban francia anyanyelvű vallon. A holland anyanyelvű flamandok mindössze 15 százalékot tesznek ki. A szétválás gyakorlatilag máris megvalósult: Flandriában most is csak flamand, Vallóniában csak vallon pártokra lehetett szavazni. A szétválás azonban a viszály fő forrását, a brüsszeli kérdést aligha lesz képes rendezni. Az alapvető probléma a különböző kulturális közösségek együttélése. A Nyugat nemzetállamai a kulturális homogenizáció, a kisebbségek beolvasztásá nak jegyében jöttek létre. A kulturális kérdések megoldásának ez a látszólag egyszerű, de alaposabb megfontolásra mélyen ember- és természetellenes formája az utóbbi évtizedekben mind egyértelműbben járhatatlannak bizonyul, lehetetlenné teszi ugyanis a kül önböző kulturális csoportok kiegyensúlyozott együttélését. Elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet, hiszen a „megoldást” mindkét fél csupán a másik elhallgattatásával és végső fokon asszimilálásával képes elgondolni. A valódi kulturális egyenjogúság (enne k alapja a kölcsönös kétnyelvűség) a gyakorlatban sehol nem érvényesülhet. Ez azonban az egymással együtt élő közösségeket olyan támadó vagy védekező pozícióba kényszeríti, amely súlyosan eltorzítja az egyén spontán identitásképét. A többes identitások (az az a valóság) vállalása helyett az egyéneket és a közösségeket egyaránt monokulturális rögeszmékbe hajszolja. Ezzel az alternatívával szemben, úgy tűnik, éppen Európa egyik legmegalázottabb kisebbségének, a szlovákiai magyarságnak és a nacionalista gyakor lat által nemzeti önérzetében nem kevésbé megalázott szlovák értelmiség
