Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-01
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.01 . 24 • 10.05.27 Képviselők lehetnének a határon túli magyarok A kérdőívekkel végzett felmérések szerint az erdélyiek 87,5 százaléka szerint az egyén nemzeti hovatartozását a kultúrája és az anyanyelve határozta meg, és csupán 7,9 százaléku k vélte úgy, hogy ez egyéni döntés függvénye, illetve az állampolgárságé. A megkérdezetteknek közel fele (49 százalék) úgy gondolta, hogy az erdélyi magyarság nemzetiség vagy nemzeti kisebbség. A másik része úgy vélte - mintegy elutasítva a kisebbségi öna zonosságot - hogy az erdélyi magyarság inkább része a magyar nemzetnek, vagy a magyar nemzettől elszakított magyarságnak (34,7 százalék), illetve azt az álláspontot képviselték, hogy az erdélyi magyarság autonóm nemzeti közösség (12,9 százalék). Sok szlov ák történész tagadja a közös múltat Ami a Felvidéket illeti, itt lényegesen eltérnek a magyar kisebbségi lét körülményei az erdélyitől. Az itt élő magyar tömbök sokkal kevésbé élnek elszigetelve a többségi társadalomtól. Éles elkülönülés tehát önálló szoc iálpszichológiai jellemzőkben is nehezebben érhető tetten, hiszen a szlovákiai magyarok tulajdonképpen szimbiózisban élnek a szlovákokkal, mindössze a magyarellenességnek köszönhető védekező mechanizmusok következtében tapasztalható eltérés a két nép visel kedése között. Érdekes ugyanakkor, hogy a szlovákok viszonylag gyenge kötődést mutatnak országukhoz és sokkal erősebben kötődnek az adott régióhoz, legalábbis Malzenicky Katalin 2009ben a Demos Magyarország Alapítvány számára készített tanulmányából ez d erül ki. „Ennek részbeni magyarázata lehet, hogy Szlovákiában még mindig nagyon erős a regionális identitástudat (ma is a korábbi vármegyék a régiók területi alapjai): létezik még sárosi, szepesi, árvai, trencséni, túróci, gömöri, honti, liptói hovatartozá s" – áll a tanulmányban. A kutatás azt is megállapítja, hogy bár a szlovák nép jó ezer évig élt a magyar állam keretein belül, mégis a történelmi magyar hagyományok teljes tagadása jellemzi a szlovák történelmi gondolkodást. A közös történelmi múlt hézagj ait pedig a szlovák nemzeti emlékezet mítoszok sorával igyekezett kitölteni. A kárpátaljaiak szívesen jönnének Magyarországhoz leginkább a kárpátaljai magyarok kötődnek, mint anyaországhoz. Papp Z. Attila és Veres Valér, a Magyar Tudományos Akadémia Etni kaiNemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársainak 2007es kutatása szerint legnagyobb arányban (10százalék) ők tekintik hazájuknak Magyarországot és közel 20 százalékuk választaná az anyaországot lakhelyéül. A legnagyobb otthonosságérzet az erdélyi magya rokat jellemzi, nekik 53,4 százalékuk szabadon is Romániát választaná lakhelyéül. A magyarországi magyaroknak egyébként 80 százaléka tekinti a határon túliakat a magyar nemzet szerves részének, a Magyarországon élő kisebbségekkel együtt. Érdekes, hogy a k özösségi lét egyik legfontosabb színtere a kárpátaljai magyaroknál a vallásosság és a templomba járás. Ennek köszönhetően Kárpátalján van az egyháznak a legfontosabb nemzetmegtartó szerepe. A vallásosság nemzeti közösséget őrző szerepe egyébként az erdélyi magyaroknál is kiemelkedő. 2001 után a kárpátaljai magyaroknál megerősödött a magyar nyelven oktató intézmények által biztosított identitásképzés szerepe is. A vajdaságiak szégyellik, de őrzik Különös a vajdasági magyarok hozzáállását vizsgáló kutatás e gyik aspektusa. Bár az alapkontextusból kiemelve hangzik csak ennyire kirívóan, hogy míg az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarokat túlnyomórészt pozitív érzéssel tölti el a magyar származása, addig a vajdasági válaszadók 76,5 százaléka viszont az t válaszolta, hogy „szégyennel tölti el” a magyarsághoz való tartozás. Nem mellékes szempont azonban, hogy éppen a vajdasági magyarság él a leginkább szórványban, elszigetelt kistelepüléseken a határon túliak közül, ezért a magyar identitás megőrzése nálu k különösen nagy erőfeszítéseket
