Reggeli Sajtófigyelő, 2010. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-06-03
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 06.03 . 33 nemzet ne vében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni. vissza Kocur László Bércsök kentéssel nem jutunk ki a válságból Reggeli Újság 20100603 A gazdasági világválság leküzdésére meghozott európai intézkedésekről tartott érdekes és tanulságos előadást a Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara konferenciatermében Alexandru Athanasiu v olt munkaügyi miniszter, korábbi európai parlamenti képviselő, aki jelenleg Romániát reprezentálja az Európa Tanács egyik testületében, a Társadalmi Jogok Európai Bizottságában. Bihar megye egykori szociáldemokrata párti szenátorát Ioan Mintaş, a Kis- és K özepes Vállalkozók Országos Egyesületének alelnöke, a KKVk Helyi Tanácsának elnöke hívta meg az iparkamarával együttműködve. Constantin Badea iparkamarai ügyvezető igazgató házigazdaként üdvözölte az előadót és vagy kéttucatnyi érdeklődő üzletembert, közö ttük Antonio Sargentit, az olasz vállalkozók Bihar megyei szervezetének, az UNIMPRESAnak a vezetőjét, aki szerint őket ugyanúgy érintette a visszaesés, mint a hazai tőkéjű cégeket. Alexandru Athanasiu – miután olaszul köszöntötte Sargentit – előbb a világ válság négy fázisának jellemzőiről beszélt, párhuzamba állítva a nyugateurópai és a romániai intézkedéseket. Az utóbbiakról kijelentette, hogy egyrészt nagyon megkéstek, másrészt nem orvosolják a bajt. Elmondta, hogy a válságkezelés elsődleges céljaként a nyugati kormányok a fogyasztás szinten tartását tűzték ki. Ezért például NagyBritannia és Franciaország csökkentette az általános forgalmi adót, Olaszországban visszafogták az állami, nem nélkülözhetetlen beszerzéseket. A legmagasabb állami fizetéseket 5 százalékkal csökkentették, a nyugdíjakat pedig befagyasztották. Sehol Európában nem alkalmaztak ekkora bércsökkentést az állami szektorban, mint Romániában, mert „fontosabbnak tartották az embert, mint a laptopot”. Az előadó szerint máshol felismerték, ho gy az emberi munkaerő fontosabb, mint a gépek, berendezések, amelyek nélkül meg lehet lenni, az ember viszont maga is „megújuló energiaforrás”, amibe érdemes befektetni. Emlékeztetett arra, hogy a múlt századi nagy gazdasági válság nyomán, 1933ban is csak 12,3 százalékkal csökkentették a hivatalnoki béreket, és cserébe ötéves futamidejű államkötvényeket kaptak. A legsebezhetőbb társadalmi réteg, a nyugdíjasok jövedelme az európai joggyakorlatban a tulajdonjoghoz hasonlóan szavatolt – tette hozzá. A gazdasá gi termelés alapjának tekintett kisvállalkozói réteg számára a legsürgetőbb két intézkedésnek a társadalombiztosítási járulék csökkentését és a bankkölcsönhöz jutás megkönnyítését nevezte Athanasiu. Előbbi munkahelyeket teremt, az utóbbival pedig visszatér nének eredeti szerepkörükbe a pénzintézetek. Az előadó ugyanis úgy látja, hogy a bankok saját gazdaságot alakítottak ki, gyűjtik maguknak a pénzt, ahelyett hogy visszaforgatnák a termelő gazdaságba. vissza Máté Zsófia Húszmi llió húsz év alatt Reggeli Újság 20100603 Tudom, bizonyos körökben nem szalonképes ezeréves hazánk nagyságáról beszélni, mert rögtön jönnek a billogsütők és kapja az ember a jelzőket, melyeket fel sem sorolnék, mert nem illik eme ügy szentségéhez… Még is beszélni kell róla, a jövőnkről! Egyre inkább az az érzésem, hogy a magyarság politikai képviselői nem arról elmélkednek, ami a legégetőbb gondjabaja nemzetünknek, mégpedig a tragikus népességfogyásról. A FideszKDNP próbál valamit tenni a népesedési p olitika terén, a magukat szocialistáknak nevező garnitúrát a saját zsebén kívül más nem érdekli, a Jobbik pedig inkább foglalkozik a zsidópalesztin kérdéssel, mint a Kárpátmedencei magyarságéval. A Lehet Más a Politika nevű akármi politikusai minden „más sal” törődnek, csak éppen nem a mindennapokkal, ami számukra egyszerűen avítt, unalmas… A határon túli magyarok pártjai, érdekképviseletei pedig jó esetben területi autonómiát követelnek. Teljes célvesztésnek látom ez utóbbit is. Vagyis nem a legfőbb célna k, hanem egy megalkuvásnak, egy olyasminek, amely a nép nyelvén ekképpen hangzik: ha ló nincs, a szamár is jó. Mert a lovat NagyMagyarországnak nevezik! Ideje volna nem térben – határrevízió, területi autonómia – , hanem időben, vagyis az eljövendő generác iókban keresni végre a megoldást! Ha ez a kulcs a kezünkben lesz, akkor ismét beléphetünk otthonunk, a Kárpátmedence kapuján. Mert a mai viszonyokra a régi magyar mondás a jellemző: adj a tótnak szállást, kiver a házadból…
