Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.29 . 34 kategóriába. Az önálló nemzettudattal bíró, itt kisebbségi lakosságiállampolgári csoportot alkotó nemzetek esetében ez a törekvés konfliktussal jár. Ezt éljük most újra. A szlovákiai magyar n épcsoport elég számos ahhoz, hogy egységben politikai jogaival is élni tudjon. Az 1989es rendszerváltást követően négy év alatt rájöttek erre a szlovákiai magyarok politikai elitjei. Az 1994es hármas koalíció nem a Mečiarféle választójogi törvénymódosít ás következménye volt, mert ez még nem is létezett. És azt ezt – négy év múlva – követő pártfúzió sem a koalíciós küszöbök égig emelésének (pártonként 5 % a koalíciókban is) a folyománya. Sokkal inkább annak a belátása, hogy erős politikai képviselet kell a magyar kisebbségnek, ha ellen akar állni az asszimilációs nyomásnak. A hármas koalíció, majd az MKP választási eredményei mutatták, hogy a szlovákiai magyarság elvárása és véleménye is ez volt. Sőt, a korábbi három párté is, hiszen az alapszabály adta le hetőséget egyik sem használta ki, egyik sem alapított pártplatformot, helyette rövid időn belül egységes arculatot alakítottak ki. Ma más a helyzet. Nem azért, mert megváltozott az MKP választóinak elvárása, hanem mert nyolc évig túl jó dolga volt néhány p ártvezetőnek és szűkebb holdudvarának a hatalom zsírosbödönei mellett. Olyannyira, hogy megrészegült a hatalomtól, s komolyan elhitte: a szlovákiai magyarok érte vannak, nem ő van magas polcon a szlovákiai magyaroknak köszönhetően. Négy éve ilyenkor a lako ssági fórumokon papírgalacsint köpködő (akkori) pártelnök, néha még az „ötven százalékot” is bemutatta hallgatóinak, sőt a „műcsallóközi” szigeten egy falugyűlésen a saját kutyáját mondta okosabbnak vitapartnereinél. Csoda, hogy leváltották? Mert az nem, hogy utána elárulta azokat, akik nagy embert csináltak belőle – érdemtelenül, hiszen a hiúsága, a túlzott önbecsülése, „celeb” lelkülete erre predesztinálta. Nem látta át, hogy akik szakadárságra, árulásra, a szlovákiai magyar politikai egység lerombolásár a ösztönzik, a nemzetiszocialista hatalom céljaihoz használják faltörő kosnak. „Dísz”magyarnak ott, ahol a magyarok felsorakozva a másik oldalon állnak. A nyelvtörvényharcban például. Amikor Maďarič közölte: „ezt nektek”, s a magyar politika és civil él et egyként követelte, vagy érdemben tárgyalunk és a mi elképzeléseink is belekerülnek a jogszabályba, vagy sehogy, ki büszkélkedett azzal, hogy lám, vele mégis tárgyaltak…?! És most, az utolsó parlamenti ülésen ki tartotta a frontot magyarként a tanácstere mben, hogy ne legyen egyértelmű: elegünk van a primitív magyarpocskondiázásból? S ki ül oda most minden felkínált mikrofon elé, hogy a magyar kettős állampolgárságról csingilingizzen, úgymond magyarként, s közben hiherésszen azt hallva: a Magyar Koalíció P ártjával senki, semmi szín alatt nem alakít kormányt, mert a Magyar Koalíció Pártja – meg minden magyar, aki Szlovákiában él, de magyar állampolgárságot is szeretne – a haza közellensége?! Ha Bugár azt hiszi, az ilyen szereplés neki hoz szavazatokat, téved . (Vagy ha csak szórakozott, s nem veszi észre, mi zajlik körülötte, talán konzultálnia kellene a kutyájával…) A szlovák választóknak ő Most közellenség, magyar, hiába csingilingizik. (A szlovák választót ilyen vitában Rudolf Chmel állíthatná a Most mellé. ) A szlovákiai magyar választópolgár meg, ha füle van a hallásra, tőle is unja, hogy még ő is szlovákul akarná megtanítani… Igaz, míg ő (Bugár, egy nem magyar parlamenten kívüli párt elnöke) celebeskedik a stúdiókban – és a mi nevünkben, a szlovákiai magya rok nevében beszél, törleszkedik a többséghez – , addig sok magyar, de főleg az MKP a maga Olajfákhegyén szembesül azzal, hogy hány Júdása, a harmadik kakasszóra hány Pétere lesz még, aki megtagadja. Ez a kampány most ilyen. Nekünk, magyar választópolgárok nak fontosak a tanulságai. Azért, hogy június 12én, az urnazárás után ne kelljen szégyenkeznünk választásunkért. Ebben az üvöltő, közellenséget kiáltó kakofóniában a lélek csendje segítse döntésünket. Ha egységesek leszünk, voksaink eredménye megmutatja m ajd: van erőnk. A falkába tömörült csahos kutyákat ezzel leszünk képesek elhallgattatni. vissza Gyurkovits Róza, Felvidék Ma Kis szlovák abszurd Magyar Nemzet • 2010.05.29. Mozgassuk meg egy kicsit a fantáziánkat. Rob ert Fico újraválasztott miniszterelnök utasítására egy borús őszi napon két szlovák rendőr érkezik Csáky Pál házához. Az éppen budapesti kiruccanáson tartózkodó politikus lakásának ajtaját egy másolt kulccsal kinyitják, s a mintegy félórás házkutatás nyomá n az íróasztal középső fiókjában megtalálják a címeres magyar útlevelet. Kínos lebukásáról telefonon értesítik Csákyt, egyúttal közölve vele a rideg tényt: máris megvonták tőle a szlovák állampolgárságot, így a pozsonyi parlament épületébe ezután kizárólag turistaként látogathat. Élénk fantázia szülte történet, vagy lehetséges valós forgatókönyv? Ki tudja? Szlovákia ma az eszement ötletek hazája. Akár az is megtörténhet, amitől a magyarfóbiás Fico retteg: ÉszakMagyarországgá válhat DélSzlovákia. Gondoljun k csak bele. Ha a túlnyomó többségben magyarok lakta délszlovákiai települések lakói tömött sorokban jelentkeznek a magyar állampolgárságért, s ennek következményeként megvonják tőlük a szlovákot, ott lesz egy hosszú
