Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.27 . 62 Szerinte az euróövezet nem fog felszakadni, de elképzelhető, hogy egyes országok lemorzsolódnak a közösségi pénznem klubjából. „Az euró további esése várható a dollárral szemben” – tette hozzá Roubini, aki azt is elismerte, hogy „nem próféta, csak különböző forgatókönyveket elemez.” vissza Kis magyar paradoxon A következmények bennünket, romániai magyarokat a románságnál is súlyosabban érintenek. ÚMSZ, Bíró Béla | 20100526 23:36:15nyomtat | elküld A román kormányzat drasztikus megszorító intézkedései nyomán felmerül a kérdés: hogyan jutottunk oda, ahová jutottunk? Mi a magyarázata anna k, hogy a tanügyiek és egyéb közalkalmazotti kategóriák számára beígért ötven százalékos vagy azt megközelítő fizetésemelési ígéretek nyomán mára ugyanezeknek a kategóriáknak javadalmazásuk huszonöt százalékos csökkentésével kell számolniuk? A román kormá nyzat drasztikus megszorító intézkedései nyomán felmerül a kérdés: hogyan jutottunk oda, ahová jutottunk? Mi a magyarázata annak, hogy a tanügyiek és egyéb közalkalmazotti kategóriák számára beígért ötven százalékos vagy azt megközelítő fizetésemelési ígér etek nyomán mára ugyanezeknek a kategóriáknak javadalmazásuk huszonöt százalékos csökkentésével kell számolniuk? Amikor az ígéretek elhangzottak az Amerikai Egyesült Államokban már kirobbant az ingatlanpiaci válság, nem volt titok, hogy ennek hatásai elő bbutóbb mihozzánk is begyűrűznek majd. Mi lehetett az oka annak, hogy politikusaink és a mögöttük álló szakemberek nem mérték föl az ország reális helyzetét, hogy a válság kezelése helyett gyakorlatilag annak folyamatos elmélyítését idézték elő? Az okok nem mai keletűek. A 89es fordulatot követő időkben minden lehetőségünk megvolt arra, hogy az országot bekapcsoljuk a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe, hogy a külföldi beruházók számára kedvező közgazdasági környezetet teremtsünk, hogy kialakítsuk azt a z infrastruktúrát, amely a gazdaság gyors fellendítését lehetővé tenné. Ehelyett a román parlamentben hosszúhosszú éveken át gyakorlatilag egyebet sem hallottunk, mint a magyar kérdést, Erdély elcsatolásának veszélyét, Harkovjelentéseket. A román állam polgárok fokozatosan elveszítették a hitüket abban, hogy itt bármi is történhet, ami a nyugathoz való tényleges felzárkóztatást szolgálhatná. Így aztán, amikor a Nyugat – főként stratégiai megfontolásokból – úgy döntött, hogy hazánkat felveszi a NATOba, m ajd az Európai Unióba, a megnyíló határokon át munkavállalók millió hagyták el az országot. A fiatalabb nemzedékek legjobb szakemberei telepedtek le – szándék szerint átmenetileg – Nyugaton. A hazaáramló óriási pénzek kezdetben még jót is tettek a nemzet gazdaságnak. A fizetőképes kereslet hirtelen megugrott, s ez a nyugatiak számára is lehetővé tette, hogy az országban mind több árut értékesíthessenek. Az áruházláncok megjelenése a pezsgő fejlődés látszatát keltette, s a Nyugat éveken át boldogan finanszí rozta a mámoros költekezéseinket. A nyugati vállalatok viszonylag kevés új munkahelyet teremtettek, a Nyugatról beáramló árudömping azonban a hazai árukat fokozatosan kiszorította a piacról. A nyugati vállalatok általában jelentős adókedvezmények árán te lepedtek meg az országban, s csak addig maradtak, amíg azok érvényben voltak. Aztán szedték a sátorfájukat, és másutt próbáltak szerencsét. Igaz, jöttek helyettük újak, de joggal feltételezhetjük, hogy azok is csupán a kedvezmények miatt választottak bennü nket. Azaz, a román állam túl nagy jövedelemhez nem jut általuk. Az állami jövedelmek csökkenését, amit a nyugaton dolgozó és ott fokozatosan megtelepedő vendégmunkások átutalásainak csökkenése is súlyosbított, csakis az állam költségeinek mérséklése ell ensúlyozhatta volna. Az államapparátus ezzel szemben folyamatosan bővült, hiszen a pártoknak a klientúrát ciklusról ciklusra jól kellett lakatniuk. Hogy ezek a folyamatok előbbutóbb súlyos válsághoz vezetnek, az senki számára sem lehetett titok. A titok az, hogy miért nem történt a válság kirobbanása óta eltelt évek során gyakorlatilag semmi?
