Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.27 . 39 Demokrata Liberális Pártban (PDL), az RMDSZben, valamint a független honatyák és a nemzeti kisebbségek frakciójában egyaránt nagy az elégedetlenség a megszorítások mia tt, így előfordulhat, hogy a kormányoldal egyes honatyái is megszavazzák majd a kormány megbuktatására irányuló bizalmatlansági indítványt. A zárt ajtók mögött lezajlott kedd esti megbeszélésről kiszivárogtatott hangfelvétel szerint egy demokrata párti ké pviselő az államfő szemére vetette, hogy az elnökválasztási kampányban ő maga szorgalmazta a jelenleginél jóval magasabb minimális szociális nyugdíj bevezetését, amit Băsescu cáfolt. Az elnök viszont a PDLt bírálta, felszólítva a koalíciót vezető párt mi nisztereit, hogy tegyék átláthatóvá a saját és a minisztériumi alkalmazottak jövedelmét, valamint mondjanak le a kiváltságokról, ha azt akarják, hogy a lakosság is elfogadja a megszorításokat. vissza Szerző(k): Hírösszefoglaló Húsz év késés Krónika 2010. május 26. Hogyan viszonyuljunk a kommunizmushoz, a megdöntött rendszer kiszolgálóihoz, haszonélvezőihez? Miközben a parlament az elmúlt napokban lusztrációs törvénnyel válaszolt a kérdésre, Ion Iliescu egykori államf ő valósággal kifakadt a jogszabály ellen, amelyet anakronisztikusnak, antidemokratikusnak tart. Az anakronizmus dolgában tulajdonképpen igazat is adhatunk Ion Iliescunak. A törvény ugyanis erősen megkésett. Az 1990 márciusában megszövegezett temesvári ki áltvány három törvényhozási ciklusra tiltotta volna el a közszerepléstől a kommunista nómenklatúra tagjait. Ha a kiáltvány 8. pontját már 1990ben alkalmazzák, immár tíz éve visszatérhettek volna a politikába az egykori pártaktivisták, szekus tisztek. A p olitikai életből való eltávolításuknak akkor lett volna igazán értelme, ha ezzel megakadályozható lett volna, hogy az új rendszer alapjait is ők tegyék le, ők fölözzék le a privatizációt. Ha már sikerrel mentették át a diktatúra idején szerzett politikai t őkét a gazdaságba, valóban okafogyottnak tűnik a közélettől való eltiltásuk. A húsz év késéssel érkezett törvény olyan, mint a több napot késő gyorsvonat. Akik vártak rá, elutaztak már. Persze, így is lesz egykét felszálló, így sem teljesen haszontalan vé gigfuttatni a szerelvényt az útvonalon. A lusztrációs törvényt sem fölösleges megalkotni, csak a késése miatt immár minimális lesz a hatása. Az alapkérdés lényegét talán mégis az adja meg, hogy miként tekintünk a kommunista diktatúrára. A megbocsátó viszo nyulást elősegítik a jelenkori szociális nehézségek. Az elkobzott vagyon, a deportált elit, az üres kirakatok, a félelem emlékét ma kissé elhomályosítja annak a ténynek a felidézése, hogy akkor azért mégiscsak volt mindenkinek munkája. A munkanélküliség – ahogy a viccben szerepel – a vállalaton belül valósult meg. Ha abból indulunk ki azonban, hogy a kommunista diktatúrák cseppel sem voltak kíméletesebbek, mint a fasizmus, és áldozataik száma sem csekélyebb, kínálja magát a válasz: nincs mit keresnie a köz életben annak, aki szem volt a láncban, aki kiszolgálta, fenntartotta a gyilkos rendszert. A fasizmus kérdésében ez evidencia. Talán az is a kommunista tudattorzításnak a következménye, hogy csak most szerveződött parlamenti többség e gondolat mellé. vissza Szerző(k): Gazda Árpád Hogyan tovább, magyar oktatás? Kárpátalja 20100527 A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségének döntése nyomán május 20án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán konferenciár a került sor Hogyan tovább, magyar oktatás? címmel. A fórumra meghívást kaptak a kárpátaljai magyar oktatási intézmények vezetői, valamint ukrajnai és magyarországi, oktatáspolitikával foglalkozó intézmények, hivatalok illetékesei.
