Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-26
MeH Nemzetpolitikai Ü gyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.26 . 33 itt működik e bizottság. Milan Đukić , a tartományi panaszügyi bizottság elnöke arról számolt be, hogy évente körülbelül 70 kifogás érkezik hozzájuk. A tanácskozás egyik rangos részvevője, Vesna Pešić, a Liberá lis Demokrata Párt köztársasági parlamenti képviselője volt, aki – mint ahogy magáról állítja – régi petíciózó, hiszen még valamikor a '80as években kezdett ily módon harcolni a politikai jogokért. Őt kérdeztük, véleménye szerint milyen a jelenlegi helyze t Szerbiában e téren. – Annak ellenére, hogy a petíció kimondott polgári jognak számít a 13. századtól kezdve, amikor is a Magna Charta Libertatummal lehetővé tették a parasztoknak és a polgároknak, hogy a királyhoz fordulhassanak kérelemmel, panasszal, b eadvánnyal vagy petícióval, nálunk ez a kifogásforma mind a mai napig nem működik. Az lenne az elv, hogy az intézményeken belül kellene rendezni a polgárok panaszait, s a beadványok alapján egy tükörképet kaphatnánk arról, hogy mi a legfőbb gond az országb an. Érkeznek ugyan beadványok, de sajnos orvoslásuk elmarad. 2006ban 447, a következő évben 450, 2008ban 316, tavaly 344, s az idén eddig 74 beadvány érkezett a köztársasági képviselőházba. A leggyakoribb panasz a magánosítás lebonyolítására vonatkozólag futott be, de sok a munkanélküliségre, a munkaévek elszámolására, az egészségügyi biztosításra vonatkozó kifogás is. Mi mint képviselők, a közlekedési rendőr szerepét töltjük be, ugyanis a panaszokat különböző tematika szerint rendezzük és a szakminiszter eknek továbbítjuk. Saša Dragin mezőgazdasági miniszterhez érkezik a legtöbb beadvány, jobbára kölcsönért, támogatásért fordulnak hozzá a kérelmezők. Az ombudsman intézményének létrejötte óta inkább hozzá fordulnak az elégedetlenkedő polgárok. Emlékszike olyan esetre, amikor egy beadvány kapcsán kedvező döntés született? – Én nem emlékszem olyasmire, hogy valaha is törvénymódosítási vagy más kezdeményezéssel fordult volna a parlamenthez valamely szerbiai polgár, és azt napirendre tűzték volna. Sőt, meg ke ll jegyeznem, hogy azt viszont jól tudom, hogy a vajdasági képviselőház részéről több mint 50 törvénymódosítási vagy törvény meghozatalára vonatkozó kezdeményezés érkezett hozzánk a köztársasági parlamentbe, s azok közül egyetlenegy sem került soha teríték re. Azt is biztosan állítom, hogy a képviselők kezdeményezését sem tűzték soha napirendre, vagy ha igen, akkor később a többség azt leszavazta és levették napirendről. Emlékszem arra, hogy volt olyan törvényjavaslat, amelynek elfogadását öthatezer polgár indítványozta, konkrétan a titkos adatok feloldására vonatkozólag, és aztán ez is valahogy eltűnt. A kormányon kívüli szervezetek karolták fel ezt az ügyet, az ő kezdeményezésükre egy ideig foglalkoztunk is vele, de aztán egyik pillanatról a másikra nem vo lt többé se híre se hamva, még a honlapról is eltűnt. Ki a felelős ezért? – A parlament elé kerülő törvényjavaslatok 95 százalékát a kormány kezdeményezi. Tehát elénk, képviselők elé csak olyan jogszabályjavaslatok jutnak, amelyet a kormány terjesztett b e, mert amelyik nem ilyen csatornán keresztül jön, azt egyszerűen napirendre sem tűzik. Az érvényben lévő alkotmány és a törvény értelmében mi magunk mint képviselőház hozhatnánk meg jogszabályokat. Mindezt úgy értem, hogy kezdeményezhetnénk is azokat, teh át nem kellene ragaszkodni ahhoz, hogy csak azzal foglalkozzunk, amit a kormány beterjeszt. De ez a gyakorlatban nem így történik. Eddig egyetlenegy törvény sem született a parlament kezdeményezése alapján, kivéve az ügyrendi szabályzatot. Ebből kiviláglik , hogy meglehetősen zárt kör ez, és nem kimondottan mutatunk hajlandóságot a nép szavának meghallgatására. Az is igaz, hogy a polgárok se kimondottan határozottak, eléggé szervezetlenek, a lakosság valahogy nem érzi szükségességét annak, hogy egyegy társa dalmilag fontos panasz, észrevétel megvalósítása érdekében szövetkezzen és egyfajta megmozdulást szervezzen, hogy a beadványa, petíciója célba érjen. Ennek érdekében kellene tenni valamit. Én mint régi petíciózó, a múlt század nyolcvanas éveiben több akció t, politikai megmozdulást szerveztem, s akkor megrengette a hatalmat, amikor az alkotmány 133. szakasza, a verbális deliktum ellen tiltakoztunk, amivel megpróbáltuk elérni, hogy a politikai nézet miatt ne diszkriminálják a polgárokat. Ma legalább ugyanilye n fontos lenne az alkotmány 102. szakaszának megváltoztatása, mert ez a polgárok szuverenitásába gázol azzal, hogy megengedi a képviselőjelöltek esetében a borítékolt lemondást. vissza
