Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 0 5 . 1 7 . 35 vissza Nemzeti cirkusz Paraméter 2010, május 17 - 08:35 Barak László Vitán felül áll, hogy Orbán Viktorhoz képest Vona G ábor, a Jobbik elnöke egyelőre egy gyermeteg nímand. Színművészeti hasonlattal élve, Orbán a nemzet színésze, Vona pedig egy vásári ripacs. Hogy utóbbinak mégis majdnem akkora a sajtója, mint az előbbié az a közönséget minősíti elsősorban. A leghülyébb csü rhétől kezdve a sajtómunkásokig bezárólag. Akik viszont kénytelenkelletlen a plebszből élnek, amelyet nap, mint nap ki kell elégíteniük. Következésképpen nagyságrenddel eladhatóbb hír az, ha valaki letolja a gatyáját a parlamentben, mint egy retorikai csú csteljesítmény. Nem mintha a középeurópai parlamenteket, beleértve természetesen az Országgyűlést is, retorikai csúcsteljesítmények jellemeznék… Orbánnál és Vonánál maradva, egyértelműnek tűnik, mindketten szerepet játszanak. Ha úgy tetszik, szimboliku s politizálást folytatnak. Nincsen tehát alapvető különbség abban, hogy egyik a külhoni magyaroknak márkás öltönyben ígér magyar állampolgárságot, a másik meg a náci nyilasokat idéző maskarában. Ha úgy tetszik, épp olyan olcsó színjáték a Szent Koronával a Dunán sétahajókázni, mint külön képviselői esküt tenni a színe előtt… Nem arról van szó, hogy semmi keresnivalója nincsen a politikában a szimbólumoknak. Illik azonban tudni, a szimbólumok a legkevésbé sem önmagukért valók. A hatalom általában – a legpr imitívebb kuruzslóktól kezdve az egyházakon át a politikusokig bezárólag – célirányosan használta, használja a szimbolikus gesztusokat, jelképeket, fétiseket. Számos elemző leírta a Fidesz kettős állampolgársági törvénytervezete kapcsán, mindössze arról szól, hogy elterelje a figyelmet egy evidenciáról: Magyarországon bizony korántsem lesz földi paradicsom az Orbánkormány hivatalbelépését követő napon. Sőt, az ottani és általában a világot jellemző gazdasági kontextus tükrében biztonsággal megjósolható, jó ideig csak sziszifuszi küszködésre lehet számítani, mintsem diadalmenetre. Ha pedig ez a helyzet megfejelhető valamilyen külső fenyegetettséggel, még hatékonyabb a figyelemelterelés. Magyarország leendő külügyminisztere, Martonyi János tehát azért let t Szlovákiába küldve, hogy megtalálja Robert Fico személyében a külső fenyegetőt, az ellenséget. Világos volt, Ficóék és általában a szlovák politikai osztály – különös tekintettel a Szlovákiában folyó választási kampányra – élből hisztérikus rohamot kap b ármitől, ami magyar. Annál is inkább, mert legalább annyira profi ellenségkereső, jelképes gesztusokra építő, vagyis populista politikus, mint Orbán Viktor. Arról nem is beszélve, hogy talán még súlyosabb a hungarofóbiája – sajnos a szlovák politikai osztá ly szinte valamennyi tagjára jellemző ez – , mint amennyire elvből le szokás sajnálni a szlovákságot Magyarországon. Csoda, hogy ekkora cirkusz kerekedett a szóban forgó szimbolikus gesztusból? Amelyből, tehetségükhöz mérten persze, profitálnak is mindkét nemzet színészei és a ripacsai. Egészen addig, amíg a közönség, ez esetben a szlovákiai magyarok, és általában a két ország köznépe észre nem veszi, a pénzéért helyette az aktorok mulatnak és röhögnek a markukba nagyokat… Az írás az Új Szó hétfői számáb an is olvasható. vissza Fico Orbán szolgája Paraméter 2010, május 16 - 11:13 Ardamica Zorán Nem kell sok idő, hogy a Smer és Lajčák mozgósítsa nemzetközi partnereit, s akkorára nőjön a füst az erőtlen lángocska fölött, hogy az több hónapra elfedje a Fidesz gazdaságpolitikai etüdjét. Miképpen Robert Fico is a sajnos aktuális magyarszlovák (vagy szlovákmagyar) problémára irányítja a közvélemény figyelmét ahhoz, hogy elfedje a gazdasági és egyéb problémákat, valamint, hogy választókat szerezzen - mi tagadás, ebben a magyar politika jócskán segíti , úgy Orbán Viktor és az új magyar kormány egyes
