Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.07 . 25 az. Ilyen értelemben ez a város az európaiság természetszerű bölcsője. A keleti és a nyugati ke reszténység határán fekszik a város, így egyszerre hordja magán a bizánci berendezkedésű államnak, valamint a nyugati kereszténységnek és demokráciának minden jegyét. Ilyen szempontból nem tér el a magyar valóságtól, hiszen Magyarországról ugyanezt lehet e lmondani. Amikor keressük a helyünket, és az Európai Unió 2011es soros elnökségére készülünk, akkor szembe kell néznünk azzal a kettős identitással, ami a keleti és a nyugati Európa határára tesz minket, akár Újvidéken lakunk, akár Budapesten. Az újvidék i rendezvénysorozat beharangozójaként egyházzenei program szerepel. Az egyházak szerepét fontosnak tartja a kapcsolatépítésben? – Ez teljesen tudatos választás volt. Sokat dolgoztam NyugatEurópában. Az ottani politikusok és az értelmiség nagyobb része az elsők között teszi fel azt a kérdést, hogy mi magyarok ortodoxok vagyunke. Azt sem tudják elképzelni, hogy Újvidéken élnek katolikusok, és vannak katolikus templomok is. Ebből az is jól látszik, hogy mi sem tudunk saját magunkról sokat, mert azzal sem va gyunk tisztában, hogy ez a kettősség, a nyugati és a keleti kereszténység határán lévő identitás, milyen nagyban befolyásol bennünket: meghatározza az irodalmunkat, a nyelvünket, a szokásainkat, a mozgásainkat a világban. Mi magunk sem tudjuk, hogy ebben a régióban egy nagyon aktív nyugati és egy alapvetően szemlélődő keleti keresztény vonás csap össze, létrehozva a saját kulturális identitását. Ennek a határvonalnak – amit Ady kompországnak nevez – a természetszerű prizmája a történelmi egyházak szerepe. Ezért nagy a jelentősége, hogy Szerbia hivatalosan meghív – a trianoni békeszerződés óta talán először – egy katolikus egyházi énekkart, tehát egyházi és állami protokollal képviselteti magát. Ez gesztusértékű, hiszen minden lépés, amit Szerbia az Európai Unió felé tesz, az ezekben a kulturális rendezvényekben fejeződik ki. Említette, hogy nem ismerjük sem egymást, sem önmagunkat igazán. De kíváncsiak vagyunke másokra, egymás kultúrájára? Vannak visszajelzések? – A rendezvényeink látogatottsága sokkal n agyobb volt, mint amire számítottunk. Hiszen ez a középkeleteurópai régió eléggé azonos ízlésvilággal rendelkezik. A fiatalok azokon a közösségi oldalakon, amelyekről például zenét töltenek le és társas kapcsolatokat építenek, megszoktak egyfajta határok on felüli kulturális szabadságot. Tehát az a közönség, amelyik elment a koncertekre, már ismerte a magyar együtteseket. Nagyon sokfajta politikai, generációs és történelmi teher írja át a dolgokat, és nem biztos, hogy a valóság úgy él a közönségben, mint a hogy általában a politikai sajtó meg egy ország adott értelmisége ezt jellemzi. Magyarországon az értelmiség számára a Balkán negatív szó. Ha megkérdezzük a huszonéveseket, ők ezt nem így értelmezik. Mert például jó zenét hallanak ki belőle, és izgalmas al ternatív képzőművészeti hagyományokkal rendelkező sarkát tapasztalják itt a világnak. Ezt mi nagyon jól látjuk Pécsett is, ahol számos olyan program megy, amely a közös hagyományokra épít. Pécs Európa kulturális fővárosa. Hallottam, hogy nagyon a szívén viseli ennek a rendezvénysorozatnak a sorsát. – Magyarország az utóbbi húsz évben elvesztett egy olimpiát, elvesztett egy világkiállítást. Azt gondoltam, nem engedheti meg magának, hogy ezt is elveszítse. Ez az ország nagyonnagyon rossz lelkiállapotban levő ország. Értékvesztett, depressziós, munkaképtelen emberek lakják. Nem bíznak önmagukban. Ha ezt a címet visszavonták volna – amihez közel voltunk – , akkor az nem Pécsnek lett volna baj, hanem Magyarországnak. A kulturális kínálat egyébként nagyon nemz etközi és Kárpátmedencei. Erre figyeltünk. Hiszen ha valaki Pécsett elment egy koncertre, vagy megnézett egy kiállítást, az föltehetően el fog menni Kolozsvárra, Szabadkára vagy máshova is. Az ilyen események és értékek, amelyek tízezreket mozgatnak meg, és különböznek az intézményesített kultúrától, azt mutatják, hogy azért ez nem teljesen reményvesztett ország. Kulturális téren mit hozhat a Kárpátmedence magyarságának Magyarország európai uniós elnöksége? – Nem véletlen, hogy mi csináljuk az újvidéki programot, vagy a Határon túli színházi esteket és a Határon túli magyar fiatalok találkozóját. A Hungarofestnek az Égtájak Irodával ez egy eléggé markáns tevékenységi köre. És úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő években jó lenne nem annyira fesztiválokb an és elit rendezvényekben gondolkodni, hanem olyan mobilitásban, amely a magyarországi és a határon túli magyarságot funkcionálisan köti össze egy kulturális közösségbe. Szeretném, ha a kulturális intézmények mobilitásközpontok lennének. Fontos lenne, ha a soros elnökség erre lehetőséget adna Magyarországnak. Például, ha olyan kiválósági kollégium jönne létre, ahol a határon túli diákok tényleges kedvezményeket kapnának és tovább mehetnének külföldre tanulni.
