Reggeli Sajtófigyelő, 2010. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-05-31
Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 05.31 . 45 Ha valaki nem megy el választani, annak többféle oka lehet. A legtöbben úgy gondolj ák, a parlamenti választások ignorálásának legfőbb oka, hogy a politikusok nem tartják be az ígéreteiket (86%) vagy nem képviselik a választók, beleértve a megkérdezett érdekeit (77%, 65%). 60 százalékuk azért nem voksolna, mert nem érdekli a politika. Min den második pedig azért nem szavazna, mert a mostani pártok közül egyiket sem tudná választani. A választási hajlandóság legfontosabb tényezői az iskolai végzettség, a párttagság és a korábbi választási részvétel. Nézzük meg, hogyan befolyásolják ezek a t ényezők a választási hajlandóságot. Minél magasabb a megkérdezett iskolai végzettsége, annál jellemzőbb, hogy biztosan elmenne szavazni (az értékek a két határérték, az alapiskolai végzettségűek 39 százaléka és a felsőfokú végzettségűek 67 százaléka között mozognak). Ami a párttagságot illeti, a párttagok 85 százaléka ment volna biztosan szavazni, a nem párttagok 45 százalékával szemben. A minta 10 százalékát alkották párttagok. Nyolc százalékuk nevezte meg, hogy melyik párthoz tartozik: 7 százalékuk az MKP tagja, 1 százalékuk a Híd párté. A korábbi választási részvétel – a 2006os parlamenti választásokon és a 2009es kerületi választásokon – alapján elmondható, hogy azok a szlovákiai magyarok a 2010es parlamenti választások elsődleges potenciális választ ói, akik eddig minden választáson részt vettek, az MKP választói voltak, s a következő választásokon is szavazni akarnak. Az elmondottak alapján stabil választóknak nevezzük őket. A két legfontosabb kérdés, amely velük kapcsolatban felmerül, hogy kik ezek és kit fognak választani. Kik a stabil választók? Nemek szerinti megoszlásuk nem jellemző. Kor szerinti megoszlásuk viszont igen. A stabil választók egynegyedét a 18 – 34 év közöttiek alkotják, akiknek 38 százaléka stabil választó. 35 százalékuk 35 – 55 éve s, miközben ennek a korcsoportnak 55 százaléka, tehát több mint a fele stabil választó. A stabil választási magatartás leginkább az 55 éven felüliekre jellemző, akiknek 62 százaléka szavaz mindig, s választotta mindig az MKPt, s akik a stabil választók 40 százalékát teszik ki. Tízéves intervallumokként vizsgálva szembetűnik, hogy míg a húszas éveikben járóknak 36 százaléka stabil választó, a harmincasok körében már 53 százalékra nő a részarányuk. A következő ugrás az ötveneseknél tapasztalható, akiknek ké tharmada stabil választó. Enyhe csökkenés a hetvenéveseknél kezdődik, akiknek azonban 57 százaléka még mindig stabilan választ, vagyis még mindig enyhén túlszárnyalja a harmincasok és a negyvenesek választási hajlandóságát is. Az iskolai végzettség strukt úrája szerint valamennyi végzettségi kategóriában vannak stabil választók, ám a magasabb iskolai végzettséggel nő a részarányuk. Az alapiskolai végzettségűek 43 százaléka stabil választó (ők alkotják a stabil választók 16 százalékát), a teljes felsőfokú vé gzettséggel rendelkezőknek 67 százaléka (ők alkotják a stabil választók 24 százalékát). Foglalkozási státus és munkahelyi pozíció alapján is mutatkoznak bizonyos összefüggések, de ezeket a némely kategóriánál alacsonyabban előforduló elemszám miatt óvatos abban kell kezelni. Tekintsük ezeket inkább csak jelzéseknek. Ilyen például, hogy a stabil választók aránya az átlagosnál magasabb az állami szféra alkalmazottai, a vállalkozók és a nyugdíjasok között, míg az átlagosnál alacsonyabb a szabadfoglalkozásúak, munkanélküliek és diákok között. Munkahelyi pozíció szerint a stabil választók részaránya átlagon felüli a csúcs- és középvezetők között, s újfent átlagon aluli a munkanélkülieknél. A Nagyszombati és a Besztercebányai kerületben a legmagasabb a stabil vál asztók részaránya (60 és 63%). Egyben ők alkotják a stabil választók csaknem felét (46%). Ugyancsak szignifikáns összefüggés mutatkozik a stabil választói magatartás és a vallási meggyőződés között. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vallásosak, sőt még a ker esők között is magasabb a stabil választók részaránya, mint a nem vallásosak között. Átlagon felüli a magukat az egyház szertartása szerint vallásosnak tartók között (61%), s átlagon aluli a nem vallásosak (32%) és az ateisták (33%) között.
