Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 0 4 . 0 6 . 11 Magyarország már megint, mint korábban is ne m egyszer, a nemzeti tragédia felé rohan. Ennek több eleme van - az egyik az, hogy a pártok gazdasági programja a tavalyi csődhez vezető elképzeléseknek egyrészt a kritikája, másrészt a változatlan, bár kissé ijedt újrafogalmazása - , a legfontosabb közülü k a Jobbik nevű posztfasiszta, kriptohungarista párt sikere. Ez a siker részben megmutatja, részben előidézi a magyarországi polgári demokrácia fölbomlását. A különféle fölmérések egyértelműen mutatják, hogy a többség fölhagyott a liberális demokráciához é s a tőkés piacgazdasághoz fűződő illúzióival. A különféle politikai csoportok látják, érzik ezt (a PEW kutatásai föltárták: népünk 72 százaléka szerint gazdasági és szociális tekintetben a Kádárrezsim jobb volt, további 16 százalék szerint nem volt rossza bb, tehát a mai rendszer fölsőbbrendűségében mindössze honfitársaink 12 százaléka hisz, ez pedig elhanyagolható arány). Ugyanakkor rendszerellenes pártok nincsenek, a Jobbik sem az: a Jobbik épp úgy a kapitalizmus "kinövéseit" és "torzulásait" bírálja, min t partnerei és riválisai, csak ezért különféle bűnbakokat hibáztat, akiknek a kiiktatásától reméli a közboldogság bekövetkeztét. A Jobbik, a hozzá közelálló paramilitáris alakulatok (Új Magyar Gárda, Nemzeti Őrsereg) és a még szélsőségesebb szövetségeseik (állítólagos terrorcsoportokat is beleértve; ügyükben jogerős ítélet nincs, tehát megilleti őket az ártatlanság - tamáskodó - vélelme) a jelek szerint nem csak az alkotmányos berendezkedést, a jogállamot, a népszuverenitásra és a népképviseletre épülő áll amrendet veszélyeztetik. Ezeket úgyis eszi a fene. Hanem a Jobbik és csatlósai a magyarországi honpolgárok fizikai biztonságát, testi épségét, személyi szabadságát is látszanak fenyegetni. Az elmúlt nyolc esztendő minden tekintetben sikertelen kormányaiho z közel álló pártok dermedten figyelik a fejleményeket, választási kampányuk mondvacsinált, erőltetett, valódi meggyőződés nélküli. Eleve tudomásul vették a vereséget. A harc a valószínű győztes, a FideszKDNP és a Jobbik között folyik. Az a benyomás kelet kezhetnék, hogy végrevalahára a nemzeti konzervatív jobboldal is antifasiszta küzdelembe kezdett. Ez a benyomás téves. A jobboldali sajtó nem azt kifogásolja Morvai Krisztina európai képviselőben és posztfasiszta államfőjelöltben, hogy MOST antiszemita, sovén és szabadságellenes, hanem azt, hogy AZELŐTT liberális feminista volt, hogy AZELŐTT polgári demokratikus kormánynak (a Medgyessykormánynak) és polgári demokratikus pártnak (az SZDSZnek) adott tanácsokat. A jobboldali sajtó nem azt kifogásolja Pörz se Sándor posztfasiszta képviselőjelöltben, egy szélsőjobboldali szennytévé (volt) műsorvezetőjében, hogy MOST afféle nyilas uszító, hanem azt, hogy KORÁBBAN részt vett egy polgári demokratikus párt (az MSZP) kampányában. A jobboldali sajtó nem azt kifogás olja Nyikos Lászlóban, a posztfasiszta párt pénzügyminiszterjelöltjében, hogy MOST állt oda egy kriptohungarista párt mellé, hanem azt, hogy HAJDANÁN az MSZMP tagja, majd a polgári demokratikus rendszer Állami Számvevőszékének tisztségviselője volt. A job boldali sajtó nem azt kifogásolja Pősze Lajosban, hogy MOST a posztfasiszta párt zsákos embere, hanem azt, hogy RÉGEBBEN egy polgári demokratikus párt (az MDF) pénzfölhajtója volt, majd a polgári demokratikus állam egyik intézményének, a Szerencsejáték Rt.nek a vezérigazgatója, majd offshore cégek tulajdonosa. A jobboldali sajtó nem azt kifogásolja Vona Gábor posztfasiszta miniszterelnökjelöltben, hogy vezetője a nyilas pártnak és elnöke a föloszlatott, mégis működő szélsőjobboldali rohamosztagnak, a Magy ar Gárdának, hanem azt, hogy állítólag beleszeretett egyik párttársába (ami ráadásul rágalom, politikailag meg amúgy se számítana). A jobboldali sajtó nem azt kifogásolja Király Andrásban, a Jobbik már lemondott szóvivőjében, hogy gyűlölködő dumáival ronto tta a levegőt, hanem azt, hogy VALAHA transzvesztitákkal marháskodott valami részeg társaságban. Más szóval: a FideszKDNP sajtója nem azt nehezményezi, hogy a Jobbik vezető figurái nyilasok, hanem azon kuncog, hogy nem voltak mindig azok. Nem a Jobbik vez etőinek a politikáját, hanem a senki másra nem tartozó magánéletét mocskolja. Ez nem antifasizmus, hanem szokványos (bár rendkívül goromba és közönséges) lejárató kampány, mindenfajta politikai tartalom nélkül. Nincs is semminő politikai értéke, bár aligha nem eredményes. Ez nem antifasizmus, ez a fasizmussal való szembenállás ügyes kikerülése és a fasisztákkal szemben álló polgári közvélemény - más nem nagyon van - furfangos megnyugtatása, hamis nyugalomba ringatása. A Jobbikellenes Fideszkampány élvonal ában szélsőjobboldali értelmiségiek, újságírók állnak. Ez jelzi, hogy nem a neonáci tartalmakkal van baj, hanem a szavazatokra van szükség. Színtiszta hatalmi vetélkedés, amelynek nincs világnézeti tétje. Igaz, tisztességes konzervatív értelmiségiek is me gszólaltak, de az ő gondolataikat nem nagyon propagálják. Klinghammer István akadémikusnak és társainak (Jeszenszky volt külügyminiszternek és másoknak) a nyílt levelét
