Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.22 . 29 Azaz, hogy a fordulat utáni demokratikus átrendeződést és a kisebbségi jogok ezzel járó visszaállításátbővítését mesterségesen kreált etnikai konfliktussal pr óbálták megakadályozni különféle román csoportok, főként nacionalisták és a múlt rendszer hívei. A másik, román „nemzetvédő” narratíva ezzel szemben a lezajlott folyamatokat egy olyan „magyar hatalomátvételként” írja le, amely nemcsak a székelyföldi romá nok ellehetetlenítésére irányult, hanem végső soron Románia területi egységét is veszélyeztette. A két olvasatban többékevésbé világosak a szerepek, a „jók”, a „rosszak” és törekvéseik, és mindkettő kerek egésszé áll össze, így nem meglepő, hogy gyak orlatilag nincs közöttük átjárás. Anélkül, hogy belemennék a két interpretáció értékelésébe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „nemzetvédő” narratíva több tézisét az azóta eltelt közel két évtizedes időszak eseményei is cáfolni látszanak. Ám az ebben az időszakban a Székelyföldről és az ottani helyzetről kialakult (torz)kép mindmáig hatással van a régió romániai megítélésére. Ez pedig annak is köszönhető, hogy az azóta történtek nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetőek mindkét olvasatba, fenntartva a „ HarKov jelenség” aktualitását. Igaz, a forma némileg változott – a hangnem az időnkénti kirohanások és sarkos megfogalmazások ellenére is mérséklődött – , a tartalom viszont alig. A lényeg továbbra is ugyanaz marad: milyen lesz a Székelyföld a jövőben? A cikk a Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei c. tanulmány rövidített változata. (Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások KeletEurópában 1989 után. L’Harmattan – ELTE BT K KeletEurópa Története Tanszék, Budapest 2009.) A szerző a Terra Recognita Alapítvány történésze. vissza Magyar? Szlovák? Új Szó 2010. április 22. csütörtök, 08:44 | Kövesdi Károly Őszintén szólva a legkevésbé sem érd ekel, hogy Robert Fico vagy Ján Slota mit gondol arról, járe nekem a magyar állampolgárság. Ha zavar is, nem kerget az őrületbe a hisztériájuk, egyszerűen azért, mert ez nem az ő ügyük. Sem Dušan Čaplovičé, aki legalább történészként tudhatna egy s mást, ha már a szlovák kormánykisebbségi kormányfőhelyetteseként a kisebbségek jogai ellen ágál. Az állampolgárság megadása ugyanis annak az országnak az ügye, amelyik adja, és az szabja hozzá a feltételeket is, kinek és milyen alapon jár. Azt fölösleges rago zni, hogy az Európai Unió országainak zöme elismeri a kettős állampolgárságot. Pontosabban: az uniós országokban szinte mindenütt lehet állampolgárságot szerezni, a különbség csak a feltételekben van. Ergo: abban, amit a befogadó ország megkíván. A hangsúl y a befogadón van, márpedig Magyarország Szent István király óta befogadó, s ebben a történelmi vonatkozásban Európa élén jár. Azt sem kell különösebben felemlegetni, hogy a külföldön élő kb. négymillió horvát18 éve élhet a horvátságával, hogy a másutt élő svájciak 60%ának van két útlevele, hogy a Moldvában (az Európai Unión kívül) élő románoknak is kijár a román állampolgárság, vagy tessék megkapaszkodni - a külföldi szlovákok is kérhetik itthon a szlovák állampolgárságot. Vagyis a jelenlegi szlovák kor mányvezetőinek a kerítésen való átkiabálás helyett inkább azzal kellene törődniük, hogy aki Szlovákiában született, és születése folytán Szlovákia polgára, minden jogot megkapjon, ami a lakóhelyén megilleti. Ez az ő kötelességük, és nem az, hogy más ország kormányának próbálják megszabni, kit és milyen pluszjogokban óhajt részesíteni.
