Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.22 . 26 fővárosiak számára tették világossá, hogy a romániai forradalom váratlan fordulatot vett, Marosvásárhely fekete márciusa pedig az erdélyi magyar ságnak mutatta meg a kisebbségi jogérvényesítés korlátait. Eltűnt idők: történelmi sorozatunk korábbi anyagai >> Gagyi József: Marosvásárhely, egy etnicizált város >> >> Tamás Dénes: Magyarok és románok történelmi vertigója >> >> Vasile Cernat: 1990 fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között >> >> Novák Csaba Zoltán: Marosvásárhely fekete márciusa: a szabadság elviselhetetlen könnyűsége >> >> Gidó Csaba: Nemzetek egymás mellett és ellen az 184849es forradalom id ején >> >> Tóth Levente: Hogyan látta a Horeaféle parasztfelkelést a magyar nemesség? >> >> Novák Csaba Zoltán: Bikinikoncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével >> >> Tóth Eszter Zsófia: Dalos ügynökügye, avagy hogyan „énekelt” mindenki Koppánya >> A sorozat szerkesztője: Novák Csaba Zoltán De a diktátor bukása és a márci usi marosvásárhelyi konfliktus közötti időszakban elkezdett összeállni a székelyföldi románellenesség tablója is, amely hamarosan a romániai közélet egy sajátos, máig aktuális jelenségének, az ún. „HarKov jelenségnek” az alapjává vált. Jelen írás enn ek a kérdésnek a genezisét próbálja meg röviden bemutatni. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, de még inkább arra, hogy a témában eddig még csak szórványosan végeztek kutatásokat, ez elkerülhetetlenül csak vázlatos és töredékes módon lehetséges. Bár az 1989. decemberi történésekre már kevesen használják a forradalom kifejezést, vagy legalábbis idézőjelbe tették, illetve különféle jelzőkkel látták el, az ország számos településén – különösen a nagyobb városokban – valóban forradalmi volt a hangulat. Nem volt ez másképp a székelyföldi városokban sem, ahol 1989. december 22én a lakosság az utcára vonulva tüntetett Ceauşescu ellen. A tömeg számos helyen feldúlta a gyűlölt rezsimet jelképező hivatalokat, a kirobbanó népharagnak pedig a Milícia és a Securita te több alkalmazottja is áldozatul esett, csakúgy, mint más romániai városokban. A fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények. Jó ideig még érezhetően ingatag volt a k özbiztonság. „Forradalmi” változások történtek a politikában is, mind országos szinten, mind a Székelyföldön. A számos helyen spontán magyar önszerveződést a Bukarestben, Domokos Géza vezetésével megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség fogta ös sze. Az RMDSZ csatlakozott a Nemzeti Megmentési Front – a Ion Iliescu vezette új, ideiglenes hatalom – programjához, és tagjai a Front helyi tanácsaiban is helyet kaptak. Vidéken azonban már meglehetősen korán jelentkeztek az első nemzeti jellegű nézetkü lönbségek. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a magyarok most arányosabb részvételt követeltek a hatalomból. Mivel a megbukott rendszerben a román vezetők még a magyar többségű Székelyföldön is felülreprezentáltak voltak, a váltás sok esetben nem cs ak „politikai”, hanem „nemzeti” színezetet is kapott. Így gyakran fordult elő, hogy a leváltott vagy maguktól elmenekült román tisztviselők helyét magyarok töltötték be: a helyi lakosság tekintélyét vagy bizalmát élvező személyek, értelmiségiek, továbbá az utóbbi évek során háttérbe szorult volt funkcionáriusok. A nézeteltérések másik fontos oka a magyar igényekben rejlett. Az RMDSZ még 1989 decemberében megfogalmazta a romániai magyar közösség célkitűzéseit, amelyek megvalósításához szinte azonnal hozz á is kezdett. Az egyik legfontosabb törekvés a magyar intézményrendszer – főképp pedig az önálló oktatási hálózat – visszaállítása volt. A fordulatot követő hatalmi átrendeződés a Székelyföldön
