Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.14 . 43 A bíróság azzal indok olja a bíró és a két üzletember előzetes letartóztatását, hogy magas társadalmi pozíciójuk miatt befolyásolhatták volna az ellenük zajló vizsgálat menetét, ha nem kényszerítik őket fogdába. A bíróság az indoklásban kijelenti, hogy ezzel az intézkedéssel pé ldát is akart mutatni, vagyis azt kívánták érzékeltetni, hogy a bíróság előtt mindenki egyforma bánásmódban részesül. A legfelső bíróság indoklásában ez az érv nagyon európaiul és korszerűen hangzik, viszont sokat elárul a valós állapotokról, hogy a bírósá g ezt az érvet használta a letartóztatás megindoklásához. Mert ha a valóságban is érvényesülne az egyforma bánásmód, akkor egészen biztosan nem kellene ilyen látványosan példát statuálnia a legfelső bíróságnak. Eddig minden szép és jó – mondhatják azok, a kik a Traian Băsescu államfő által meghirdetett korrupcióellenes harc feltétel nélküli szimpatizánsai. Csakhogy a romániai igazságszolgáltatás igazi vizsgája ez után fog következni, hiszen még semmit nem bizonyít a négy magas rangú személy előzetes letartó ztatása. Tény, hogy erőteljes jelzésértéke van a történteknek, és annyi hozadéka lehet a döntésnek, hogy ezentúl minden politikus hatszor jobban meggondolja, érdemese befolyással való üzérkedés eszközével élnie az anyagi javai gyarapítása érdekében. A ko rrupcióellenes ügyészségnek még igazolnia kell, hogy szolid bizonyítékokkal rendelkezik a korrupcióval gyanúsított személyek bűnösségét illetően, ellenkező esetben megalapozottnak tűnik az ilyen esetekben rendszerint felemlegetett politikai lejáratás vádja , amelynek árnyékából még nem sikerült teljes mértékben kivonnia magát a korrupcióellenes ügyészségnek. Az ügyészség esetleges vádemelése után a bíróságnak is még be kell bizonyítania, hogy képes tisztességes határidőn belül levezetnie ezt a nagy visszhan gú korrupciós ügyet, hiszen az eddigi hasonló bírósági tárgyalások szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak. A kommunista időszakban elfogadott, és a megújításra alaposan megérett büntető perrendtartási törvénykönyv előírásai miatt eddig valamennyi korrupc ióval vádolt magas rangú személy el tudta ásni a bíróságok labirintusában ügyvédei mesterfogásainak köszönhetően a bűnügyi aktáját. Gondoljunk csak Adrian Năstaséra, akit immár négy éve vádolnak a különböző korrupciós ügyekben, de a politikus eddig rendsze rint sikeresen megakadályozta perének gördülékeny menetét, és időt nyert az egyébként törvényes lehetőségek segítségével. Ebben nem kizárólag a bíróságok a ludasok, hiszen törvényalkotási probléma is felmerül. A parlament ugyanis az Európai Bizottság álta l szorgalmazott új büntető és polgári perrendtartási törvénykönyvet még mindig nem fogadta el, így a társadalomnak továbbra is be kell érnie Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter derűlátásával, aki – amint többször is nyilatkozta már az idén – bízik abban, hogy júniusig mindkét törvénykönyvet elfogadja a törvényhozói testület. Az új törvénykönyvek nélkül nincs semmi biztosíték arra, hogy a terebélyes Voicuügy is nem landol majd az elásott akták bírósági temetőjében, ami a romániai igazságszolgáltatás újbó li látványos megcsúfolásával érne fel. Ebben az esetben valóban csak üres szlogen marad a legfelső bíróság indoklásában említett elv, miszerint mindenki egyforma bánásmódban részesül. Ez egyelőre nem igaz, hiszen számtalanszor bebizonyosodott már, hogy kül önleges bánásmódban részesülnek azok a személyek, akik megengedhetik maguknak a drága ügyvédeket. Az igazságszolgáltatás korrektségében ugyanis egyelőre nem lehet teljes mértékben bízni, főleg nem akkor, amikor hatalmas gazdasági érdekek mentén zajlik jogi vita. Az ügyészség és a bíróság feladata tehát az, hogy megtöltse tartalommal az egyforma bánásmód hangzatos elvét, amely egyelőre Nyugatról átvett tartalom nélküli forma. A bizonyítás természetesen nem azt jelenti, hogy minden áron bűnösnek kell találta tnia a négy személynek, hiszen a boszorkányüldözés nem lehet cél egy modern államban. Viszont az már igenis, a normalitás jele, ha elfogadható határidőn belül születik ítélet, bármi legyen annak a tartalma. Ennek az előreláthatóságnak és a kiszámíthatóságn ak a megvalósítása most a legfontosabb feladata a román igazságszolgáltatásnak, és ebben az ügyészségnek és a bíróságnak egyaránt jeleskednie kell. Különben még sokáig kilógunk majd Európából. vissza
