Reggeli Sajtófigyelő, 2010. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-04-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 04.14 . 41 Bocsánatkérés – felháborodással Miközben felmerül a kérdés, hogy Szerbia Koszovót vagy az Európai Uniót választjae (becslések szerint legfeljebb 2018ban jöhet szóba a csatlakozás), Belgrád újabb látványos akcióval kívánta b izonyítani elkötelezettségét. Tadics elnök öt esztendővel ezelőtt már ellátogatott egyszer a boszniai vérengzések helyszínére, hogy lerója kegyeletét, a minap pedig a parlament kért bocsánatot a tömegmészárlásért. Anélkül azonban, hogy a népirtás tényét a nevén nevezte volna és ezt is csak hónapokig tartó huzavona után. „Szerbia nem tett meg mindent, hogy megakadályozza a tragédiát” – ez volt a határozat „legkeményebb” mondata, így érthető módon az áldozatok hozzátartozói felháborodásuknak adtak hangot. Belgrád tehát mosolyogni próbál a szomszédaira, de csak félszívvel és így a mosoly is csupán félmosolyra sikeredik. Ne feledjük: a legnagyobb háborús bűnösök közül, a srebrenicai vérengzésért felelős Ratko Mladics, még mindig szabadlábon van. vissza Az első száz nap A kormányfő kommunikációja rendre megkerüli a társadalmat érdeklő legfontosabb kérdéseket. ÚMSZ, Székely Ervin | 20100414 00:47:56nyomtat | elküld Egy kormány tevékenységét általában az első száz nap után illik kiértékelni. Ennyi idő után gyűl fel kellő mennyiségű kormányzati intézkedés ahhoz, hogy azokból a végrehajtó hatalom politikai vonalvezetésére, a kormányzás minőségére lehessen következtetni. Nos, nagyjából és egészében ennyi ideje van hivatalban a negye dik Bockormány is, próbáljunk tehát elfogulatlanul mérleget vonni munkálkodásáról. Egy kormány tevékenységét általában az első száz nap után illik kiértékelni. Ennyi idő után gyűl fel kellő mennyiségű kormányzati intézkedés ahhoz, hogy azokból a végrehaj tó hatalom politikai vonalvezetésére, a kormányzás minőségére lehessen következtetni. Nos, nagyjából és egészében ennyi ideje van hivatalban a negyedik Bockormány is, próbáljunk tehát elfogulatlanul mérleget vonni munkálkodásáról. Ha a gazdasági és szoc iális mutatókat vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt negyedévben a belső nemzeti össztermék értéke 1,2 százalékkal csökkent, a nyilvántartott munkanélküliek száma viszont elérte a 8,3 százalékot, ami három százalékkal magasabb a tavalyinál. A 4,14,4 százalékos inflációs ráta az egyetlen, ami enyhe javulást mutat (4,74 százalék volt tavaly decemberben). Gazdasági válság idején ezek a számok önmagukban még nem adnának okot különösebb aggodalomra, s európai uniós összehasonlításban nem is tar toznak a legrosszabbak közé. Ami sokkal inkább riasztó, az a közvetlen külföldi beruházások mértéke, ami tavaly 49,6 százalékkal esett vissza a 2008as szinthez képest, és a Nemzeti Bank idei prognózisa is csak 7,5 százalékos növekedést tart reálisnak. A b efektetések drámai visszaesése – valamennyi mentő körülmény mellett is – azt jelzi, hogy a nemzetközi tőke elvesztette a bizalmát Romániában, s ez a kormány felelőssége. A bizalomvesztés magyarázata pedig aligha lehet más, mint az, hogy az egymást követő Bockormányoknak nem volt – és ma sincs – világos gazdasági stratégiájuk. Nem látni a kormány prioritásait. A miniszterek elképzelései megrekednek a takarékossági intézkedések szintjén, ezzel szemben nem tudni, hogy mire akarják költeni a megtakarításokat . Ha a sajtó a beruházásokat kéri számon, akkor a bérek és nyugdíjak kifizetése a fontos, ha viszont a szakszervezetek követelőznek, akkor a miniszterelnök a beruházások miatt veri az asztalt. Aztán a béreket befagyasztják és a beruházásokat elhalasztják. Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság március 24én közétett jelentése – amely egyébként elég pesszimistán ítéli meg Románia kilátásait – épp azt rója fel a kormánynak, hogy hiányoznak a konvergenciaprogram 2011es célkitűzései, s a meglévők is túl ált alánosak. Emil Boc kormányfő a gazdasági kihívásokra rendszerint retorikai gyakorlatokkal, politikai klisékkel, nem pedig konkrét intézkedésekkel szokott válaszolni. Néha azt az érzést kelti, hogy számára nem is fontosak a gazdasági és szociális kérdések . Ha teheti, akkor inkább a pazarlás megszüntetéséről, államszervezési kérdésekről vagy
