Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-31
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.31 . 17 Ami az MKPelnökválasztást követő támadásokat illeti, azoknak – meglátásom szerint – két mozgatórugója volt. Az egyik az, hogy a szlovák poli tika úgy érezte, elveszítette a befolyását az MKPn belüli történések irányítása felett. Látták, hogy egy független magyar politizálás kezd kialakulni. És ez lényegében így is van, és ma is úgy gondolom, ha emiatt érnek támadások bennünket, akkor ezeknek c sak meg kell erősíteniük bennünket abban a hitükben, hogy jó út az, amelyre léptünk. A másik pedig a párt körüli egykori érdekcsoportok, akiknek szintén látniuk kellett, nem ők osztják a lapokat, nem ők mondják meg, hogy mit hogyan tegyünk. Előbb megpróbál tak engem a párton belül leválasztani a többiekről, majd leváltatni. Végül, mikor látták, hogy az egyik próbálkozásuk sem vezetett eredményre, akkor csináltak egy másik pártot maguknak. És ha nem jönnének a szlovákiai magyarság hoszszú távú érdekeivel szem ben, akkor azt mondanám, „béke velük”, és tegyék azt, amit akarnak, és sok sikert kívánok nekik a vállalkozásaikhoz. De a probléma ott van, hogy szembejönnek a közösségi érdekekkel. Eddig minden fórum, felmérés, tapasztalat azt mutatja, hogy a választópolg áraink a politikában magyar egységet akarnak, és szavazataikkal értékelték is, hogy 1998ban végre egy pártba tömörültek az addig létező szlovákiai magyar pártok. Ezt az egységet ünnepeltük két évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen, mikor a Magyar Koalíció Pártja fennállásának tizedik évfordulóját köszöntöttük. Eljöttek hozzánk nemzetközi tekintélyű európai politikusok, magyarországi barátaink, köztük Orbán Viktor is, ott volt köztársasági elnökjelöltünk, Iveta Radičová is – Bugár Béla széke viszont üres maradt... Valószínűleg már akkor körvonalazódott az új párt létrehozásának a terve. Végül ez 2009 nyarán következett be, miután az MKP sikeresen vette az európai parlamenti választást – több szavazatot szerezve, mint öt évvel korábban. Érdekes törésvonal mentén al akult meg az új magyar párt. Azok hozták létre, akik a párttevékenységük mellett jelentős gazdasági vállalkozásaik révén is ismertek voltak. Önnek van valamilyen vállalkozása? – Nincs, úgy vélem, nem jó a politikát a vállalkozással keverni. De Európa veze tő politikusai is sokan így gondolják, úgy tudom Orbán Viktornak sincs vállalkozása, Angela Merkelnek sem, Paroubeknek, Sarkozynek, de még Ficónak és Dzurindának sem. Az új párt létrehozói valószínűleg bizonyos szlovák elképzeléseknek is meg akarnak feleln i. Kérdezem a tisztelt vállalkozóktól és választópolgároktól, hogy azok a szlovák vagy cseh multimilliomos vállalkozók, akik most volt kollégáinkat támogatják, vajon mit tesznek a szlovákiai magyarságért. Úgy gondolom, hogy itt komoly gazdasági összefonódá sok vannak, és fennáll annak a veszélye is, hogy a szlovákiai magyarságot június 12én bizonyos hatalmi érdekek megvalósítására akarják majd kihasználni. Mi volt az ön számára az elmúlt három év legszebb élménye és legnagyobb kudarca? – A legszebb élmény em az, hogy megtapasztaltam ennek a közösségnek az élni akarását. Ezt láttuk akkor is, amikor a szlovák parlament elfogadta a nagyon durva és kisebbségellenes nyelvtörvényt, és hívásunkra tizenkétezer ember jött el Dunaszerdahelyre tiltakozni nyelvi jogain k csorbítása ellen. Minden bizonnyal úgy érezték, közösségi jogaink érdekében tett kiállásukkal párhuzamosan a saját jövőjükért is kiállnak. Az emberek bizalma számomra a legnagyobb pozitívum. Ezt nem tudták elvenni tőlünk, ahogy nem tudtak bennünket sem b edarálni, sem megtörni. Annak ellenére, hogy néhányan hátba támadtak bennünket, megmaradtunk, és talán még erősebbek is lettünk. És ez egy jó ómen az idei megmérettetések előtt. A legszomorúbb és legnagyobb kudarc pedig az volt, amikor a volt kollégáink, a kikkel folyamatosan próbáltunk együttműködni, becsaptak bennünket. Ebben az irodában, ahol most ülünk, tavaly május utolsó hetében Bugár Bélával és társaival is még arról tárgyaltam, hogyan kellene megtartani a párt egységét, ugyanakkor ők már tudták az új párt nevét is, bejegyezték annak honlapját is. A parlamenti történések közül szintén az a legfájóbb emlék, amikor Bugár Béla bejelentette, hogy néhány kollégájával kilép a frakciónkból. Amikor ez a bejelentés megtörtént, vastapsot kaptak a Szlovák Nemzeti Párt képviselőitől. Az MKP is kapott tapsot a parlamentben, amikor képviselői szavazatainak köszönhetően ratifikálhatta Szlovákia a Lisszaboni Szerződést. Továbbá az ön elnöki tisztségének második évében az MKP képviselőinek kezdeményezésére a parlament úgy módosította az oktatási törvényt, hogy a szlovákiai magyar iskolák tankönyveiben magyarul is (és elsőként) feltüntetik a földrajzi neveket. Ez csak két példa arra, amikor megmutatták, hogy ellenzéki pozícióból is komoly eredményeket lehet elérni a törv ényhozásban. Ezek is meggyorsíthatták a magyar egység megtöréséhez vezető utat, hiszen nemzetközi méretekben is egyértelművé vált az MKP eredményes politizálása...
