Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.03 . 12 Megítélése szerint merre tart a magyar n emzet abban az új helyzetben, amelyet a szlovák államnyelvtörvény teremtett? – Az államnyelvtörvény első ilyen öszszefüggése – amelyet szeretném, ha érzékelnének, bár az önök helyzetében ez legalább annyira nehéz, mint elhinni, hogy így van – az, hogy Ceau sescu falurombolási tervei óta először áll ki teljesen osztatlanul, teljesen eltökélten és teljesen egységesen az egész magyar nemzet az egyik határon túli magyar közösség mellett, amikor azzal súlyos igazságtalanság esik. Emlékezhetünk, az 1988 – 1989as id őszak egyik legszebb lelki élménye az volt, hogy azt, ami az erdélyi magyarokkal történt, mindnyájan úgy éltük meg, mintha velünk történt volna. Most ugyanez a helyzet. Mindegy, hogy valaki erdélyi, kárpátaljai, vagy magyarországi, jobboldali, baloldali v agy a közéleti ügyekben teljesen járatlan: mind személyes megaláztatásként éli meg azt, hogy egy országban büntetni lehet, ha valaki magyarul szól, magyarul ír, vagy ha ezt előbb teszi, mint az adott állam hivatalos nyelvén. És ez az élmény nemcsak közös, hanem össze is köt. Ezt csak az hiszi el, aki saját szemével látja, s nekem hivatalomból eredően megadatott, hogy lássam, és elősegítsem, hogy így legyen. Ha régi, anyaországi ellenfelek ebben a kérdésben egy asztalhoz ülnek – például a szlovák államvezeté s által oly igen nem szívlelt Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) asztalához – akkor saját maguk is egyfajta élményként élik meg, hogy mégiscsak vannak olyan célok, amelyekben egyek vagyunk, amelyekért együtt tudunk, és együtt akarunk harcol ni. Mi a valóságalapjuk azon szlovák kormánynyilatkozatoknak, miszerint a nyelvtörvény ügyében diplomáciai győzelmet aratott a magyarok felett? – A valóság ott kezdődik, hogy miután hiába kértem többször is a szlovák parlament elnökét, hogy tekintsenek el az önöket lehetetlen helyzetbe hozó törvénymódosítástól, kénytelen voltam az EBESZ kisebbségi főbiztosához fordulni. És ő azonnal felkarolta a kérésünket, és súlyos aggodalmakat fogalmazott a nyelvtörvény szövege kapcsán. Ezt már akkor és azonnal megtette , amikor még senki sem foglalkozott a kérdéssel, tehát egyértelműen úttörő módon állt ki mellettünk. Aztán a magyarországi parlamenti pártokkal közösen bekopogtattunk az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európa Tanács ajtaján, hogy konzultálni szeretnénk a kialakult helyzetről. Fogadott minket az Európai Parlament elnöke, az Európai Bizottság alelnöke és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az elnöke. Persze, vannak, akik abban érdekeltek, hogy lekicsinyeljék ennek a jelentőségét. Pedig al igha lehet túlértékelni azt, hogy ezek a fórumok ilyen magas szinten fogadtak minket a szlovák nyelvtörvény ügyében, magától értetődőnek tekintve, A nyelvtörvény kiagyalói azt hirdetik, Magyarországnak ehhez semmi köze... – Európa azonban azt mondja: Magy arország teljesen legitimen lép fel önökért, csak azt kell jól végiggondolnia, hogy mit érhet el a fellépéssel. Ez volt a lényege annak, amit Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke mondott, és annak is, amit José Maria de Puig, az Európa Tanács Parlament i Közgyűlésének elnöke mondott, és annak is, amit Jacques Barrot, az Európai Bizottság akkori alelnöke mondott. Másmás hangszereléssel, de ugyanezt mondták, és ez a magyar ügy iránt nagyon is empatikus álláspont volt. És – akárhogy csűrikcsavarják is a d olgot – lényegében ugyanezt fejezte ki az előszeretettel emlegetett Knut Vollebaek EBESZfőbiztos is, aki, mint
