Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.22 . 39 A kormánypártot, a Demokrata Liberális Pártot (PDL) nem képviselte a rendezvényen vezető politikus. Emil Boc demokrata pártelnök egy szűkszavú közleményt adott ki szombaton, amelyben leszögezte, hogy az alkotmány szerint az országban a román a hivatalos nyelv, és a 152es cikkely szerint a hivatalos nyelvről rendelkező cikkelyt nem lehet módosítani. Boc leszögez te: „a magyar nyelv hivatalosítására való törekvéseknek így nincs alkotmányossági alapjuk”. Hozzátette: a PDL álláspontja az, hogy az alkotmányt alkalmazni kell, és az nem képezheti alku tárgyát. vissza Maroshévíz, 2010 Sza badság 2010. március 22. Olvasta 230 felhasználó. SZÉKELY KRISZTA Mente az elmúlt húsz évben, a marosvásárhelyi fekete március óta a világ elébb? – merülhetett fel többször is bennünk a kérdés az elmúlt napokban. A válaszok skálája meglehetősen széles: vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy a vitathatatlan eredmények ellenére alapjában semmi sem változott, a román politikai elit mentalitása megrekedt valahol a 19. század környékén, ezen pedig alig változtatott valamit az elmúlt két évtized. A másik végletet azok képviselik, akik szerint a ma is megmeghangosodó magyarellenesség afféle konjunktúranacionalizmus, olcsó eszköz a pártoknak a hatalomért folytatott harcában. A hétvégi maroshévízi találkozó mindenesetre azt bizonyítja: Bukarestben még mind ig könnyű helyről lehet bármikor előkapni a nacionalista propaganda csőre töltött fegyverét, és gondolkodás nélkül meg is teszi ezt mindenki, pártállástól, kortól, nemtől, az RMDSZszel való pillanatnyi viszonytól függetlenül, felelőtlenül lenullázva húsz év minden pozitív eredményét, nem számolva a szunnyadó indulatok felpiszkálásának veszélyével. Röviden a történet: hétvégén a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok Maroshévízre invitálták a román pártok képviselőit, akik előtt hányatott sorsukról, a m agyar „elnyomásról”, az őket ért diszkriminációról panaszkodtak, védelemért esdekeltek, és ez egyre „vérmesebb” magyar követelésekre hívták fel riadtan a bukaresti román hatóságok figyelmét, utalva a múlt heti székely nagygyűlésre, ahol a jelenlévők a magy ar nyelv hivatalossá tételéért szálltak síkra Székelyföldszerte. A magyarellenes hisztériának így, március idusán különben is divatja van, a forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett felvonulások – és sajnos az ezzel járó szélsőséges túlkapások m indkét oldalon – , most meg a marosvásárhelyi gyászos események húszéves évfordulója, amitől joggal szorul össze még mindig az erdélyi magyar szíveökle, nem utolsósorban pedig a néhány nappal azelőtti, különben meglehetősen soványra sikeredett sepsiszentgy örgyi nagygyűlés jó ürügy mindenféle ellenakcióra. Nem volt ez másként máskor sem, az idén azonban túlzottnak tarthatjuk a „csomagolást”, hiszen a választási kampányok, a pártokon belüli pofozkodásoktisztújítások épp lezajlottak, az erő- és forrásgyűjtés, a néma utálkozás, titkos cselszövések csendjének kellene honolnia a román politikában. Lélegzetvételnyi kis ideig legalábbis... A maroshévízi találkozón ennek ellenére szép számmal jelentek meg a bukaresti politikusok, akik egymást túllicitálva ígérgette k rendcsinálást Székelyföldön, védelmet a Hargita és Kovászna megyébe többnyire a szocialista nagyiparral betelepedett román közösség számára. Az senkit sem lephet meg, hogy az eseményen jelen volt Corneliu Vadim Tudor nagyromániás EPképviselő, hiszen az etnikai feszültségkeltés benne van munkaköri leírásában. De még az sem, hogy a szociáldemokraták is ráérnek ilyesmire ellenzékben. Annak viszont már komoly jelzésértéke van, hogy ha pártelnöki szinten képviseltetik magukat. A kis Titulescunak becézett Vict or Ponta a jelek szerint a minimális diplomáciai érzékkel sem rendelkezik, különben meggondolta volna, hogy egy társaságba keveredjék C.V. Tudorral, mi több, hogy megpróbálja őt túlszárnyalni. Pontának minden esélye megvolt arra, hogy a PSDnek az újgenerá ciós, európaibb arcát jelenítse meg, aki nem zsigerből, előítéletektőlsztereotípiáktól vezérelve politizál, és aki számára az ilyen nackós tömegjelenet enyhén szólva snassz. Ehelyett beszédében előkerült az osztrákmagyar monarchiában katonai szolgálatot teljesítő, majd 1917ben dezertáló, Romániába átszökő dédapa homályos története, ami most hirtelen erkölcsi elégtételre kényszeríti az utódot. „Nincs mit vitatkozni arról, hogy Székelyföld román vagy magyar föld, hiszen Székelyföld, mint olyan, nem is léte zik, téma lezárva!”, mondta bölcsen a yuppi dédunoka – akinek különben a csíki atyafi legalább olyan egzotikus fajzat, mint a Pontabébit nevelő fülöpszigeteki dajka – majd igazított egyet divatos nyakkendőjén, és visszaszáguldott Bukarestbe.
