Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-22
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.22 . 20 A legutóbbi népszámlálás óta megállapították szakemberek, hogy évente mintegy 4300 fővel csökken a vajdasági magyarság száma. Ön szerint változhatott ez a tendencia? Mi a helyzet most? A legutóbbi népszámlálás óta megállapították szakemberek, hogy évente mintegy 4300 fővel csökken a vajdasági magyarság száma. Ön szerint változhatott ez a tendencia? M i a helyzet most? – A lakossági létszámvizsgálat és a nemzetiségi hovatartozás is tulajdonképpen csak a rendszeres népszámlálás alapján követhető igazán, amelyet tízévenként ejtenek meg nálunk is, így kíváncsian várjuk a 2011ben megszülető adatokat. A lé nyeg az, hogy senki se állíthatja egyértelműen azt, hogy a vajdasági magyarság száma évenként még mindig ugyanabban a tempóban csökken, mint tíz évvel korábban. Térségünkben különösen a szerb és a horvát nemzet mutatta meg, hogy ez a tendencia változhat, v agyis nem csak a natalitás, de politikai hangulat és a migrációs események is hatnak a népesség számarányára. A magyarok esetében sajnos továbbra is gyenge a natalitás, sőt az asszimiláció se tűnt el, de az elvándorlási hajlam némileg csökkent. Ha a magyar ok lélekszáma már nem zuhan a korábbi tendenciával, hanem mondjuk stagnál, akkor az jelentősen befolyásolhatja a közösség lelkiállapotát, szerveződési és megmaradási magatartását! El tudom képzelni, hogy néhány erősödő önkormányzatban, akár a magyar nemzet i hovatartozás vállalásának erősödésével, akár kedvezőbb migrációs szaldóval szembesülünk jövőre, a lakosságösszeírás eredményeinek elemzésekor. Persze, ezek szociológiai és nem demográfiai becslések, és nem tartom indokoltnak azokat a nagyon hangzatos új ságcímeket – amelyeket ilyenkor kiragadnak az a kontextusból – , hogy megállt a magyarok létszámcsökkenése, vagy (adná Isten!) szaporodunk! Az utóbbi két évtizedben a legnagyobb problémát az elvándorlás okozta. Csökkent mára a kivándorlás? – A háborús idő szakban indultak azok a kivándorlótípusok, amelyek a vajdasági magyarokra is jellemzők voltak: ideiglenesen külföldön munkát vállalók (főleg szakemberek, akik addig maradnak, amíg van munkájuk, vagy míg nem javul a gazdasági helyzet Szerbiában, de az a leg valószínűbb, hogy kivárják az ország EUcsatlakozását), azután a vállalkozók, üzletemberek (kereskedést, szállítást, szolgáltatásokat, vagy a határon átívelő hasznosulási lehetőségeket kihasználva), továbbá itt vannak a munkanélküliek (alkalmi, építő- vagy szezonmunkások, napi vagy heti határ menti ingázók), és végül megjelennek a diákok/egyetemisták is. A Magyarországra áttelepülők a déli határ közelében, illetve a Duna és a Tisza közötti területen és a fővárosban tartózkodnak legnagyobb számban. A vajdasá gi elvándorlás, vagy akár a határátlépés már csak azért sem növekszik az utóbbi időben, mert az embereknek nincs rá pénzük, nem tudnak rizikót vállalni, de nem utolsósorban az anyaországot és egész Európát is a válság sanyargatja. Megszűnőben van a csencse lő, a shopping turizmus is. Ehelyett a napi vagy heti ingázásos, határ menti munkaerőmozgásnak van jövője: a kereskedelem, a szállítmányozás, az építkezések, logisztikai központok, közös kis- és középvállalkozások indításával és az oktatási/kulturális kapc solathálózat kiépítésével. Ez utóbbi folyamatok már nem követelik meg a teljes áttelepülést, inkább közeledünk a munkaerőcirkuláció jelensége felé. 2007ben, amikor a Kárpát panel kutatás során megkérdeztük a felnőtt vajdasági magyar lakosságot elvándorlá si szándékáról, a válaszok így alakultak: 60 százaléka nem telepedne külföldre, egynegyede konkrét elképzelések nélkül gondol erre, és csak 15 százalék gondolkodik a kivándorláson.
