Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.20 . 21 Ellenforradalmi kísérlet is volt a fekete március – állítja Markó Béla Szabadság • 2010. március 20. A húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres március nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének a része volt, hanem ellenforradalmi kísérlet is, amelynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Romániában 1989 decembere után megindult – mondta az M TInek pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla. Az RMDSZ elnöke marosvásárhelyi irodájában fogadta a két évtizeddel ezelőtti összecsapásokban meghalt Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Feren cet, illetve Juhász Ilonát. A találkozón átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Markó kifejezte meggy őződését, hogy nem spontán eseményekről volt szó, azokat meg kellett szervezni, hiszen faluról hoztak a városba embereket, akiket botokkal fegyvereztek fel. Továbbra is az a kérdés – mondta – , hogy mindez kinek állt érdekében. Emlékeztetett: a két közösség között egyenlőtlen volt a helyzet, amennyiben a románság a magyarokhoz képest több joggal és lehetőséggel rendelkezett. Az ilyen fajta egyenlőtlenségnek mindig megvannak a haszonélvezői, nyilvánvalóan nekik állt érdekükben ilyen viszályt szítani – mondta. Szerinte jól jött ez a konfliktus a régi rend képviselőinek is. „Egyre inkább meggyőződésem: nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének a része volt mindez, hanem ellenforradalmi kísérlet is, amelynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Románi ában 1989 decembere után megindult” – mondta. Hozzáfűzte: ha ugyanis sikerült volna tartós etnikai konfliktust kirobbantani, polgárháborús helyzetet kialakítani, a demokratikus folyamat is elakadt volna. Az 1989es decemberi eseményekre is kevéssé derült fény, a kormány csak most oldotta fel a titkosítás alól az akkori eseményekkel kapcsolatos iratokat. Marosvásárhely márciusa egyesek számára még ennél is kényesebb – tette hozzá Markó – , hiszen a románok között még mindig lehetnek olyanok, akik továbbra is vall ják, hogy a véres események szervezői a román nemzeti érdeket képviselték a magyarok „indokolatlan követeléseivel” szemben. Ma még nem lehet tudni pontosan, hogy az akkori hatalom képviselői közül kik voltak azok, akik ezzel egyetértettek vagy egyszerűen c sak szemet hunytak felette, és nem tettek semmit akkor, amikor cselekedhettek volna – mondta az MTInek az RMDSZ elnöke. Bár a marosvásárhelyiek közérzete mára alapvetően megváltozott, az a húsz évvel ezelőtti március visszavetette magát a várost, amelyet még a befektetők is évekig elkerültek, a két közösség viszonyát is sokáig beárnyékolta a kölcsönös gyanakvás – fejtette ki Markó. – Ez most, húsz év múltán már nem jellemző, de nem szűntek meg a problémák, feszültségek. Hangsúlyozta: ma már bizonyos kérd ések nem a román – magyar viszonyról szólnak. Marosvásárhelyen például most azon fáradozik a romániai magyarság, hogy megakadályozza a szoborállítást az egyik „ellenforradalmárnak”, Ştefan Guşă tábornoknak. Az egykori vezérkari főnök a temesvári tüntetők köz é lövetett, és ennek akkor a Ceauşescudiktatúra ellen tüntető románok is áldozatul estek. vissza Megtizedelődtek a pártok – A vajdasági magyar pártok újrajegyzése sikeres volt – A bejegyzett pártoknak több mint fele kisebbs égi előjelű Magyar Szó • Diósi Árpád • 2010. március 20., szombat A pártok újrajegyzése tavaly július 23án kezdődött, és péntekig 60 párt került bejegyzésre, míg további 20 párt bejegyzése folyamatban van. Az újrajegyzéshez szükséges kérelem átadásának határideje 2010. január 23a volt. A közel 600 politikai párt közül csupán 80 adta át határidőre a bejegyzési kérelmet, tudtuk meg Nikica Vukadintól, az önkormányzati és közigazgatási minisztérium munkatársától. Az elmúlt években nagy volt a káosz a polit ikai pártok palettáján, amelyet a szövetségi és a köztársasági pártjegyzék összevonása eredményezett. Ennek köszönhetően több mint 600 párt létezett Szerbiában, amelyeknek a pénzelését szinte lehetetlen volt átlátni. A gondok megoldására a kormány megszigo rította a pártbejegyzés feltételeit és a pártalapításhoz szükséges aláírások számát az eddigi 100 aláírásról felemelte 10 ezerre, míg a
