Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.20 . 12 A horvátok már nem mindig feliratozzák a szerbeket – Boris Tadics távolmaradásával foghíjas lehet a NyugatBalkánkonferencia A legutolsó pillanatig nyitva marad a résztvevők névsora a Ljubljana melletti Kranjban, ahol március 20án az EUcs atlakozás lehetőségéről tárgyalnak a NyugatBalkán államai. Féderer Ágnes| Népszabadság| 2010. március 20. | Az eredeti elképzelések szerint a volt jugoszláv tagállamok és Albánia a legmagasabb szinten, azaz kormányfőkkel, köztársasági elnökökkel képvi seltetnék magukat a szombati tanácskozáson a csatlakozás küszöbén álló Horvátország meghívására, és az immár Európához tartozó Szlovénia vendégeként. Eredetileg Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, és az unió tanácsának soros elnökségét ellátó Spa nyolország külügyminisztere, Miguel Angel Moratinos is jelezte részvételét, ám az AFP francia hírügynökség értesülése szerint Brüszszelben a konferencia „leminősítése” is szóba került, a „részvétel szintjének csökkentését” fontolgatták pénteken. Borisz Ta dics szerb köztársasági elnök kijelentette ugyanis, hogy ha Koszovó saját jogon, önálló államként ülhet tárgyalóasztalhoz, akkor Szerbia távolmaradással tüntet. Borut Pahor szlovén kormányfő felrúgva minden protokollt, személyesen közvetített Pristinában, Belgrádban és Brüsszelben. Ennek eredménye azonban csak ma délelőtt derülhet ki. A helyzet tökéletesen mintázza a térség jelenlegi viszonyait. A NyugatBalkán államai szinte mind igen nagy árat fizettek a függetlenségükért, az egykori Jugoszláviát több há ború törte darabokra, ezek során hivatalosan 300 ezren haltak meg, további százezrek pedig menekülésre kényszerültek. A volt tagországok közül csak Szlovénia és Horvátország éri el az 1990es GDP szintjét, Bosznia folyamatosan a polgárháborús szétszakadás ellen küzd,Montenegró politikai és gazdasági tekintetben klasszikus „offshore” állammá vált, Macedóniát pedig a világ legszegényebb országai között tartják nyilván. Nem rendezett az a kamatokkal immár 96 milliárd eurósra becsült volt jugoszláv államadóssá g sem, amit valahogy és valamikor a volt tagországoknak kellene majd összeadniuk. De vegyük csak az európai csatlakozáshoz talán legközelebb került Horvátország és Szerbia viszonyát, amely jól példázza mi minden áll még az áhított békés jövő útjában. A ké t ország egyelőre nemzetközi bíróságtól várja annak eldöntését is,minek nevezhető a kilencvenes években egymás ellen vívott háború, mikor, ki volt épp az agresszor és ki a vétlen fél. Nagyjából 35 milliárd eurónyi vagyonon vitatkoznak közel két évtizede, e bben lakóingatlanok, földterületek és gyárépületek éppúgy vannak, mint például elrabolt műkincsek, amelyek közül időről időre felbukkan azért néhány a montenegrói feketepiacon. A Horvátországból elmenekült szerbek európai segítséggel is nehezen jutnak hoz zá a volt lakásuk, házuk ellenértékéhez. A horvátok – még törvényi hátteret is teremtve hozzá – , módszeresen eladták, kiégették vagy lerombolták a szerb tulajdonú ingatlanokat. A romos házakról mostanában szemrebbenés nélkül mondják például a messziről jöt t turistáknak a helybeliek, hogy gázrobbanás történt. Eddig nagyjából 150 ezer szerb próbált visszaköltözni egyébként az eredeti lakóhelyére, de többségük úgy nyilatkozik: nem érzi teljesen biztonságban magát Horvátországban.
