Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 27 mozgalom szélsőségesen radikális, romángyűlölő szervezet. Soha sem felejtem el, amikor egyikük azt mondta: nem beszélünk r ománul, az oláh jobbágyok nyelvén, mert az számunkra megalázó. Ilyen szinten működnek. Ezzel a hozzáállással, a katonai öltözettel rendelkező, szigorú hierarchia alapján működő (például csak a szakaszparancsnok engedélyével lehet bármit is tenni, vagy a sa jtónak nyilatkozni stb.), nemzetiszocialista szervezet önmagát rekeszti ki az erdélyi magyar közösségből és a március 15i ünnepségekből. [Kommentálható] Molnos Lajos ügyvezető elnök elmondása szerint a Kolozs megyei RMDSZ értésükre adta, hogy nincs mit k eresniük sem a felvonuláson, sem a koszorúzáson. Minden jel szerint ugyanígy cselekedtek az ifjúsági szervezetek is, csakhogy a Protestáns Teológiai Intézet (itt mindig is létezett egy kereszténynemzeti kemény mag) egyes diákjai engedtek a kísértésnek, és hozzájárultak ahhoz, hogy a gárdások és a vármegyések felvonulhassanak és koszorúzzanak. A személyes blogomon, a www.koliver.wordpress.com oldalon, Gajdos György, aki azt állítja, hogy a HVIM egyik tagja, s részt vett a szervezésben, kijelenti: „a Teológ iától a Szent Mihálytemplomig felvonulók 80%ban HVIMtagok voltak egész Erdélyből.” Mindjárt kiderül, hogy az egész március 15i rendezvénysorozatot a vármegyések és a gárdások szervezték, s mi csak csatlakoztunk! Többek között ezzel a veszéllyel jár az , ha valaki szóba áll ennek a két szervezetnek a képviselőivel. Kisajátítják maguknak a rendezvényt, ellehetetlenítik jelenlétünket, és okot adnak a román közvéleménynek arra, hogy az összmagyarságot szélsőségesnek, romángyűlölőnek tüntesse fel. Egyébként nekem több forrás is megerősítette, hogy a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) három képviselőjét azért vonták kérdőre, majd kísérték be a rendőrörsre, mert azt hitték, ők is gerillaakcióban részt vevő gárdások vagy vármegyések. Ismerve elég jól a rend őrség eljárását és a körükben uralkodó feszültséget, teljesen hihető ez a felvetés. (Jogos ugyanakkor a kérdés: de akkor miért nem léptek fel kellő határozottsággal a rendfenntartók vasárnap, az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tüntetésén, amikor néhány fiatal legionárius jelképeket viselt?) De vajon tévedtek mindazok, akik elmentek a Protestáns Teológiai Intézettől a Főtérig tartó felvonulásra vagy koszorúzni? Szerintem igen, ugyanis jelenlétükkel hitelesítették a nemzetiszocialista jelmondatokkal felvonuló gá rdásokat és a szélsőséges vármegyéseket. Tudomásom szerint utóbbiak kezében volt a „Székelyföld nem Románia” transzparens. Ugyanúgy tévedtek azok is, akik megengedték, hogy a gárdások koszorúzzanak. Ráadásul a Székely Szakasz képviselői nem március 15ével kapcsolatos koszorút helyeztek el. Ahogy az a www.koliver.wordpress.com blogon található fényképen is világosan látszik, az ők koszorújúkon az áll: a Székely Hadosztály emlékére. Gyászszalaggal. Mi köze ennek a március 15i ünnepségekhez? Az, hogy decembe r elsején nem tudták kitenni a koszorút a Mátyásszoborhoz. Tévedés volt továbbá az is, hogy senki sem ügyelt arra, hogy a magyar forradalom és szabadságharc ünnepe hogyan tükröződik a többség szemében. Magyarán: hogyan „adjuk el” magunkat, nemzeti ünnepü nket a többségnek. Más szavakkal: milyen március 15. marketingje. Mert ha csak mi érezzük át ennek a szellemét, akkor elszigeteltek maradunk, képtelenek vagyunk megértetni magunkat a többséggel. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a román értelmisé g többsége nyitott és érdeklődő az egyre fogyatkozó kolozsvári és erdélyi magyarság iránt. Ilyen körülmények között cseppet sem mindegy, milyen a közmegítélésünk a többség szemében. Persze, nem nekik vagy miattuk ünnepelünk, nem értük érzünk ilyenkor úgy, ahogy érzünk (vagy másképp), de az interetnikus környezetben kulcsfontosságúnak tartom azt, hogy megértessük magunkat velük, képesek legyünk megfelelően kommunikálni irányukba. Március 15én is. Főleg ilyenkor. Tévedés volt a szervezők részéről rendkívül kellemetlen helyzetbe hozni Sorin Apostu polgármestert, aki látva és érzékelve a szervezők hibáit, s látva a vármegyések és a gárdások megnyilvánulásait, mintegy tiltakozásképpen elvonult. Ők, persze, hazamennek Székelyföldre, de mi itt maradunk, s nekünk kell majd éppen tőle kiharcolnunk bizonyos intézkedéseket a magyarság érdekében. Miután a magyar hivatalosságok (például Cseke Attila egészségügyi miniszter, László Attila alpolgármester, Máté András parlamenti képviselő, utóbbi mintegy védelmébe véve a gá rdásokat egyébként tévesen azt állította, hogy nem náci jelmondat a Meine Ehre Heisst Treue, szaportíva a rendkívül súlyos tévedések sorát) tétlenül nézték a vármegyések és gárdások akcióját (felvonulás,
