Reggeli Sajtófigyelő, 2010. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-03-10
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 03.10 . 44 mert nem csak kannával lehet történelmet írni a Szabadság téren vagy az Oktogonon, hanem kényelmesen, bőrre, vérre menő, legalábbis hámroncsoló kockázat nélkül a parlamentben. Már nincs sok, és a magyar közvélemény egyik része holtbiztosan nem azt fogja mondani, nyugi, a Jobbik fenyegetőzése csak bolondos áprilisi tr éfa volt, mert a szélsőjobb márpedig akár második, akár harmadik erőként, talpig sújtásosan bevonul az Országgyűlésbe. Érdekes lesz nézni, amint a kannázó jobbikos a parlamenti patkó valamelyik jobb szélső sorában az azonnali felszólalások állandó és vál asztékos szereplője lesz, hogy Kövér László vagy akármelyik kényes, egykoron belvárosi úri fiúként emlegetett fideszes majd csak még vizet sem vihet neki. Vessen magára a legnagyobbik ellenzéki párt, ha annak idején nem nyúlta le magának a Jobbik minden ha rcos emberét, hogy a következő ciklusban ne okozzanak felsülést, hogy bizonyos nívóval szemben – és egy egész ország előtt – miként lehessen viselkedni. Kétségtelen, a Fidesz ezután fog szembe(s)ülni nagyvonalúságának következményeivel. Talány, hogyan tű nődik el a normális magyar jobboldal egy politológus professzor megállapításán, hogy a Fidesz által teremtett és évekig támogatott szélsőségesek, a Jobbik mára a Fidesz halálos ellensége lett, ráadásul a radikálisok mindent meg is fognak tenni, hogy anyapá rtjuktól még több szavazót vegyenek el. Mint fogalmazott: „az elit- és rendszerellenes radikalizmus túlszaladt a Fideszen, és könnyen ellene fordulhat”. Elképzelhető, hogy a Fidesz törzsszavazóinak legalább tizenöt százaléka potenciális Jobbikszavazó, í gy amennyiben a Fidesz kormánypozícióba kerül, maga is könnyedén az utált elit, a gyűlölt rendszer megtestesítője lesz. Akárki meglátja, fog még a Fidesz hajdani liberális mivoltjára süllyedni, sőt még a szitokszónál, vagyis az SZDSZnél is rosszabb lesz. Mert az aligha hihető, hogy kannás beszédekre a Fidesz képes lesz azonos módon válaszolni, ezért aztán a legnagyobb kormánypárt dumája érthetetlen elitista dumának fog minősülni jobbikos fülekben. Nem beszélve arról, hogy a Jobbik szavazótábora a neki te tsző stílusban és mennyiségben folyamatosan erős üzeneteket kap, szimpatizánsainak táborát egyre növeli. Morvai Krisztinának és Vona Gábornak pedig nem kell attól tartania, hogy párton belül akadna olyan egyéniség, aki a radikális jobboldali diskurzust mér sékeltebbre állítaná, mert a Jobbikban egyelőre keresve sem találni olyan politikust. Majd ha süllyedni kezd a hajó... vissza Pálfordulás Geoană visszahívása ügyében Szabadság 2010. március 10. Olvasta 145 felhasználó. Időnként kínos véleményváltoztatásra kényszeríti a politikusokat saját pártjuk állásfoglalása. Most ilyen helyzetbe került Frunda György RMDSZes szenátor (képünkön), aki kénytelen volt módosítani álláspontját Mircea Geonănak a szenátus éléről való vissz ahívása ügyében, miután az RMDSZ elhatározta, hogy támogatja a demokrata párt kezdeményezését. A múlt héten derült égből villámcsapásként érkezett a Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátusi frakcióvezetőjének, Traian Constantin Igaşnak az a bejelentése, hogy Mircea Geoană felfüggesztését kérik a szenátus éléről. A kezdeményezés komolytalanságát látszott alátámasztani, hogy a szenátorok a felfüggesztés szót használták, holott a házszabályzat csak visszahívásról rendelkezik. A demokrata pártiak pozícióját g yengítette, hogy az Alkotmánybíróság 2005ben felülvizsgálta a házszabályt, és világos állásfoglalást tett közzé a házelnökök visszahívásáról. Az RMDSZ szenátora közvetlenül a bejelentést követően, március 3án úgy nyilatkozott: Igaş bejelentése politikai nyilatkozat súlyával ér fel. A szenátor ezzel azt érzékeltette, hogy egy ilyen kezdeményezés kivitelezhetetlen, amit az Alkotmánybíróság döntésével magyarázott. Az Agerpres március 3i tudósításában azt írja, hogy Frunda kifejtette: a szenátus elnökének a visszahívását a taláros testület döntése tisztázza, vagyis „a parlament két házának az elnökei csak saját pártjuk frakciójának a kezdeményezésére hívhatók vissza funkciójukból”.
