Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 35 gyűlésről. A PSDnek és csatlósának, a PCnek jó alkalom volt e z arra, hogy ismét a magyarok igényei iránti túlzott engedékenységgel vádolják Emil Boc pártját, amelyik korábban a nagyromániásokat is megcsúfoló vehemenciával utasított el Maros – Hargita – Kovászna fejlesztési régiót, kulturális autonómiát, mindent. A terve zetet, mint tudjuk, a felsőház közigazgatási bizottsága korábban negatívan véleményezte, a demokrataliberálisok is ellene foglaltak állást. [Kommentálható] A szenátusi döntés sajnos félsiker – vagy annál is kevesebb. Mindenekelőtt azért, mert a döntéshoz ás ebben az esetben a képviselőház tiszte, itt valószínűleg már nem lehet megspórolni a vitát. Nagy kérdés, hogy a most RMDSZszel összekacsintó, a plenáris ülésről sunyin elsomfordáló PDLsek mennyire vállalják nyíltan is ennek a tervezetnek a támogatásá t? Szembefordulnake saját korábbi álláspontjukkal, és az időközben felidegesített közvéleménnyel, amely a Maros – Hargita – Kovászna régió létrehozásában Románia szétesésének első, de biztos jelét látja, hiszen sokan igyekeznek majd ezt láttatni vele. Ugyanez a „nagykérdés” előzi meg a kisebbségi törvényt is, amelynek napirendre tűzését az RMDSZ egyre határozottabban követeli – mintha érezné, hogy az idő múltával alkupozíciója csak gyengülhet. Az RMDSZ azzal indokolja a fejlesztési régiók átszervezésének szük ségességét, hogy a jelenlegi 8 régió, mint ahogy az várható volt, nem bizonyult hatékonynak. A régiósítás minálunk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen – hangzott el több alkalommal is – mesterségesen kialakított egységekről van szó. Az érthet etlen logika alapján párosított megyék rendkívül heterogén csoportokat eredményeztek, a gazdasági, földrajzi, méretbeli, kulturális különbözőségek miatt képtelenség következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni a régiókon belül – derül ki az RMDSZnek a kérdéssel foglalkozó tanulmányából, amelynek szerzője Csutak István volt integrációs államtitkár. Az elemzés rámutat arra is: az EUs pénzek lehívása érdekében ezekben a régiókban a megyék nem egymással együttműködve, hanem egymással vetélkedve, gyakran egymás ellenében cselekednek. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja – összegez Csutak – hogy a nagyobb és erősebb megyéknek több esélyük volt a forráslehívásra, emiatt az egyes megyék közötti különbség fokozódott. Az RMDSZ javaslata viszont esélyt teremt a kevésbé fejlett megyék, mint például a székelyföldiek számára is a felzárkózásra. A szövetség sajnos hiába reménykedik, ha egyáltalán reménykedik abban, hogy az ilyenformán végmebent régiósítás miatt hátrányos helyzetben lévő megyei önkormányzatok, amely ekben nincs feltétlenül számottevő magyar lakosság, ráveszik a politikai képviseletet arra, hogy az RMDSZ ésszerű tervezetét támogassák. A régiók átszabása, átalakítása nem ész, hanem politikai érvek alapján fog eldőlni, nehéz lenne ugyanis bármilyen össz etételű román kormányt rávenni arra, hogy az egykori Maros Autonóm Tartomány körvonalait felidézze, még fejlesztési régió formájában sem. Hogy ez mennyire képezheti alku tárgyát, az a képviselőházi vitán maradéktalanul kiderül. Annyi bizonyos, ezzel a terv ezettel az RMDSZ még hosszú ideig magára marad. Bukarestre sokféle kényszer nehezedik az EU részéről, a romániai helyzet ésszerűsítése azonban Brüsszel számára sem időszerű. Mindazonáltal a szenátusi eset komoly jelzésértékkel bír: kinek ezt jelzi, kinek azt. Számomra annyit: a román politikában, közvéleményben még mindig csak „hallgatólagosan”, legfennebb mutyiban lehet a kényes magyar ügyekre (látszat)megoldásokat találni. Joggal lehetett arra számítani, hogy Traian Băsescu újraválasztásával elnökünk és köre nem lesz olyan ideges, mint az első mandátum öt éve alatt, amikor minden cselekedetet az újraválasztás rációja diktált. A jelek szerint azonban a PDL és Băsescu még mindig nem érzi magát eléggé biztonságban ahhoz, hogy különböző népszerűtlen döntések et nyíltan felvállaljon. Komoly dilemma: abban az esetben, ha a PDL számításai bejönnek, és elérik a parlamenti többséget – demokratikus eszközök híján zsarolással, ígérgetéssel, hitegetéssel, más pártok képviselőinek átszippantásával – szóval abban a pil lanatban, amikor már nincs szükségük az olyan kényelmetlen koalíciós partnerekre, mint amilyen az RMDSZ is, teljesen lekerülneke a napirendről törvénytervezeteink, követeléseink? Vagy épp akkor érkezik el az a boldog pillanat, amikor Băsescu és csapata me gengedheti magának a luxust, hogy – megkérve persze rendesen az árát – rábólintson például a régiók ésszerűsítésére, vagy épp a kulturális autonómiára, amelyet Elnök úr különben oly nagyvonalúan bátorított az RMDSZ legutóbbi kongresszusán, és amelyről azót a hallgatva hallgat. vissza Antal: nem szabadna politikai vagy etnikai témát gerjeszteni Nyugati Jelen, Csütörtök, 2010. február 11., 23.00
