Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.11 . 35 megtenniük. Konszolidált demokráciákban az a politikus, aki ezt nem tartja be, megbukik. A transzformálódó társadalmakban, mint amilyenek a középeurópai országok, így Szlovákia is, a választók egy része nem ezt várja pártjától. Csodát vár, és könnyű megoldásokat. Ezek a választók vezéreket akarnak, akik sugározzák magukból a csodatevő erőt, és akik megharcolnak az ellenséggel is. Ha nincsenek ellenségek, akkor gyártanak , és folyamatos harci állapotokat imitálva győzelemre vezetik a választóikat. Ezért azt is elnézik nekik, ha lopnak, csalnak, hazudnak, törvényt szegnek, vagy a közpénzeket elherdálják. Mindez addig tart, amíg tönkre nem megy a gazdaság, szét nem esik a kö zügyek intézése, vagy működésképtelenné nem válik az igazságszolgáltatás, de ez időbe telik. Ez tehát az oka, hogy Ficót választói nem büntetik ugyanazért, sőt durvább dolgokért sem, amiért Dzurindának már komoly problémái vannak. De Ficónak 40 százaléko s népszerűség mellett még szüksége van arra, hogy minden fronton támadást indítson? Ez mentális igénye? – Ez több mint mentális igény. Fico olyan politikus, aki ilyen viszonyrendszerben érzi jól magát. Ha sikerül fragmentálni az ellenzéket – és sikerül ne ki – akkor nem lesz kihívója. Ha az ellenzék csak belső ügyeivel lesz elfoglalva, nem lesz vezére, programja, akkor Fico a választásokon akár többet is szerezhet 40 százaléknál, és így csak egy koalíciós partnerre lesz szüksége. Nem kizárt, hogy valamelyik koalíciós partnerétől már szívesen szabadulna. Sőt, valószínűleg arról álmodozik, hogy mindkettőtől megszabadul és beolvasztja őket a saját pártjába, mert ezek a pártok az ő vadászterületén vannak. Azt gondolom, Slotával ebből a szempontból nehezebb dolga lesz. Mégis, mintha Fico vékony jégen táncolna, mert ugyan padlóra küldte Dzurindát, de lehet, épp ezzel segített az ellenzéki térfélnek, hogy olyan vezére lehessen, aki képes mozgósítani. Iveta Radičová erre az elnökválasztáskor képes volt. Kérdés, hog y érzie ennek a felelősségét az SDKÚ vagy belefut egy belső hatalmi harcba? – Hogy érzie a párt ebben a helyzetben a felelősségét, azt majd a következő hetek mutatják meg. Az az igazság, hogy az elnökválasztás után nem érezte. Akkor még komoly lendülete t kaphatott volna a párt. Most azonban egy vezetőcsere már kevés, vezetéscsere kellene, mert a botrányok gyökerei mélyen vannak. Egy demokratikus belső struktúrájú és demokraták uralta pártban ennek a szükségességét maguktól kellene belátniuk a vezetőknek, és belső hatalmi harcok nélkül kellene átengedni a helyüket. Az SDKÚban mostanáig semmi nem történt, a párt szürke volt, mint az őszi köd, és csak amikor már a sajtó is azt üvöltötte, hogy változtatni kellene, akkor jelent meg egykét új név a pártban, d e többnyire ők sem voltak eléggé láthatóak. Tartok tőle, hogy most is megpróbálják minimalizálni a változást, pedig maximalizálni kellene, ahhoz, hogy lendületet kapjon. Az SDKÚnak most azt kellene sugallnia, hogy ez egy új párt. Próbálkozásai voltak Dz urindának is, hiszen decemberben még nagykoalícióról meg közös programról volt szó. Vagy ez csak marketingfogás volt, hogy szervezőerőnek tűnjön? – Előkészítés nélkül beszélt az együttműködési formákról, és elsőként nem a potencionális partnereivel tárgya lt, hanem a sajtón keresztül üzengetve próbált meg nyomást gyakorolni rájuk. Ez a taktika sokszor csődöt mondott már, most sem jött be. Úgyhogy, ez nemhogy koalícióhoz vezetett volna, hanem Dzurinda tekintélyének további csorbulását eredményezte, hiszen vi sszautasították. A két új pártnak, Bugár Béla és Richard Sulík pártjának erős mediális hátszele van, a közvéleménykutatók is szeretik őket, program szintjén azonban nem túl sokat fogalmaztak meg. Menynyire írhatják át a mozgásokat az ellenzéki térfélen? – Nehéz lenne és nem is szeretnék jóslatokba bocsátkozni, négy hónap van a választásokig, még sok minden történhet. Még nem futott le az SDKÚs botrány sem, nem tudni, hogyan végződik, márpedig a vége lesz az érdekes. A Szabadság és Szolidaritásról viszo nt ebben a pillanatban nem lehet tudni, hogy mennyit ér. A népszavazást kezdeményező kérdéscsomagjuk erősen populista. Ettől persze még sikeres lehet az igenek tekintetében. A pártnak nincsenek kidogozott struktúrái, mindössze néhány száz tagja van. Altern atív protest pártként akkor jöhet szóba, ha az SDKÚ nem tudja megoldani gondjait, és akkor a választóik egy része átmegy Sulíkékhoz. Ez azonban az ellenzék és kormány közti erőviszonyokon nem fog változtatni. Ami Bugár Béla pártját illeti, érdemleges válas zt itt is nehéz adni, mert az utóbbi hónapok közvéleménykutatásai országos mintán készültek. Ezekkel pedig az egyik fő gond, hogy meglehetősen csekély magyar mintával dolgoznak. Reprezentativitásuk erősen kétséges, a hibaszázalék pedig nagyon nagy. Másrés zt, szlovákiai magyar szociológusok is azt állítják, hogy a magyarok nagy része a szlovák kérdezőbiztosnak nem azt mondja, amit tényleg gondol. Főleg a mai közhangulatban. Az utolsó magyar mintán készült felmérést tavaly nyáron készítette a Fórum Intézet, de azóta sok minden változott. Így tehát nehéz megmondani, hogy a közvéleménykutatások a
