Reggeli Sajtófigyelő, 2010. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-02-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 02.09 . 43 Hány igazgatóság jár nekünk, avagy mire v isz a politikai arányosság? Erdélyma [ 2010. február 09., 07:28 ] [266] Nemrég még élőlánccal tüntettünk Isten látja lelkemet, fölöttébb elégedett vagyok azzal, hogy a megyei igazgatói tisztségek hatvanöt százalékát sikerült megszereznie az RMDSZnek, mármár fordulatszámba megy e fejlemény, hiszen úgy tűnik, sikerült e kérdést az évtizedes holtpontról kimozdítani. Még azt az érvet is elfogadom, bár maszlaggyanús, hogy a maradék tíz százalékot a hetvenötig majd a szórványban osztják ki kisebbségünknek , noha, mondom, ez lehet beetetés is, annyira ellenőrizhetetlen. Van azonban egy propagandisztikus frázispufogtatás is a dologban, amely fogalmi tisztázatlanságra megy vissza. Legyen szabad pár szót erről szólnom. Két szempont keveredik az osztozkodásban , s innen az önbecsapás, a porhintés. Hogy ki kit vezet félre, majd kiderül, mindenesetre előrebocsáthatom, hogy nem annyira minket más, viszont mi magunkat bizonyosan. Hány igazgatói tisztség jár a közszférában az RMDSZnek és hány a magyar kisebbségnek ? A kettő ugyanis nem ugyanaz, az egyik etnikai arányok méltányosságát feltételezi, a másik pedig esetünkben egy, a DLPvel koalíciót kötött pártot megillető politikai járandóságot. Gondoljunk arra, hogy a korábbi SZDP — DLPs koalíció idején a megyei köz intézmények igazgatói állásain felefele arányban osztozott a két párt, ott mást legfeljebb megtűrtek, az etnikai arányosságot pedig figyelemre sem méltatták, úgyszólván semmibe vették. A lakosság etnikai arányai megyénkben választástól választásig nem mó dosulnak, a politikai szavazatarányok annál könnyebben, fel is borulhatnak, különben is, négyéves mandátumnál egyéb nincs mögöttük. A lakosság etnikai összetétele azonban évtizedekigévszázadokig azonos maradhat, nem politikai megbízatás szüli, hanem a dem ográfia törvényeire hallgat lassú változásaiban. E bevezetés után és a hazai elosztási szokások ismeretében üljünk le ismét számolni. Kiindulhatunk az etnikai arányokból is, de akkor mi lesz a választási eredménnyel? Jobb tehát a politikai demokrácia sza bályaival kezdeni, és arra rávetíteni az etnikaiakat. Itt a nemzeti méltányosság betartásával az igazgatók hetvenöt százalékának kellene magyarnak lennie mindig — választásoktól függetlenül. Meg kellene engednünk persze a pártszempontok érvényesülését, ami adott helyzetben az ún. román pártok magyar tagjait hozná előnyös helyzetbe, esetleg a két magyar pártot késztetné a helyek megosztására. És akkor a harmadik, éppoly jelentős szempontról, a szakértelemről még nem is szóltunk. Mindenesetre az, hogy egy k isebbség csak akkor jut tisztségekhez, ha pártja kormányra kerül, a lehető legigazságtalanabb dolog, mert két kormányzás között csak a többségieket engedi labdába rúgni, aminél nagyobb visszásság mai fogalmaink szerint el sem képzelhető. Márpedig hiába örü lünk a mai elosztásnak, eredményeinket ugyanezen alapon bármikor el is veszíthetjük. De vajon hetvenöt százalék járt volnae az RMDSZnek, ha a politikai arányosságból indulunk ki? Korántsem. A megyei tanács harminc tagjából ugyanis tizenöt RMDSZes (50 s zázalék), kilenc MPPs (30 százalék), egy független (3,33 százalék), és öt a Román Szövetség színeiben jutott be (16,66 százalék, ebből mondjuk 6,66 százalék DLPs). Politikai elosztás esetén tehát az RMDSZes és a DLPs arányokat tekintve, 50 plusz 6,66 százalékkal számolva, valamint a fennmaradó 43,33 százalékot ebben az arányban kétfelé osztva, az RMDSZt közel kilencven százalék illette volna meg, mely — ismerjük el — eléggé messze van mind a hatvanöttől, mind a hetvenöttől.
