Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-30
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.30 . 19 – Kérdezze meg azokat, akik vezetik a VMSZt. Ott voltak ezek, akik most politizálnak, velem Belgrádban, a tüntetésen, amikor én vittem a magyar zászlót? Ezek akkor mind lapítottak. Egyik se jött velem, amikor a szülőkkel együtt a kiskatonák kiszab adítását követeltük. Akkor sem voltak sehol, amikor itt, Szabadkán kellett farkasszemet nézni a rendőrség állig felfegyverzett egységeivel. De arról is beszélhetünk, hogy nagyon kevesen kísértek el 2000. október 5én Belgrádba, pedig akkor nem tudtuk, hogy túléljüke azt az éjszakát. Erről is beszélgessünk, mert azok az eredmények építették fel a VMSZt. Akkor, amikor a Kasza teli torokkal kiabált a magyarverések miatt, és egész Európa visszhangzott tőle, akkor megkaptam a VMSZben, hogy nem lehet a párt po litizálását a magyarverésekre építeni. Tovább verik a magyarokat. Most ki emel szót értük? Amikor Pásztor Istvánt megválasztották a VMSZ elnökévé, a Magyarkanizsán megtartott első közös sajtótájékoztatójukon Ön bejelentette, hogy a VMSZben nem lesz párhu zamos politizálás. Én úgy láttam, nem is volt. Viszont nagyon furcsának találom, hogy kampányidőszakban Ön a VMSZ legnagyobb riválisának, a Demokrata Pártnak a szabadkai kampányrendezvényén ott volt az első sorokban. – Miért, hol kellet volna, hogy legyek ? A Nikolićnak a soraiban? A VMSZben, tiszteletbeli elnökként mindenképpen a VMSZben , hiszen a Demokrata Párt a VMSZ politikai ellenfele volt a választásokon. – Egy kisebbségi párt tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy szövetségesek nélkül nem tud p olitizálni. Egyetlen természetes szövetségese a VMSZnek ebben a politikai felállásban a Demokrata Párt, a többieknek más a programjuk és viselkedésükben is különböznek. Szerintem inkább az volt a probléma, hogy a VMSZ elnöke nem volt ott mellettem, az ink ább hiba volt. Nem beszélve arról, hogy Tadićtyal együtt dolgoztam Belgrádban, tehát mint magánszemély is elmehetek. És a mai napig állítom, hogy a Demokrata Párt nem ellensége, hanem szövetségese a VMSZnek. Hogy mi nem tudtunk élni ezzel a szövetséggel, hanem úgy politizáltunk, hogy ellenségnek kiáltsuk ki őket, az már más kérdés. A koalíció, ami kialakult Szabadkán, nem a város érdekét képviselte, nem is a polgárokét. Hanem csupán a pártcsatározásokat szolgálta. A VMSZnek egyetlen stratégiája volt: hol keresztbe tenni a Demokrata Pártnak; a másik félnek pedig: hogyan üt vissza a VMSZnek. Kutyamacska viszony alakult ki, ahelyett, hogy felnőtt emberként leültek volna és megtárgyalták volna a helyzetet. Emlékezzen vissza, hogy a miloševići időkben volt er őm leülni a szocialistákkal és megtárgyalni a legégetőbb problémákat, elfojtani, vagy megoldani, hogy a lakosság ne szenvedjen kárt. Igaz, hogy engem föl akartak húzni az árbocra, de azért megtaláltuk a megoldást. Most pedig két demokratikus irányultságú p árt nem tud egymással beszélgetni. Tegyük már fel a kérdést, hogy miért, és ki volt ennek a kerékkötője. Hát ki volt? Most patthelyzet van Szabadkán. – Nincsen patthelyzet, sajnos nincs az. Mert a patthelyzetből még valahogy csak ki lehet jönni, de a VMS Z kizárta magát a hatalomból. Kivonult. (Hányszor vonulhattam volna én ki innen is, onnan is, mégis volt erőm szembemenni.) Két kardinális hiba történt, a többiről nem akarok beszélni, mert megígértem, és eddig be is tartottam. Nem nyilatkoztam, számtalan felkérést utasítottam vissza. Betartottam ezt addig, amíg nyilvánosan meg nem hazudtoltak. Mire gondol? – Arra, hogy amikor kiálltam a színházért, akkor a pártelnök a Hét Napban leközölte, hogy valótlanságokat állítok. Soha meg nem kérdezte, hogy mi a pr obléma. Erre reagáltam, és elmondtam a véleményemet. Rá egy hétre a Maglai ( Maglai Jenő, a szabadkai képviselő testület elnöke- a szerk. megj.) azt mondta, Kasza hallgasson, 20 évig irányított, most hagyjam őket politizálni. Álljon meg a menet! Elsőnek a Maglainak kellett volna lemondani, mert ő vezette a tárgyalásokat Szabadkán. Az ő feladata is, az ő hatásköre is, miért nem talált közös nevezőt, ez az ő felelőssége. Ő a mai napig nem mondott le, hanem föláldoztak négy katonát. Hogyha úgy dönt a párt, hog y kivonulnak, akkor a fejtől kezdve vonuljanak ki, ne úgy, hogy a fej marad, a többiek meg kivonulnak. Megjegyzem, hogy nem jó megoldás, mert így teljesen kivonták magukat az információ keringéséből, és így nem mondhatnak véleményt, csak majd a képviselőt estület ülésein, ami mondjuk kéthavonta egyszer lesz. Elveszik a mindennapi kommunikáció. Az alapvető hiba azonban Belgrádban történt. Miért volt szüksége a VMSZnek a
