Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-06
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.06 . 11 pedig vagy a fejlődő, vagy a volt kommunista világ részét képezik. Igaz, az új demokráciák egy része nem tökéletes, ahogy a régiek sem mind azok... Mindazonáltal ugyancsak a Freedom House szerint a „szabad" országok aránya húsz év alatt 26ról 46 százalékra nőtt, a „nem szabad" országok aránya pedig 41ről 22 százalékra csökkent. A zsarnoknak minősíthető kormányok száma ma nem több mint 42. Vagyis a v ilágpolitika az utóbbi húsz évben a zsarnokság felől a szabadság felé halad. A kép persze nem teljesen rózsás. Kínában elnyomták a demokratikus mozgalmat. Miközben az életszínvonal jelentősen nőtt, a szabadság foka alig emelkedett. És Kína nem az egyetlen példa. Kommunista rezsimek vannak hatalmon Kubában, ÉszakKoreában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Semmi sem utal arra, hogy változás előtt állnának. A „nem szabad" országok kétharmada muszlim ország, ami arra utal, hogy az iszlám továbbra is a „sz abadságellenesség" nagy bástyája. Ha az iszlám világ politikai diskurzusa megváltozna, hatalmasat lépnénk előre a zsarnokság nélküli világ felé. A hidegháború vége átalakította a nemzetközi kapcsolatokat. A Szovjetunió eltűnésével már nem lett volna szüks ég arra, hogy Amerika szuperhatalom legyen, elég lett volna, ha „hatalom" marad. Az új világrendben az 1914 előtti „európai koncerthez" hasonlóan az ENSZ végre betölthette volna azt a küldetését, amiért létrehozták: a világbéke fenntartását. Ezt már id. Bu sh és Clinton elnök is szorgalmazta. Jugoszlávia kapcsán azonban az ENSZ ismét bebizonyította impotens mivoltát, nem mintha Amerika vagy Európa hatásosabban lépett volna föl. Ruanda esetében az ENSZ szintén kudarcot vallott. Clinton és Madeleine Albright e zután kezdett úgy beszélni az Egyesült Államokról, mint „megkerülhetetlen nemzetről", ami kérkedőnek tűnt mások számára. Bebizonyosodott, hogy az ENSZ a hidegháború befejeződésével sem képes ellátni a feladatát. A békefenntartás az Egyesült Államokra hárul t, amit sem az amerikaiak, sem mások nem könnyen vettek tudomásul. Ezt próbálták európai vezetők meggátolni, amikor azt szorgalmazták, hogy az ENSZ BT határozata nélkül sehol se lehessen erőszakot alkalmazni. Clinton a második ciklusa idején aktívabb külp olitikát folytatott, mint az elsőben, ami George W. Busht arra indította, hogy a 2000es választási kampányban redukált amerikai külpolitikai szerepvállalást ígérjen. Ezt be is tartotta, de nyolc hónap múltán bekövetkeztek a merényletek és teljesen új hely zet állt elő. Bush szeptember 11i örökségét a választók 2008ban elutasították. Egy „antiBush" elnökjelöltre szavaztak, aki a harciasság helyett a diplomáciát helyezte előtérbe. Obamának azonban ugyanúgy semmit sem sikerült elérnie, mint Clintonnak vagy Bushnak az ENSZszel való együttműködésben. Bush a hibái és tévedései ellenére helyesen ítélte meg a fenyegetéseket. 1989 konzekvenciáját semmi sem változtatja meg: az általunk ismert világ egypólusú. Ha visszatekintünk az elmúlt húsz évre, azt láthatjuk, hogy a történelem valóban 1989ben ért véget. Az államok egységesebben kapitalisták és demokratikusak, mint voltak, s mivel a demokráciák ritkábban háborúznak egymással, a világ békésebb és harmonikusabb lett. Még akkor is, ha ezt mi nem érzékeljük. vissza Miért sikeres Vietnám és miért vall kudarcot Románia? Ziua 20100105 2010ben Traian Băsescu újbóli elnöksége, valamint a negyedik Emil Boc vezette kormány megalakulása nem sok jót ígér a románoknak – írja vezércikkében a lap főszerkesztője, Sorin Roşca Stănescu. Külön adóként minden állampolgárnak 160 eurónyit kell befizet nie idén az államkasszába, 2011ben pedig még többet. Mit jelent ez? – teszi fel a kérdést a cikk írója. Azt, hogy az ország menthetetlenül eladósodik, minthogy hiteleket kell majd felvennie a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól, sőt saját polgárai tól is. A világ kilábalóba van a krízisből. Valóban. Kivéve Romániát. Stănescu bevallja: amikor e sorokat írja, épp Vietnamban van, és megdöbbenve szemléli az ottani valóságot. Az országot a kommunista párt vezeti, nincsenek szabad választások . Az egypár ti vezetés egyetlen szóval sem beszélt a múlttal való szakításról. Ugyanakkor amerre csak a szem ellát, új autósztrádák épülnek, függőhidak, felhőkarcolók. A mobiltelefonok, az internet hibátlanul működik. A kormányzati tőkeinjekcióknak köszönhetően özönl ik az országban a turizmus, a vietnámi polgár vállalkozókedvét semmi és senki sem korlátozza. Cégek, gyárak nőnek a zöldmezőkön, egyik napról a másikba.
