Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.25 . 37 Farkas Réka, Háromszék vissza M adagaszkár, Teleorman és Vaslui Erdélyma [ 2010. január 25., 09:42 ] [38] Benyovszky Móric, Madagaszkár királya Olvasom – hallom, hogy az RMDSZ néhány erdélyi, még magyarok által is lakott megyében nyert egyegy prefektu si, alprefektusi pozíciót. Benyovszky Móric, utazó, kalandor, Madagaszkár királya volt a XVIII. században, igaz, akkor még nem volt divatos szó, illetve fogalom a demokrácia. Őt senki sem választottaküldteüldözteszámonkérte sem emigránsként, sem kaland orként, és végképp nem Madagaszkár magyar királyaként. Maga választotta sorsa révén vált, felmenői dicsőségére, valószínűleg maga és utódai anyagi hasznára, magyarként királya Madagaszkárnak. Igaz, hírünket a nagyvilágban öregbítette – belekerült a világtö rténelem könyveibe… A magyarság híre általa öregbíttetett. (Csakhogy vajon mennyire melegítette az ő híre a magyarokat – az más kérdés. Mi haszna? Vagy mihaszna?) Vajon hány mai erdélyi magyar gyermek választaná őt példaképnek, ha tudomása lenne róla? Vagy mégis? Szóval, Őfelsége szegény Benyovszky Móric jutott eszembe, amikor hallom, hogy az RMDSZ Vaslui és Teleorman megyékben is prefektusi tisztséget nyert. Vasluiban, fekete kunok ősi földjén, Nagy István vajda (Ştefan cel Mare) egykori hazájában, Moldov ában, régiesen „Móduvában”, Mikes Kelemenünk fájdalmas követségének színhelyén, hajdani katonáskodásom városában, magyar a prefektus!... Gondolom, az RMDSZ választók szavazatai teszik mindezt lehetővé. És joggal gondolom, hogy nemcsak az RMDSZ választók szavazatai…! Hanem azoknak az erdélyi magyar választóknak szavazatai is, akik még remélnek házat és hazát szülőföldjükön. (Persze, nem a Vaslui vagy a Teleorman megyei magyarokra gondoltam, pedig biztos ott is vannak egynéhányan.) Mert természetesen, a ro mániai magyarság, mint minden nép, vagy nevezzük néptöredéknek, önhibáján kívül, (vagy mégsem?) mindenütt a demokratikus Európában, szavazataival támogatja azt a demokratikusnak elfogadott, „szalonképes” politikai pártot, amely választóinak akaratát a mai politikai valóságban, a magát is demokratikusként meghatározó Európai Unióban, törvényesen megjeleníti. Szomorú, hogy annak idején, 198990ben miért is nem Erdélyi Magyar Demokrata Szövetség lett a neve politikai szervezetünknek… A Teleorman és Vaslui megyei magyar prefektusok annyit számítanak az erdélyi magyarság létkérdései szempontjából, mint Benyovszky Móric Madagszkár királyaként annakidején Magyarországnak, a magyarságnak, meg az egyetlen magyar nevű irodalmi Nobeldíjas, Imre Kertesz, a magyars ágát valamennyire még fölvállaló, nemrég elhunyt amerikai szenátor, Tom Lantos, valamint a híreshírhedt nemzetközi pénzszakember, George Soros. (Román etnikumú honfitársaink, főleg az ezeréves határon túliak, Sörösnek is, Szörösnek nevezték – talán az éke zeteink irányában tanúsított jóindulatuk jeleként. Amúgy meg élvezhettük az elnökválasztás román médiaipari feldolgozása folyamán, hogy elnökjelöltünket hol domnul Hunor, hol domnul Kelemenként szólították meg. De domnul Belot és domnul Markot is láthat tunk, hallhattunk.) Igaz, románul is két szabvány van. (Az örökös kettős mérce mindenségit!) A fontos emberek előbb személynevüket mondják„ s csak ezután családnevüket. A hivatalos nyilvántartásokban viszont fordítva van: „numele şi prenumele”. De hogy annyi „értelmiségi” román médiaszakember számára ennyire ne számítsunk etnikumként, emberként, az több, mint elkeserítő. És ennél már csak az elkeserítőbb, hogy érintett magyarjaink ezt nem is tették, teszik szóvá! Vajon már csak az van hátra, hogy esetleg országvilág nyilvánossága előtt letegeznek, lemarháznak bennünket? A bozgorozás is visszajön divatba? Mivel magyarázható, hogy a Shakespeare, Villon, Goethe, Hohenzollern, George és John, Puskin, München nevét ki tudják ejteni rendesen, de Sorost és Bélá t nem? Ennek elhallgatása lenne az ára, hogy „kormányon legyünk”?
