Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.25 . 12 az államhatárok megváltoztatásáról". Amint kifejtette: Tirolt annak idején, valóban erőszakosan osztották meg, és igazságtalanul húzták meg a z elválasztó vonalat, ám az utóbbi időben igen sok pozitív dolog történt ezen a területen, és aki most mindezt kétségbe vonja, az felelőtlenségről, továbbá hiányos történelmi tudatról tesz tanúbizonyságot. Ezek az erők ugyanis csak akkor látszanak a politi kai térképen, ha állandósul a viszály - tette hozzá Platter. Bizony, bizony vannak hasonlóságok (és persze különbségek is), de míg Platter úr tudja, hogy hányat írunk, mi nem vesszük észre, hogy hetedhét határon túl vágtat a történelem, ücsörgünk Mohácsná l, majd Trianonnál. Az ország, a nemzet többsége, az új generációk az egyetemeken sem az előzményekről, sem az okokról nem tudnak túl sokat. Három tenger mosta határokkal rajzolt Magyarországtérképekkel rohangálnak pólójukon, gépkocsijukon. Gyűlölik és le nézik „a tótokat", „az oláhokat", a szerbeket, generációs elődeikkel együtt. Tirolra hivatkoznak mint modellre, hogy robbantgatni kéne. Pedig - lásd fenn! Európai szintű integráció? Ezekkel? A politika Magyarországon táplálja a jogos sérelmeken alapuló in dulatokat és a nem jogos sérelmi politizálást. Az MSZP olykor jobbról előzi a Fideszt, a kiváló Jobbikról, a 64 Vármegyéről már nem is beszélve. Anakronizmus - mondják fölényes liberálisok, elutasítva, hogy érdemben beszálljanak akár egyetlen értelmes dis kurzusba. Kisantanttól szorongó értelmiségiek, a hiteltelen diplomácia, amely képtelen a lakosság hiteles tájékoztatására például a szlovák nyelvtörvény ügyében - reggeltől estig a magyar nemzet érdekeit védik. S Hushegyi vagy a hozzá hasonlók Erdélyben „n emzetárulók", mert amint Zétényi Zsolt mondja: „Erdélyben válságban van az értelmiség nemzettudata." Kérdés, hogy miért? Mert tudomásul veszik, hogy nemcsak Budapesten, de Bukarestben is felkel a Nap? Kinek helyes a nemzettudata, és mi dönti el, hogy az a helyes? Az „eredményesség"? A II. világháborúba vitt kardcsörtető politika, ami után még kisebb lett az ország? Ez eredmény? Nem. Magyarország presztízse, megítélése, hitelessége, „a nemzeti érdek védelme" vészesen ingataggá vált. Felmerül a kérdés: mit tettünk, hogy kiderüljön: 2004et, 2007et, 2010et írunk? Hogy nem lehet úgy zokogni, mint 1919ben? Mert eltelt kilencven év. S ezalatt minden megváltozott. Ha rossz irányba mentek a dolgok, az a mi felelősségünk. Magyarország 1919ben önálló állammá vá lt, nem kényszerítette senki, hogy a II. világháborúban hadat üzenjen Amerikának, Angliának, a Szovjetuniónak. Ha pedig hadat üzent, s a háborúban „rossz oldalra" állt, vereséget szenvedett, el kell fogadni, hogy a győztesek írják a történelmet. Ezzel az e gyszerű, de fájdalmas ténnyel a magyar lakosság, a magyar nemzet tagjai máig nem vetettek számot. Mert jött az orosz megszállás és a Rákosikorszak. Az önreflexió elmaradt. De 1990 óta ismét szabad ország Magyarország. Mit kezdett a szabadsággal? Miért gon dolják a politizáló szájtépők kontraszelektált hangoskodó élcsapatai, hogy történelmi sérelmekre kell építkezni, s érzelmekben vájkálva kell felmenteni magunkat a realitások tudomásulvétele, a mindennapos elvégzendő munka alól? Miért nem fogják fel, hogy a nemzethez tartozás nem politikai állásfoglalás kérdése! Magyarország s a magyar nemzet tagjainak jelentős része a múltban él, és gondosan ápolja sérelmeit, nehogy észre kelljen vennie, hogy lehet változtatni! Igaz, nem lobogó magyar zászlókkal felékesíte tt tankok élén, amelyek bevonulnak a „Felvidékre" (mint 1938ban), vagy mint 1940ben Kolozsvárra. Ha elolvasnák Hunčík Péter Határeset című könyvét, könnyen beláthatóvá válna, hogy mennyire kontraproduktív ez a mentalitás, és éppen azoknak árt legtöbbet, akiknek a nevében fenekedünk. Holott élni kellene a lehetőségekkel. De ehhez munka és alázat kell. Ennél pedig egyszerűbb koszorúzni, kopjafát állítani, s a csürhét kiengedni Dunaszerdahelyre két szlovákiai csapat focimeccsére balhézni, hogy aztán a gyáva , kiürült, rosszul szervezett bürokrácia bástyái mögül egymásra lehessen kacsintani szavazatok reményében. Holott Romániában az RMDSZ többszöri kormányzása alatt visszaszerezte az erdők, az ingatlanok nagy részét, Szlovákiában a magyarság - ugyancsak korm ánykoalíciókban - jelentős eredményeket ért el egzisztenciális létének javításában. Idézzük fel az 1990 előtti évek sorban állásos nyomorát, bezártságát, koncepciós pereit, a magyar iskolák elleni kérlelhetetlen támadásokat. Ma az a gond, hogy a szerencsét len, ostoba szabályozások
