Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-23
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.23 . 19 ezeknek a térségeknek is lennének fejlesztési ügynökségeik. Egyegy térség szintjén is kidolgozásra kerülnek majd különbö ző fejlesztési dokumentumok, gazdaságra, környezetvédelemre, vállalkozásfejlesztésre vonatkozók is. A körzethatárok kérdése még egy szempontból aktuális, ugyanis a statisztikai régiókon belüli térségek egy az egyben megfelelnek a közigazgatási körzeteknek. Ami azt jelenti, hogy Vajdaságnak mint statisztikai régiónak hét térsége lenne. Ide tartozna az északbácskai térség, ami megfelel az északbácskai vagy az északbánáti közigazgatási körzet területének, és erre mondjuk mi azt, hogy egy abszolút modern és az emberek érdekeit szolgáló témát, amilyen a re gionális fejlesztés, nem szabad és bűn a miloševići és a šešelji körzethatárokra alapozni illetve építeni. Mert ha a térségekre vonatkozó különböző fejlesztési stratégiák kidolgozásáról beszélünk, akkor nagyon nehéz egy olyan stratégiát kidolgozni például a környezetvédelemre vonatkozóan, amely azt föltételezi, hogy Magyarkanizsa ÉszakBánátban van. Mert nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy komoly folyó halad át ezen a területen. Gyakorlatilag kompromittálnak és ellehetetlenítik a megvalósulását egy egyébként az emberek érdekeit szolgáló témának, amilyen a regionális fejlesztés. Mi azt javasoltuk, hogy sürgősen módosítani kell a körzethatárokról szóló rendeletet. Itt nagyon gyorsan kell lépni, néhány héten belül kellene módosítani a kormánynak ezt a rendeletét, amivel definiálja, hogy melyik térségek tartoznak melyik statisztikai régióhoz. A másik megoldás az lenne, hogy nem a közigazgatási körzetfelosztásból kellene kiindulni, hanem a községekből és a városokból, tehát meghatározni, hogy egyes térségekhez melyik községek és városok tartoznak. Annál is inkább, és ez már egy jogi ér v, hogy az alkotmány értelmében a közigazgatási körzetek nem is léteznek. Úgy tűnik, hogy az európai integrációhoz szükséges lépéseket mindig csak európai nyomásra teszik meg a szerbiai pártok, csak ha már más kiút nincs, akkor. Változhat ez? – Valóban j elentős európai nyomás szükséges ahhoz, hogy változzanak a dolgok ezekben a kérdésekben. Én azt szoktam mondani, és ezt láthattuk a vajdasági statútum körüli huzavonánál is, hogy az állam a hatáskörökről nagyonnagyon nehezen mond le, a pénzről pedig még n ehezebben. Ennek viszont meg kell változnia, mert egy 90es évek politikájára épülő rendszerrel nem lehet az Európai Unióhoz csatlakozni. Mi a helyzet jelenleg a vajdasági körzetekkel? – Három bácskai község, Magyarkanizsa, Zenta és Ada az északbánáti i gazgatási körzethez tartozik több mint 15 éve. Nagyon sokszor ér bennünket az a vád, főleg a belgrádi médiumok részéről, de politikusoktól is, legyenek azok hatalmon vagy ellenzékben, hogy mi valamiféle elszakadás előkészítéseként szeretnénk azt, hogy ha e z a három község újra az északbácskai közigazgatási körzethez tartozna. Ezeknek a vádaknak semmilyen közünk sincs a realitáshoz, itt egyszerűen arról van szó, hogy a jelenlegi jogi állapotot összhangba kell hozni a normális logikával. Ha valami Bácskában van, akkor annak a bácskai körzethez kell tartoznia, ha Bánátban van, akkor pedig a bánáti körzethez kell tartoznia. Azt is el kell mondani, hogy ez jelen pillanatban nem egy etnikai vagy nem egy magyar kérdés, hanem ennek a problémának elsősorban gyakorla ti jelentősége van. Hozzá kell tenni azonban, hogy amikor több mint 15 évvel ezelőtt megváltoztatták a körzethatárokat, akkor egyértelműen etnikai indíttatással tették ezt. A körzethatárváltoztatás Vojislav Šešelj javaslatára és tervei alapján történt, és kizárólag az volt a célja, hogy – a mi esetünkben – a magyar nemzeti közösséget, a tömbmagyarságot két részre osszák, és ugyanaz történt „egészen véletlenül” a bosnyák közösséggel is Sandžakban. Ezt azért kellett megtenni, mert a jelenlegi rendszerrel ell entétben, amelyben a köztársasági képviselőket listáról választják, és egy választási egység az egész ország, akkor egy olyan modell volt alkalmazásban, amely választókerületeket irányozott elő, és egészen egyszerűen az volt a cél, hogy a magyarok és a bos nyákok minél kevesebb képviselőt küldhessenek a Szerbiai Képviselőházba. Egyszerűen két részre kellett osztani a magyarságot, és ezt a három bácskai községet az északbánáti közigazgatási körzethez csatolták. Ennek főként gyakorlati hátrányai vannak, mert ezek az emberek évtizedek óta egyszerűen Szabadka felé orientálódnak, gravitálnak, nem pedig Nagykikinda felé. Ez kilométerekben is nagyon könnyen lemérhető, számomra nem logikus, hogy a Magyarkanizsa községhez tartozó Kispiacról, ami néhány kilométerre va n Szabadkától, 120 kilométert kelljen utazni Kikindára ahhoz, hogy az ember ügyesbajos dolgait elintézze. Az úthálózat sem a megfelelő, a gazdasági logikának is ellentmond, nem beszélve a földrajzi logikáról. Vagy például, ha történik egy bűncselekmény Ho rgoson, akkor abban az esetben a szabadkai ügyészség és a nagykikindai rendőrparancsnokság kell, hogy levezesse a nyomozást. El lehet képzelni mennyire hatékony és célravezető egy ilyen módszer.
