Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.14 . 45 meghallgatta ugyan, sőt értékelte is annak múlt évi tevékenységét, de amikor a legfontosabbra, a vezetőségváltásra került sor, szemérmesen kivonult. A tová bbiakban pedig beindult a gépezet. Döcögősen ugyan, mert hát bele kell tanulni abba a teljes függetlenség megőrzésével történő együttműködésbe, de végül is sikerült a felsőbb hatalmak által kedvelt személyt, Florica Bejinariu bírót a testület elnökévé vála sztani. Az igazságszolgáltatás bajnokai, rossz nyelvek szerint addig szavaztak titkosan újra meg újra, amíg hatodszorra aztán végrevalahára megszületett az óhajtott eredmény. Merthogy a türelem, ha rózsát nem is, de Florica Bejinariut azért terem. S hogy ki is az a rózsánál is rózsásabb személy, aki ilyen hosszas procedúra nyomán végre belehuppanhat a Legfelső Bírói Tanács elnöki székébe? Nos, makulátlanul tiszta, olyannyira, hogy esetleg még a házasságba is szűzen léphetett, ha némelyek erre és szeretői számára lennének kíváncsiak, tudhattuk meg egy ugyancsak furcsa, előzetes kifakadásából. S hogy 1987ben, a Ceauºescuelleni brassói megmozdulás idején szorosan együttműködött a szekuval, és fedőnéven ötvenhét jelentést adott le? Hát az is baj? Elvégre a k arrierjét kockáztatta volna, ha akkor nem adja be a derekát. Merthogy házasságba esetleg lehetséges szűzen lépni, de ilyen logikával, a ’89 utáni demokráciába már sokkal kevésbé. Ezt egyébként a teljesen független igazságszolgáltatás is így vélte, amikor a szeku adattárát vizsgáló bizottság szolgáltatta dokumentumok dacára Florica Bejinariut tisztának nyilvánította. Azaz a besúgói minősítés alól felmentette. Az államelnöknek pedig éppen ilyen „tiszta” személyekre van szüksége, akik régen is és most is bizon yos viselkedési kódex alapján végzik tevékenységüket. Merthogy fő a biztonság. Az államé, természetesen. De egyáltalán felróhatnánke az elnöknek, ha, amúgy franciás nosztalgiával, egyre többet emlegetné, hogy az állam én vagyok? Önmagában természetesen. Hiszen szerinte, de ezt már jó hangosan mondta: a bírói függetlenség nem jelentheti a vele való együttműködés hiányát. Sőt, szerintem éppen ez lenne annak a nyilvánosan hangoztatott függetlenségnek az ára. vissza A jogérvén yesítés kényszere Szabadság 20100114 Szavazás, választás. Politikai szövegkörnyezetben – jobb híján – szinonimaként használjuk e kifejezéseket. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a polgár választ, vagy csak valakire voksol. Ez a dilemma általában négy- (öt)évenként kerül előtérbe. Stílszerűen szólva, nagyjából annyi ideig tart, mint az influenza lappangása, lefolyása. A különbség csupán annyi, hogy míg a betegség – ha nincsenek szövődmények – következmény nélkül elmúlik, addig egy hibás választás követke zményeit hosszú évekig nyögjük. Hogy ez így van, azt sajnos többször is megtapasztaltuk az utóbbi két évtizedben. Most egy új választás küszöbén vagyunk. Látszólag teljesen mindegy – s a suttogópropaganda ezt igyekszik is tudatosítani – , hogy elmegyünke szavazni vagy sem. A valóság viszont az, hogy a passzivitás ez esetben ugyancsak megbosszulja magát. Ennek igazolására hozhatok fel történelmi példákat. Volt olyan amerikai elnökválasztás, amikor százezer szavazat döntött. A logika szerint Ukrajnában az i s előfordulhat, hogy tízhúszezer voks meghatározó lehet. Ám ne ragadjunk le a számoknál. Mi, kárpátaljai magyarok, igen büszkék vagyunk szerzett (kicsikart) jogainkra. Vívmányként hangoztatjuk, hogy bizonyos helyeken, eseményeken félelem nélkül használh atjuk nemzeti szimbólumainkat. A magyarlakta települések, az ottani utcák neve, a hivatalok, intézmények feliratai anyanyelvünkön is olvashatók... Vajon miért nem vigyázzuk ugyanilyen féltő gonddal az alkotmányban rögzített polgárjogokat? Ebben az esetben nevezetesen azt, hogy lehetőségünk van a szabad véleménynyilvánításra, dönthetünk arról, hogy ki, kik vezessék az országot. Ha ezt az alapvető jogot feladjuk, formálhatunke igényt a többire? Az elnökválasztásnak más szempontból is hatalmas tétje van. Va sárnap nem kevesebb forog kockán, mint az, milyen erő kap lehetőséget a hatalom egyik legfontosabb részének gyakorlására. Passzivitásunk esetén felülkerekedhet egy olyan nacionalista csoport, mely "elszlovákosíthatja" társadalmi életünket. Viktor
