Reggeli Sajtófigyelő, 2010. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2010-01-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 10 . 01.07 . 22 2010 lesz a kilábalás kezdete az EU számára? Felvidék.ma 2010.01.07. Intézményrendszerében megújult, a vezetés személyi összetételében átalakuló, a gazdasági válságból való közeli kilábalást remélő, de saját nemzetközi súlyával ma még elége detlen Európai Unió vág neki a 2010es esztendőnek. Az uniós döntéshozatali intézményrendszert átalakította a nagy nehezen tető alá hozott, tavaly december elsején hatályba lépett Lisszaboni Szerződés. De ha ennek célja a hatékonyság növelése volt, akkor l átni kell, hogy az új intézményrendszer a kezdeti hónapokban - talán években - egyelőre inkább csak bonyolítja, nehezíti az olajozott működést. Időbe telik, míg beérik a gyümölcs, érvényre juthatnak az előnyök. Ilyen előny lehet majd, hogy az Európai Tanác s állandó elnöke - az első két és fél esztendőben a belga Herman Van Rompuy - a félévente változó soros országelnökségekkel karöltve jobban biztosíthatja a tagállamok együttműködésének folyamatosságát, mint amikor pusztán a féléves rotációban cserélődő eln ökségek vitték az ügyeket. Egyelőre csak az elnök és az elnökség közötti - ma még tisztázatlan - munkamegosztás kidolgozása lehet napirenden. A most hivatalba lépett spanyol országelnökség mindenesetre kulcsszerepet kíván betölteni a mandátuma alatt esedék es EUUSA, EULatinAmerika, EUmediterrán csúcstalálkozón, míg az EUcsúcstalálkozók levezénylését jórészt Van Rompuyre hagyja. Hasonló előny lehet majd, ha a több ezer fős uniós külügyi apparátussal megerősítendő kül- és biztonságpolitikai főképviselő k épes lesz "Európa arcaként" megjelenni a nemzetközi porondon. Ez az arc a külpolitikában egyelőre ismeretlen Catherine Ashton brit bárónőé. Az ő feladata lesz az Európai Külügyi Szolgálat megszervezése, ami tavasszal indul teljes gőzzel. A harmadik előnyt az jelentheti, hogy kibővült azon kérdések köre, amelyekben az Európai Parlamentet együttdöntési jog illeti meg. Ahhoz, hogy ez árnyaltabb jogszabályalkotáshoz vezessen, előbb "be kell gyakoroltatni" a tagállami kormányokat képviselő Tanács és a parlament közötti egyeztetési eljárásokat, ott is, ahol ilyenre eddig nem volt szükség. A jövőbe mutató szisztéma kialakítása tehát a működés megkönnyítése helyett egyelőre annak átmeneti nehezítésével jár. Az intézményrendszer megújulása végbement ugyan a Lisszabon i Szerződéssel, de az EU vezetésének személyi összetétele csak ezután alakul át. Az unió legfőbb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak a régiúj elnöke, a portugál José Manuel Barroso már előterjesztette biztosjelöltjeit az egyes tárcák élére, d e az Európai Parlament (EP) illetékes szakbizottságai még nem hallgatták meg a jelölteket. Ha a bizottsági meghallgatások kielégítő eredménnyel zárulnak, az EP plénuma január végén szavazhat Barroso "második kormányáról", és az február elsején léphet hivat alba. Az idei esztendő fő kérdése az lesz, hogy stabilizálódike a gazdasági helyzet, megindule a kilábalás, meg lehete válni fokozatosan azoktól a rendkívüli ösztönző csomagoktól, amelyeket a recesszió szükségessé tett ugyan, de amelyek a vitalitását vi sszanyerő gazdaság számára már az állami eladósodás túl nagy ballasztját jelentik. A válságintézkedésektől való búcsú menetrendjének megalkotása minden jel szerint ennek az évnek a nagy feladata lesz. Ez sokkal kézzelfoghatóbb gazdaságpolitikai tevékenység , mint a hosszú távú stratégiaalkotás, amely azonban szintén 2010 kipipálandó teendői közé tartozik. A Lisszaboni Szerződés mellett sokszor emlegették eddig a Lisszaboni Stratégiát is, amely azonban nem a jövő, hanem a múlt: az érvénye idén jár le, és arró l szólt, hogy a "tudás alapú gazdaság" előnyeivel élve versenyképessé kell tenni Európát a globális gazdasági küzdelemben, és egyúttal szociális vívmányokat is fel kell mutatni. A Lisszaboni Stratégia célkitűzéseit - 70 százalékos foglalkoztatottság, 3 szá zalékos növekedés - nem sikerült elérni, főleg azért, mert e stratégia jórészt vágyálmok listája volt, kényszerítő erő nélkül. Az európai integráció még nem jutott el addig a mélységig, hogy az államok elfogadjanak brüsszeli kényszereket a foglalkoztatás, oktatás, illetve szociálpolitika terén. A spanyolok az elnökségi prioritásaikról szóló közléseikben azt pedzegették, hogy a 2020ig szóló új fejlesztési stratégiában az elvárásokhoz a teljesítés számonkérését is hozzá kellene kapcsolni valamilyen módon. Valószínű, hogy ez az esztendő arról a vitáról is szól majd, mennyiben lehet kötelezni, mulasztás esetén pedig szankcionálni a tagállamokat e területen. Februárban rendkívüli csúcstalálkozót szentelnek az új uniós stratégiának, amelynek mintegy ki kell nőn ie a válságból való kilábalásból. Mivel a válságnak a jelek szerint a legtartósabb eleme a magas munkanélküliség, a 2020ig szóló stratégia fő kiindulópontja nem lehet más, mint a munkahelyteremtés. A sikertelen Lisszaboni Stratégia helyére lépő új stratég iában minden bizonnyal nagyobb hangsúlyt kap majd a kutatás és fejlesztés fontosságának kiemelése, az ipar igényeit jobban szolgáló képzés szorgalmazása, valamint a "zöldebb gazdaság" igénye. Emellett erős a nyomás a "társadalmi befogadás" eszközeinek bőví tésére, arra, hogy ne hagyják leszakadni
