Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-31 - 2010-01-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.312010.01.02 . 12 Tadić szerb államfőként látogatna a "déli szerb tartom ányba" Vajdaságma.info • 2009. december 31. [12:54] Boris Tadić szerb elnök kedvező választ vár a nemzetközi közösség intézményeitől arra a szándékára, hogy látogatást tegyen Koszovóban, írja a Beta. Nem lehet a társég stabilitásáról beszélni, ha nincs le hetőség a szabad utazásra, hangoztatta az államfő. A kumanovói megállapodásra és a BThatározatra hivatkozva jelentette ki, hogy ezek az okmányok lehetővé teszik, hogy Szerbia elnöke ellátogasson Koszovóba, s nemcsak azok, akiket az úgynevezett Koszovó áll am meghív, hogy ellátogassanak a mi déli tartományunkba, fogalmazott a szerb elnök, aki ismét kiemelte, hogy Koszovó Szerbia része, s határozottan harcolni fog Koszovó függetlensége ellen. Milo Đukanović montenegrói kormányfő közben időpazarlásnak nevezte Koszovó függetlensége elleni szerb erőfeszítéseket, mivel azt már szerinte visszafordítani nem lehet. Ésszerűbb lenne azok a kérdések felé fordulni, amelye eséllyel kecsegtetnek, ez pedig az európai jövő, tanácsolta a montenegrói politikus. Szerbia un iós csatlakozásának feltételt szab a Jobbik Vajdaságma.info • 2009. december 30. [17:21] A magyar kormánnyal szemben a Jobbik nem támogatja Szerbia feltétel nélküli uniós csatlakozását, amíg nem rendeződik megnyugtatóan a délvidéki magyarság helyzete. Fel szólítjuk a Fideszt, hogy foglaljanak állást a vétó kérdésében, mert ezzel már most jobb útra kényszeríthető déli szomszédunk. Kérdés persze, hogy Szerbia komolyan veszie Orbán Viktort, vagy pedig tudja: amelyik kutya ugat, az nem harap, mint Románia csat lakozásának esete is mutatta. Bővebben a Közlemények rovatban Merjünk remélni Szabadság • 2009. december 31. ÚJVÁRI ILDIKÓ Ma csütörtök, holnap péntek, egyegy megszokott nap a szok ványos hétből. Ma még 2009, holnap már 2010et írunk, számolunk, tartunk nyilván újabb egy évig. Valójában csak egyik nap/év a másik után – de mégsem. A mai mégiscsak másabb, különb, több a többinél, mert az év utolsó napjaként lehet mérföldkő, határ, mérc e, időpont, korlát, valami, amihez viszonyítani lehet vagy kell, valaminek a vége és ugyanakkor a kezdete, átmenet és mégis folyamatosság. Korlátokkal, határokkal és időpontokkal vettük magunkat körül, de ez így van rendjén, hogy mérleget állíthassunk, mér cét vonhassunk, hiszen csak ezáltal kezdhetjük újra, az összevetéssel lehetünk jobbak, többek, erősebbek, kitartóbbak. Idén nem csak egy újabb évet vontunk, hanem több kerek évfordulót ünnepeltünk, hiszen 1989et viszonyításként állították, állítottuk, é s ehhez képest mérlegeltük az áldozatvállalást és eredményeket. Számos statisztikát készítettek az utóbbi időszakban, gazdaságit, politikait, társadalmit, de végül mindenkiben egyénileg állapodik meg kudarc és siker, személyes tapasztalatainak szűrője révé n. Húsz évet ünnepeltünk meg mi is, visszatekintve és mérleget vonva, sok nehézséggel, ellenben a megmaradásért tett folytonos újrakezdés és továbblépés elszántságával. Amikor itt állítunk mérleget, a tiszta lelkiismeret nyugalmával és magabiztosságával te sszük: számunkra az olvasó volt a mérce, és ezáltal a hiteles tájékoztatás, ugyanakkor magyar közösségünk fenntartása, összetartásra mozgósítása. Töretlen szándékú, folyamatos munkánkat nem csak a mindent átható gazdasági romlás, hanem az érdektelenség, kö zönyösség, közömbös viszonyulás is nehezíti. Ilyenkor, év végi leltárnál és év eleji újrakezdésnél szintén az olvasónak terve zünk, az olvasó kerül számvetésünk középpontjába. Első lépésként, még ha csekélységnek is tűnik, egy számítással indítottunk: az új évet nem kezdjük drágítással, lapunkra az eddigi díjszabással fizethetnek elő olvasóink. Ez csupán egyik szeletkéje a számve tésnek, amellyel a folytonosságot biztosítanánk, a minőségi és tartalmi javítás, bővítés további szándékával. És merjük remélni, hogy az újesztendőben a Szabadság (ahogy sok kedves olvasónk említi – a Szabadságunk) szintén bekerül olvasóink újévi terveibe, elképzeléseibe, számításaiba. És óévet zárunk, de újat kezdünk mindannyian, személyenként, egy emberként: örömmel és bánattal, tervekkel és lemondással, betegebben és jobb egészségben, kiábrándultan vagy reményekkel, szegényebben de tán mégis tehetősebbe n, ötletekkel, elképzelésekkel, szabadabban vagy még több korlát között. Megvannak a szeretteink és halottaink, családunk és barátaink, kollegáink, szomszédjaink, ismerőseink – mindezek által teljes az életünk.
