Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.28 . 25 – Tudták bizony. Voltak páran, akik el is utasították ennek a kitöltését, és én ebben nem látok semmi kivetnivalót. Meg abban sem, hogy a személyes találkozók során elbeszélgettek. Abban viszont már komoly gondot vélek felfedezni, hogy az elmúlt húsz év során, amióta létezik vajdasági magyar politizálás, soha senki nem tartotta ezt fontosnak. Szerintem ez az igazi nagy tragédia. Ez idáig úgy próbáltuk a vajdasági magyar politikum érdekérvényesítését és védelmét megvalósítani, hogy csak feltételezni tudtuk, hogy mit kíván a vajdasági magyarság. Ezzel a plusz kérdőívvel az a szándék, hogy folyamatos párbeszédet és kommunikációt indítsunk el a közösségben. Kikérjük az emberek véleményét, annak alapján határozzuk meg, hogy mi kell és mi nem. Itt járt Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, és Boris Tadic, Szerbia köztársasági elnöke is meglátogatta önöket. Ki h ogyan vélekedett az aláírásgyűjtésről? – Sólyom László elnök urat és Orbán Viktort, a Fidesz elnökét én kértem meg, még mielőtt az egész folyamathoz hozzáfogtunk volna, hogy jöjjenek el. Amikor ez történt, még én sem feltételeztem, hogy jövetelük pillanat ában meghatározó dolgok fognak történni, hogy a köztársasági elnök ittlétekor lesz meg a 100 000. aláírás, Orbán Viktor megjelenésekor pedig bejelenthetjük, hogy megvan a szükséges számú aláírás. Fontosnak tartottuk az eljövetelüket, azért, hogy lássanak bennünket, hogy érezzék azt a hangulatot, ami egész idő alatt jellemezte a közösségi összejöveteleinket. Kellett, hogy lássák, hogy mi milyenek vagyunk, hogy miért mondom én, hogy mi másmilyenek vagyunk, mint a magyarországi magyar közösség, vagy a határon túli másik magyar közösség. Boldog vagyok, hogy ezt ők megtapasztalhatták, mert az, amit mi önmagunkból megmutattunk, az ő számukra újszerű volt, és pozitív értelemben mellbevágó. Bizonyítottuk, hogy „Él nemzet e hazán” egy olyan nemzet, amely példaértékű lehet erőben, eltökéltségben, elkötelezettségben, hovatartozás kinyilvánításában és bátorságban. Engem személy szerint, mint ennek a közösségnek az egyik tagját, nagyon boldoggá tett. Azok a mondatok, amelyeket megfogalmaztak, amit a köztársasági elnök, a saját maga írta beszédében elmondott, s amit Orbán Viktor szólt hozzánk, az nem más, mint a meggyőződésnek és a benyomásoknak a visszaigazolása, hogy ők úgy jöttek, hogy bennünket erősítsenek, s végül mi erősítettük őket. Gondolom, hogy ez fontos. Az elkö vetkező hónapokban is, amíg tartani fog az aláírásgyűjtés, jönni fognak még emberek ugyanezzel a céllal. Fontosnak tartom, hogy pártpolitikai hovatartozásuktól függetlenül erősítsenek bennünket, a nemzeti ügyet képviselve. Januárban ellátogat majd a magyar miniszterelnök is, és még sok meghívottra számítunk. Boris Tadić köztársasági elnök is járt Szabadkán ... – Az ő jelenlétében írta alá a Lifka mozi átadása során Lifka Sándor lánya százezredikként a névjegyzéket. Tadić elnök úr számára meglepetés volt a z eredmény. Úgy láttam, hogy egy törvényben megfogalmazott lehetőség életre hívhatóságát tapasztalta megvalósulni. Ennek biztosan örült, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy megelégedéssel töltötte el, hogy a VMSZ mozgósító ereje ilyen, amilyen. Nem mint köztársasági elnök, hanem mint a Demokrata Párt elnöke gondolhatta ezt. Szeretném elmondani, hogy számtalan visszajelzés alapján bebizonyosodott, hogy a DPhez közel álló vagy a soraiban szerepet vállaló vagy jelenlevő magyar emberek is feliratkoztak a né vjegyzékre. Fontosnak tartották, mert nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügyről van szó. Megnyugtató, hogy nem csináltak belőle pártpolitikai ügyet, ellentétben más pártokkal, akik vonatkozásában én azt hallottam, hogy van egyfajta tiltás ez ügyben. A VMDP e lső emberei nem iratkoztak fel, nem vállalták a nemzethez tartozást, a VMDK embereinek nagy száma sem, nekik kell elszámolni ezzel, s a közösség el fogja őket számoltatni. A VMSZ bátran megfogalmazta véleményét a köztársasági költségvetésről. – Mi reálpo litikusok vagyunk. Látjuk és tudjuk magunktól is, hogy milyen helyzetben van az ország, hogy a teljesítőképesség határa hol van, ezeket nem kívánjuk figyelmen kívül hagyni. De azt sem tudjuk elfogadni, hogy felülírják az alkotmányt, a törvényt, és ezért 15 milliárd dinárt kivegyenek a zsebünkből. Mert nem történt más a költségvetés elfogadásával, mint az, hogy a 15 milliárdot kivették a zsebünkből. Emiatt szólaltam én fel a tartományi képviselőházban, és emiatt nem szavaztuk meg sem a tartományi, sem a közt ársasági költségvetést, függetlenül attól a hihetetlen nyomástól, aminek folytonosan ki voltunk téve.
