Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.02 . 52 Ez a társadalom mélyrétegeibe is leszüremlő gondolkodásmód márpedig az önkényuralom sajátja. Mihelyt például a társadalom, a politikai elit, az igazságszolgáltatás és a törvényhozói hatalom „reformját” bizonyos állampolgár(ok ) ambíciói, sajátos ízlésvilága, műveltsége és indulatai generálják, ott igenis félteni kell a jogállamiságot. A demokrácia egyik alapintézményének, a népszavazásnak egyszerű kampányeseménnyé degradálása már csak hab a tortán. Át nem gondolt, meg nem vitat ott, ennek ellenére népszerű, tehát populista, gyakran frusztrációból és tájékozatlanságból, mi több: gyűlölködésből fakadó kérdések – tönkreverje Ludas Matyi Döbrögit vagy sem – bármikor megszavaztathatók. A zsigeri népítélet szembeállítása a parlamentari zmussal éppen a demokratikus intézményekből való kiábrándulást eredményezi, mert nem egymásnak ellentmondó, hanem egymást kiegészítő intézményekről volna szó egy olyan politikaitársadalmi berendezkedésben, melynek mégiscsak a képviseleti rendszer jelenti az alapját. Az alkalmi koalíciók és alkalmi pártérdekek világa lehetővé teszi, hogy a legdemokratább reformátor szerepében tetszelgő mindenkori csúcspolitikus népszerűség- és hitelvesztés esetén ugyanazokba rúgjon bele könyörtelenül, akik a hatalomba segí tették egy, az előbbihez képest elvileg jobb, de legalábbis másmilyen politika reményében. A „nemes cél”, a bársonyszék érdekében elfogadhatóvá válnak az önkényuralmi taktikák és manőverek. Illegálisan hallgatnak le magánbeszélgetéseket, hoznak nyilvánossá gra nyomozati jellegű iratcsomókat, vájkálnak válogatás nélkül az ellenfél szakmai múltjában és magánéletében. A legmagasabb szintű populizmus eközben kisajátítja egy ország erőfeszítséseit és eredményeit, miközben az általa is működtetett rendszer hibáit azokra tolja rá, akik a felelősségét firtatják. Eközben az országnak nincs tekintélyes államelnöke, nincs felelős és parlamenti támogatottsággal bíró kormánya, miniszterelnöke, nincs hézagmentes alkotmánya, törvénykezése, nincs jövőképe, mint ahogy nincs költségvetése, komolyan vehető válságkezelési stratégiája, tehát hitelképessége sincsen. De mégsem ez a legszomorúbb, és nem ez a hátborzongató. Hanem a gyűlölködés, amit az eképpen szerveződő rendszer gerjeszt. Ahol már nincsenek érvek, ellenérvek, nincs ellenfél, akit respektálni kell, hanem csak indulatok vannak és ellenségek. És a nagy nemzeti dagonyában mindenki besározódik. Az is, aki pro, mert az is, aki kontra. Kell ez valakinek még egyáltalán? vissza
