Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-21
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 09.18 . 31 Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy rövidesen lesz kormányunk. A rossz pedig az, hogy jobb lenne, ha nem lenne. Persze, ez így túlságosan sommás (és csak a poén kedvéért írtam), ezért megpróbálom részletesebben kifejteni. Van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy rövidesen lesz kormányunk. A rossz pedig az, hogy jobb lenne, ha nem lenne. Persze, ez így túlságosan sommás (és csak a p oén kedvéért írtam), ezért megpróbálom részletesebben kifejteni. A mostani körülmények között, amikor az országot megbénította a pénztelenség, a politikai szembenállás és gyűlölködés. Egy legitim kormány felállásának további halogatása, az esetleges előre hozott választások perspektívája túl nagy kockázat az ország felelős politikai erői számára. Ebből a megközelítésből nézve örvendetes, hogy napokon belül hivatalba lép a kormány. A baj az, hogy ez a kormány majdnem ugyanaz, amelyik ezt a katasztrófaköze li állapotot előidézte. A jelek szerint Traian Băsescu – békülékeny nyilatkozatai ellenére – semmit sem tanult a választási kampányból; a PDL kormánylistájával azt üzeni, hogy folytatni kívánja obskurus politikai céljainak követését, mit sem törődve a gaz dasági és szociális következményekkel. Lehetetlen ugyanis másként értelmezni a minden tekintetben alkalmatlannak bizonyult Emil Boc újbóli kormányfői megbízatását, vagy az idegenforgalom menedzsmentjét és a közpénzek nagyvonalú osztogatását lóhátról inté ző Elena Udrea miniszteri kinevezését, mint a román társadalom (és nem mellesleg a koalíciós partner) arculcsapását. Aligha lehetnek illúzióink. Ennek a kormánynak elsődleges küldetése nem a gazdasági vagy szociális válság leküzdése lesz, hanem az, hogy eltakarítsa a vezető kormánypárt útjában álló politikai akadályokat a három év múlva esedékes parlamenti választási győzelme elől. Akadály pedig kettő is van: a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ. Traian Băsescu álma egy kétpárti parlament, amely nem kén yszeríti őt többfrontos küzdelemre. Ő ugyanis sokkal kevésbé fél a kisebbségben maradástól, mint az együttműködés és kompromisszum kényszerétől. Látszólag paradox módon épp ezért lett volna szüksége arra, hogy a PNL is tagja legyen a kormánynak. Az ellenzé ki pártokkal szemben az elnök kevesebb eszközzel rendelkezik. Csak a szövetségesek minisztereit lehet felfüggeszteni, csak őket lehet korrupcióval vádolni, és végül csak őket lehet – választások közeledtével – kiebrudalni a kormányból. Naivitás lenne azt képzelni, hogy Traian Băsescu az RMDSZnek nem ilyen elbánást szánt... Ilyen körülmények között a szövetség háromszorosan nehéz feladatra vállalkozik. Egyrészt felszínen kell tartania olyan közigazgatási ágazatokat, amelyek nem hozzák, hanem viszik a pé nzt a költségvetésből. A rohamosan zsugorodó büdzséből biztosítani kell a legerősebb szociális kihatással rendelkező tárcák menedzsmentjét (már csak a munkaügyi tárcát kellett volna megkapnia az RMDSZnek ahhoz, hogy megszerezze a leghálátlanabb minisztéri umok monopóliumát). Másrészt pedig ellen kell állnia a folyamatos bomlasztásnak amelyek a Cotroceni palotából indulnak, de a Korrupcióellenes Ügyészség, Szász Jenő vagy Tőkés László képében jelentkeznek. Harmadrészt pedig meg kell felelnie a romániai mag yar közösség és az annak tagjait képviselő önkormányzatok jogos igényeinek. Annak, hogy arányos költségvetési támogatást kapjanak, fejlesszék infrastruktúrájukat, embereik be- vagy visszakerüljenek a kormány alárendeltségébe tartozó területi intézmények ve zetőségébe is. Ahhoz, hogy e kihívásoknak az RMDSZ megfeleljen, talán még az eddiginél is nagyobb szolidaritásra és belső demokráciára van szüksége. Akkor, amikor minden egyes döntésnek rendkívül súlyos következményei lehetnek, felértékelődik a belső kon zultációk és a párbeszéd szerepe. Szerencsére az RMDSZben megvannak a konszenzuskeresés intézményei.
