Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.12 . 36 Most áthidalhatatlan az ellentét az MKP és a Híd közt Új Szó • 2009. december 12. szombat, 16:43 | Demecs Péter Pozsony | Egyesek szerint esély sincs rá, mások pedig valószínűnek tartják, hogy a parlamenti választások előtt szorosabb együttműködés re lép a Híd és a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Bugár Béla, a Híd elnöke nem tartja kizártnak az együttműködést, Csáky Pál MKPelnök viszont határozottan elhatárolódik tőle - még akkor is, ha mindkét párt a parlamentbe történő megválasztás határán mozog. Bugár és Csáky néhány éve még egy párt érdekeit képviselték, jelenleg viszont komoly politikai riválisok. Míg a Híd elnöke kilátásba helyezte az együttműködést, addig az MKP vezetője ennek lehetőségét is kizárta, s a TA3 hírtelevíziónak elmondta: e vélem énye mellett még akkor is kiáll, ha olyan veszély fenyegetne, hogy egyik pártnak sem sikerül túllépnie az 5%os választási küszöböt. „A parlamentben is látjuk, hogy az MKP képviselőivel lehetséges az együttműködés, aláírásainkkal is támogatjuk kollégáink különböző beadványait“ - nyilatkozta e heti sajtótájékoztatóján Bugár, hozzátéve: nem gondolja, hogy az MKP összes tagja osztaná Csáky véleményét. A két párt közti szorosabb együttműködés már állítólag körvonalazódott, a Híd eredménye az önkormányzati vála sztásokon viszont ezeknek a kezdeményezéseknek véget vetett. „A választásokon elért 40:2 arány önmagáért beszél. Egyelőre nem tárgyaltunk ilyen együttműködésről, tehát ezeket a kérdéseket sem tartom időszerűnek“ - reagált Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezet ője. A jövő évi parlamenti választások már közelednek, az eddigi közvéleménykutatások szerint pedig a 3 kormánykoalíciós párt továbbra is jelentős fölénnyel bír az ellenzékkel szemben. vissza Ámokfutás Új Szó • 2009. decemb er 11. péntek, 18:06 | Kövesdi Károly Ötödik hadoszlop, előretolt helyőrség. Ilyen hasonlatok jutnak az ember eszébe a Szlovák Nemzet Párt ámokfutását figyelve. Nem volt elég a tankönyvekben használatos földrajzi nevek körüli cirkusz, a külföldön is nagy vihart kavart nyelvvédelmi törvény, máris itt van (s ne legyenek kétségeink, hogy néhány módosítással ugyan, de elfogadja a parlament) az ún. hazafiasságról szóló törvény. Ami nem egyéb, mint a Szlovák Köztársaság iránti lojalitásunk államilag, törvénnye l megtámogatott kierőszakolása. A hűségtörvénynek ugyanis minden passzusa arra irányul, hogy figyelmeztesse a Szlovákiában élő magyarokat, hol a helyük, melyik himnusz dallamára csapják össze a bokájukat, akárcsak a kamaszok eskütétele, ami a kommunista év tizedek sötét gyakorlatát idézi. Más kérdés, hogyan lehet a „Mi, a szlovák nemzet…” kezdetű koholmányt megszerettetni a csallóközi vagy a gömöri magyar gyerekekkel. Természetesen nem meglepő a nemzeti párt erőlködése, hiszen minden ellene játszik. Az egym ást futószalagon követő svindlik (amelyek ugyebár nem éppen a lángoló hazaszeretet megnyilvánulásai), amelyek miatt Robert Fico elég fejmosást kapott Brüsszeltől, a megyei választások fiaskója és a partnerek cserbenhagyásos gázolása, a jövő évi parlamenti választások baljósan előrevetülő árnyékai alapjaikban rengetik meg Slotáék nemzeti színekkel felcicomázott üzelmeit. Márpedig a húsosfazék távolodása nagyon ijesztő tud lenni. Afelől sem lehetnek kétségeink, hogy a parlamenti választások előtt Slotáék még inkább megerőltetik a fantáziájukat, és egykét nyuszit még előráncigálnak a feneketlen kalapból. Lehet tippelni mondjuk a Mečiarék idején elvetélt, a köztársaság védelméről szóló törvényre, a parlament nemzeti színekkel való kifestésére, de az is lehet, hogy megelégednek a Kotlebáékkal való karneváli együttmasírozás ötletével. A gond csak az (s ezért kísértenek a „hadoszlop” és „helyőrség”szerű hasonlatok), hogy a szlovákiai politikai palettán öngyilkossággal ér fel a túlzott nemzeti buzgalommal való nyi lvános szembeszállás. Aki pontokat akar szerezni, annak vernie kell a mellét. Vagyis néhány hónappal a parlamenti választások előtt szinte bármit meg lehet szavaztatni a pozsonyi várhegyen. Olyan törvényeket is, amelyeket a többi párt fölöslegeseknek tart, ám amelyek taposóaknákként ott maradnak a bármilyen felállású következő kormánygarnitúra lába alatt. Amely Robert Fico Smerje nélkül nehezen képzelhető el, márpedig Ficónak sem kell a szomszédba mennie egy kis nacionalizmusért. Ráadásul csak a vak
