Reggeli Sajtófigyelő, 2009. december - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-12-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 12.12 . 30 ÚJVÁRI ILDIKÓ Sok mindenre alkalmas egy születésnap. Például arra, hogy örvendjünk, ünnepeljünk, elégedettek legyünk, merészen tervezzünk, de óvatosan számítsunk, elővigyázatosan haladjunk, tapasztaltabban éljünk és felnőttesebben gondolkodjunk. Egyre jobban közeledve a Szabadság megalakulásának huszadik évfordulójához, sokat utaztam. Vissza az időbe, vissza a régi irodákba, amelyek egykori kollegákkal népesedtek be, felsejlettek mozdulatok, arckifejezések, és főleg mosolyok – mert mindenkinek megvolt a saját, jellemző mosolya. Az irodák valamikori szagukat árasztották, a bútorok is visszanyerték régi formájukat és elfoglalták korábbi helyüket, az emlékezet félretolt zugából pedig előkövetelőz tek fények, hangfoszlányok, mondattöredékek. Akár egy régi film kockái, a szerkesztőségi élet és munka képdarabjai, mindegyik a maga fontosságával és súlyával, amelyek összerakva kiteszik az elmúlt húsz esztendőt. Jó megállni. Hagyni kissé nélkülünk telni a napi szerkesztőségi munkával megrakott időt, leülni, és rövid beszélgetés erejéig felidézni megélt vagy csak hallott történeteket, főleg a derűseket. Emlékeztek, amikor Zoli, Zsiga meg Frici …., és hogy mondta Áron, meg miként járt el Mircea, hát arra, amikor Karcsi … , és tovább, újabb szereplők, emlékek kerülnek felszínre, történetek lesznek egyre érdekesebbek, színesebbek. Jó volt megállni, visszatérni, emlékezni, mert sikerült feltöltődni, erőt meríteni abból, ami elmúlt, amin már túljutottunk. Kell mindez ahhoz, hogy ezzel együtt továbblépjünk. [Kommentálható] Azt szoktuk mondani a visszatekintésekkor, hogy megéltünk jót is, rosszat is. Ezúttal megengedtem magamnak, hogy csak a jóra gondoljak, arra például, amikor legváltozatosabb márkájú pötyögtető s írógépeinket feltettük a vasszekrények tetejére (később onnan is elűztük), és megpróbáltunk összebarátkozniismerkedni a billentyűzettel, amelynek „terméke” már nem papíron tekerőzött elénk, hanem képernyőn. És ez így volt jó, hiszen újítani kellett. (Ez ért nem is gondolok már az idegenkedés, bizalmatlanság érzésére, amit az újjal, mással való szembenézés váltott ki.) És eszembe jut, amikor tudtunk nagyobbak, többek lenni, előbb négy, majd nyolc oldallal, és változatosabbak témákban, mellékletes oldalakba n, másabbak tördelésbenkinézetben, hogy jobban kedvére járjunk, tetszedjünk minél több olvasónknak. (És nem rontom az elégtételt a sok töprengés felidézésével, hogy lesze erőnk elképzeléseinket lefedezni, lesze emberileg időnk mindent véghezvinni, és mo st nem gondolok a sokszor egyéni lemondásokra is kényszerítő folyamatos napi munkára sem, az őszinte igyekezet ellenére sokszor tőlünk függetlenül bekövetkező hibákra, hiányosságokra, a bosszúságokra, fáradtságra.) Igaza volt Balló Áronnak, amikor ezelőtt tíz évvel, az újság tízéves évfordulóján írta, hogy jó úton, helyes irányba haladunk, a „stafétabotot a ma kézben tartóknak” helyesen adták át „a szakmabeliek, a régi Szabadságmunkatársak, illetve a körön kívüliek”. Megmaradásunk ennek a bizonyítéka, his zen íme, azóta újabb évtizedet tudhatunk magunk mögött. Rengeteg történés, számtalan esemény kerekítette azóta húszévesre az évfordulóját a Szabadságnak, a szabadságunknak, amelyet naponta újrakezdünk, és amelyért nap, mint nap felelősséget vállalunk. Mert a Szabadsággal együtt felvállaltuk nem csak olvasóinknak a tájékoztatását, hanem magyar közösségünknek a szolgálatát, összetartását és megtartását is azáltal, hogy igyekszünk eljuttatni otthonaikba a magyar szót, olyan körülmények között, amikor elszemély telenedő, mindent és mindenkit összemosó világunkban kezdi hatását és erejét veszíteni az írás. Mindenféle gazdasági és anyagi nehézségek, nehézségeink mellett ez a másik legfenyegetőbb veszély – az érdektelenség, a nemtörődömség. Ezt is próbáljuk nap, min t nap elhárítani, azzal a hittel, hogy munkánk nem lesz hiábavaló, és ebben nem csak saját erőnkre meg munkabírásunkra, hanem önökre, olvasókra is támaszkodhatunk. Hiszen a Szabadság megalakulása óta független, önálló napilap, amelyet mindenkori szerkesztő inek, munkatársainak szakmai elkötelezettsége, lelkiismereti tisztasága vezérelt. Megköszönjük olvasóink hűségét és biztosítjuk őket arról, hogy vállalt feladatunkat ezután is teljes felelősséggel ellátjuk, reménykedve ugyanakkor abban is, hogy olvasóink is felelősséget vállalnak abban, hogy az elkövetkező években, évtizedekben is igyekeznek fenntartani egyetlen helyi magyar napilapjukat. vissza Fejlesztési konferencia Háromszéken Tranisindex • [8.12.2009] A Pályázatok.rot működtető PONT Erdély 2015 (www.erdelykonferencia.ro) névvel fejlesztési konferenciasorozatot indít Erdélyben 2009 decemberétől. A konferenciasorozat célja megteremteni egy olyan formális keretet, amelyen belül erdélyi gondolkodók, véleményformálók és dö ntéshozók egy közös fórumon tehetnek megoldási javaslatokat Erdély fejlesztési problémáira, kihívásaira, kérdéseire vonatkozóan.
